Daddy (Taekook ff)

24.RÉSZ

*Jungkook szemszöge*

Nem szívesen hagytam egyedül az anyával Taet, de muszáj volt ezt tennem. Ez miatt az este többi részében nem is aludtam. Forgolódtam össze vissza és abban reménykedtem, hogy a holnapi nap minden megoldódik.

Mivel nem aludtam semmit, így elég korán kelltem fel. Már ötkor kidobott az ágy és a konyhába mentem megcsinálni a reggeli kávém. Lassan iszogattam, miközben azon gondolkodtam, hogy fel hívjam e életem értelmét vagy ne. Persze nem mindjárt ilyen korán, hiszen tudom, hogy suli időben is képes addig aludni míg már muszáj felkellnie, nehogy elkéssen.

A kávé után a fürdőbe mentem és egy jó forró fürdőt vettem a kádban, hogy felkészítsem magam a mai napra. Nem akarom, hogy Tae tovább szenvedjen, ahogy azt sem, hogy tönkre menjen a kapcsolatunk. Szóval ma megfogom mondani Yeonanak, hogy köztünk mindennek vége, Taet pedig elhozom onnan. Bunkó paraszt lennék? Lehet, de mindent megteszek azért, hogy Taehyung örökre az enyém legyen.

Majdnem egy órát ültem a kádban, így mikor kiszálltam, csak egy törölközőt tekertem a derekam köré, majd újra a konyhában kötöttem ki. Gyorsan össze dobtam egy rántottát reggelire, majd az elfogyasztása után a szobámba mentem és elő kaptam egy inget, farmer nadrággal. Az órára néztem, ami hetet mutatott. Már nem tudok magammal itthon mit kezdeni, szóval az igazgató örömre előbb be fogok menni. Szívem szerint elmennék Taehyungért autóval, de nem akarom tovább szítani a levegőt Yeona és közte. Úgyhogy csak szépen magamra kaptam a cipőm, majd a táskám a kezembe fogva léptem ki az ajtón. Beültem a kocsiba és mar indultam is dolgozni.

Beérve a munkahelyemre, elöszőr a tanáriba mentem lepakolni, majd mivel minél előbb látni akartam a szerelmem, így az osztályba mentem. Igaz nem velem lesz az első órájuk, de az osztályfőnökük vagyok, akkor megyek be amikor akarok. Viszont mikor beléptem a terembe, sehol nem láttam Taet. Gyorsan megnéztem az időt, hét óra negyven perc. Végülis még van tizenöt perce beérni, de azért aggódok.
-Jimin, nem tudod hol van Taehyung? -kérdeztem rá Chimtől, aki pont ekkor lépett be a terembe Yoongival.
-Nem beszéltem vele tegnap óta. De miért kérded? Te vagy a nevelőapja... meg a pasija. -mondta a mondtad utolsó felét úgy, hogy csak én halljam -Neked tudni kéne hol van.
-Történt egy kis incidens tegnap este és így most nem tudom hol van. Vagyis remélem, hogy ott van ahol lennie kell és nem máshol. -túrtam a hajamba frusztráltan.
Egy darabig idegesen álldogáltam az ajtóban, de nem jött, majd a csengőt meghallva kezdtem egyre nyugtalanabb lenni, hogy merre van már.
-Felhívjam? -kérdezte Yoongi.
-Majd én, ti csak maradjok az órán. -léptem ki a folyosóra és azonnal tárcsázni kezdtem Taet.
Nem vette fel...
Már kezdtem nagyon ideges lenni, mikor sokadik hívásra se vette fel a telefont. Öt perce ment az óra, én pedig idegen járkáltam a folyosón, aztán hirtelen csörgni kezdett a mobilom. De sajnos nem Tae hívott, hanem az anyja. Bele gondolva az is jó, hiszen biztos tud valamit a gyerekéről...de mivan, ha azért hív, mert baj van?
-Szia. -szóltam bele, miközben próbáltam leplezni idegességem.
-Szia Jungkook. Csak azért hívlak, mert nem kell tovább játszanod magad. Össze pakoltam a holmiaidat, Taehyungéval együtt. Délután gyertek érte és soha többet nem akarlak látni titeket. -mondta a nő a telefonba, én pedig kissé talán meglepődtem.
-Te most...te most kidobod a fiad?
-Már tegnap este kidobtam. -válaszolta halál nyugodtan.
-Hogy mit csináltál? Az éjszaka közepén kidobtál egy gyereket? Mond te normális vagy? -emeltem fel a hangom.
-Igen, teljesen normális vagyok. Na pá. -nyomta ki a telefont, az én vérnyomásom meg már a plafont verte.
Kidobta Taet és ő meg nem hívott fel engem és most meg nem érem el. Merre lehet most?