Daddy (Taekook ff)

7.RÉSZ

Anyám és Jungkook a fürdőbe mentek és hallottam, ahogy Jungkook anyámat dugja épp. Hogy lehet valaki ilyen kétszínű pöcs? Legszívesebben elmondanám anyámnak, hogy mi a helyzet, de azok után ami történt... Félek Jungkooktól...

Amíg ők a fürdőben élvezték egymás társaságát, meglógtam otthonról. Gyors tempóban mentem Jacksonhoz, aki szinte azonnal ajtót nyitott mikor oda értem.

-Oda adom a nyugtatót és elmész. -nyomott a kezembe egy pici gyógyszeres üveg Frontint.
-Mi? Jackson ne már! Nem akarok haza menni. Had legyek itt kicsit! -tettem össze a két kezem.
-David hamarosan itt lesz. Nem akarom, hogy itt találjon. Féltelek...
-De azért drogot és nyugatot adsz a kezembe. Hagyjál már! Nem lesz semmi! -mentem be a házba, majd levágódtam a kanapéra és kapásból három szemet vettem be a nyugtatóból.
-Taehyung... -kezdett volna bele a mondandójába, de ekkor csengettek az ajtón.
-Csak maradj csendben. -mondta, majd ajtót nyitott.
Belépett rajta három kigyúrt és agyon tetovált alak. Rohadt ijesztőek voltak, így egy nagyot nyelnem kellett...Mentem volna el...de most már mindegy. Kettő megállt az ajtóban és a legijesztőbb pedig elém sétált és leguggolt, hogy egy szintén legyünk.
-David...
-Fogd be Jackson. Hogy hívnak szépségem? -kérdezte, miközben a combomra simított.
Nem mertem megmozdulni se és éreztem, hogy a három nyugtató most kezd hatni, mert kezdtem álmosodni.
-Tae... Taehyung.
-Mond csak Taehyung. Jackson kis hímringyója vagy?
-Nem a kurvám! Ő egy barátom és hagyd békén. Add a drogot én pedig adom a pénzt! -állt mellé Jackson, mire a férfi felállt és szembe nézett vele.
-Ha nem a kurvád, akkor nem foglalt. Bár... -hajolt le hozzám és végig simított a Jungkook álltal okozott szívás nyomon, mire összeszorítottam a szemem.
-Valaki azért mégis csak megjelölte. -mondta, majd egy mozdulattal döntött el a kanapén.
-David! -kiabált rá Jackson, de őt azonnal lefogták David emberei.
-Mond csak, nekem is megengeded, hogy kicsit eljátszak veled? -simított végig az oldalamon.
-Engedj el...ne... nekem me...mennem kell. -akartam kimászni alóla már elég beállt hangulatban a nyugtató miatt, de ő vissza húzott maga alá.
-Nana! Nem akarsz leszopni? Adok érte valamit. -húzott ki a zsebéből egy kicsi zacskó port.
-Nem kell. Csak...csak engedj el. -mocorogtam alatta.
-Pedig nem pénzt kértem. Vagy azzal szeretnél fizetni? De gondolom most nincs nálad. -nyúlt a pólóm alá és a hasam kezdte cirógatni, nekem pedig hányingerem lett.
-David engedd már el!
-Jackson kussolj már! Nem veled beszélek!
-Té...tényleg e...engedj el... -remegett meg a hangom.
-Egyezkedjünk. -ült fel hirtelen a férfi, mire én is remegve ültem fel, tőle jó távol a kanapén.
Leintette a másik két hapsit, így azok elengedték Jacksont.
-Nem kérek pénzt az anyagért Jacksontól, ha eltöltesz velem egy éjszakát.
-Nem! Kérj mást, de nem hagyom, hogy...
-Jackson, Jackson... -állt fel a kanapéról és az említett elé sétált -Nincs az a pénz mennyiség nálad amennyit kérnék. Sajnos drágultak a termékek. -mondta tettetett megbánással.
-Kifizetem később. -válaszolta és közben a szemével rám, majd az ajtóra nézet.
Nem értettem mit akar, de miután még párszor ezt megette, leesett, hogy azt szeretné, hogy menjek el.
Egy aprót bólintottam, majd halkan az ajtó felé kezdtem lépegetni.
-Tudod, hogy nálam ez nem így megy. Helyben kell fizetni. Nem később.
-Hé! Hová mész te ribanc? -kiáltott rám hirtelen az egyik faszi, így mindenki rám nézett.
Ijedten rohantam ki a házból és olyan gyorsan futottam amennyire csak tudtam. Néha hátra néztem, de nem láttam, hogy követnének, így egy idő után megálltam. Hevesen dobogó szívvel siettem haza és csak reménykedtem, hogy anyáméknak nem tűnt fel, hogy elmentem otthonról.

Csak mostanában soha nincs szerencsém...

-Merre jártál? -kérdezte anyám azonnal, mikor beléptem a lakásba.
-Jacksonnál. -vágtam rá, majd anyámat kikerülve mentem a szobámba, mert már nagyon nagyon fáradt vagyok a nyugtatóktól.
-Annál a drogosnál? Fiam mondtam, hogy ne járkálj hozzá, mert a végén még te is olyan drogos hulladék leszel, mint ő. -jött be utánnam anyám.
Oh anya...már rég az vagyok...
-Nem mindegy!? -kérdeztem mérgesen, majd az ágyba vágodtam, úgy ahogy vagyok.
-Biztos te is drogoztál! Látom a szemeden! -rántott ki anyám az ágyból.
-Ne rángass már baszki! Nem drogoztam csak fáradt vagyok! -kiabáltam.
-A nagy lófaszt! Biztos drogoztál! -kiabált velem, mire megjelent Jungkook is.
-Nyugalom, nem kell ordibálni. -simított anyám hátára, majd végig vezette rajtam a tekintetét.
-Drogozott!
-Nem drogoztam! Mit nem értesz?
-Azt hiszed, hogy nem tudom? Hát képzeld nem tudod úgy eldugni őket, hogy ne találjam meg! -húzta ki a köntöse zsebéből hirtelen azokat a drogokat, amiket még Jungkook vett el tőlem és az ágyra dobta. Hű de nagyon eldugta...
-Ha nem fejezed be, akkor ezeket elfogom vinni a rendőrségre! -mondta, majd kiviharzott a szobából.
-Jól eldugtad! -néztem mérgesen Jungkookra.
-Nem ő találta meg. -válaszolta egyszerűen, mire értetlenül néztem rá.
-Mi?
-Mikor észrevettem, hogy elszöktél itthonról, akkor szépen elő vettem a drogokat és megmutattam anyádnak. -lépett hozzám közelebb, mire én hátrább léptem.
-Miért tetted? Hogy voltál rá képes? -fújtam ki idegesen a levegőt.
-Megmondtam, hogy az van amit én akarok. Én viszont nem adtam rá engedélyt, hogy elmenj itthonról. Viseld a következményeit. -mondta mosolyogva, majd távozott a szobából.
-Rohadj meg Jeon Jungkook! -kiabáltam utánna, majd ismét sírva borultam az ágyra. Mintha be sem vettem volna a nyugtatókat...de szerencsére álomba sírtam magam...