Daddy (Taekook ff)

26.RÉSZ

*Jungkook szemszöge*

Idegesen járkáltam fel alá a folyosón Taet hívogatva, mikor megláttam a lépcsőn felfelé jönni. Viszont nem csak ő jött fel, hanem mögötte az igazgató és az iskola orvos is. Az igazgató megfogta Taehyung karját, hogy megálljon, mire ő hátra fordult, majd pár másodperc múlva vissza előre, és egyenesen rám nézett.
-Taehyung! -futottam oda hozzá, ő pedig csak mosolyogva meredt előre.
A teste remegett és verte a víz. A pupillái ki voltak tágulva, alig bírt megállni a lábán.
-Taehyung hol voltál? Jól vagy? Miért nem vetted fel a telefont? Hallod!? -fogtam meg két oldalt a karjait, de ő semmire sem reagált.
-Jungkook, a portás most szólt, hogy szerinte be van drogozva. Le kell vinnünk őt a gyengélkedőre. Elnézve az állapotát, igazat mondott. -ragadta meg az igazgató Tae karját, majd húzni kezdte lefelé, de ebben a pillanatban Taehyung elhányta magát.
Ijedten kaptam utánna, hogy össze ne essen, de már késő volt. Szemei üvegesen meredtek a semmibe, majd lassan lehúnyta őket...

*Taehyung szemszöge*

Hatalmas fejfájásra ébredtem, így azonnal a fejemhez nyúltam a kezemmel, majd csak utánna nyitottam ki a szemeim. A nagyon erős fény miatta egy darabig fel sem fogtam hol vagyok. De amint láttam is valamit, realizáltam, hogy kórházban. Próbáltam felidézni mi is történt, de egyszerűen nem ment. Az utolsó emlékem az, hogy elhagyom Jackson házat...
-Rendben, köszönöm. -hallok meg egy hangot az ajtó mögül, majd hamarosan be is lép rajta Jungkook és egy orvos.
Az orvos közelebb jött hozzám, Kook pedig az ágy végében állt meg. Arcáról semmit nem tudtam leolvasni, ami felettébb zavaró volt és aggódásra adott okot.
-Hogy érzed magad? -kérdezte a doktor, mire rá vezettem a tekintetem.
-Hát... fáj a fejem. -válaszoltam.
-Az még a drog utóhatása. Figyelj, itt hagyom ezt a gyógyszer, amit majd be kéne venned. Hamarosan itt lesznek a rendőrök is. Addig pihenj. -közölte velem a dolgokat az orvos, majd kiment, de engem egyáltalán nem nyugtatott a tudat, hogy rendőrök jönnek kihallgatni.
Szép lassan Jungkookra néztem, aki lassú mozdulatokkal jött hozzám közelebb, majd leült az ágy szélére, közel hozzám.
-Tudod... Most nem tudom mit kéne tennem vagy kérdezném tőled. Örülök, hogy épségben megvagy, viszont rettenetesen haragszom rád. Egyszerre több kérdés is van amit fel szeretnék tenni neked, de nem is tudom melyikkel kezdjem. Szóval inkább mesélj. Mi történt az után, hogy ki raktalak anyádnál? -nézett mélyen a szemembe, nekem pedig muszáj volt lehajtanom a fejem, mert teljesen elszégyeltem magam.
-Nos? Hallgatlak! -mondta, miután pár percig meg sem szólaltam.
-Bementem a házba és megláttam anyámat a kezében egy tamponnal. Kiderült, hogy nem is terhes. -kezdtem bele, Jungkook pedig kissé meglepődött, hogy anyám voltaképpen átverte őt ezzel a terhes dumával, de nem szólt semmit -Veszekedtünk, ő pedig elküldött.
-És miért nem hívtál fel? -szólt közbe.
-Mert tudtam, hogy nem fogod ezt annyiban hagyni és nem az éjszaka kellős közepén szerettem volna a családi problémákat megoldani.
-Értem... És akkor hova mentél?
-Jacksonhoz. Nála aludtam, aztán reggel...
-Reggel meg bedrogoztad magad.
-Igen... -mondtam lehajtott fejjel, Jungkook pedig már bele is kezdett a leszidásomba.
-Mégis miért? Taehyung én tudod, hogy aggódtam? Nem vetted fel a telefont!
-Le volt némitva...
-Leszarom! Nem az a lényeg! Megint olyan szarokhoz nyúltál, majd eljöttél az iskolába! Te mégis mit gondoltál, hogy majd senki nem veszi észre!? Alig bírtál megállni a lábadon! A pupillád kurvára ki volt tágulva és vert a víz! Nem reagáltál semmire, majd össze hánytad a folyosót és elájultál! Sírva hívtam fel a mentőket érted!? Azt hittem ott helyben halsz meg! Kifolyt a nyálad és alig vert a szíved! Levegőt meg szinte nem is akartál venni! Én rohadtul nem élnem túl, ha akkor ott elveszítelek téged! Kibaszottul szeretlek hát nem fogod fel?! -fogta két keze közé az arcom, majd elsírta magát és úgy hajolt az ajkaimra egy csókért, amit azonnal viszonoztam.
Annyit sajnálom Jungkook...