Daddy (Taekook ff)

2.ÉVAD 1.RÉSZ

*2 évvel később*

*Taehyung szemszöge*

-Úristen Taehyung! Idén fogunk érettségizni! El sem hiszem! Megfogok bukni! -fogta a fejét Jimin a suli felé menet a kocsiban.
-Nem fogsz, mert én vagyok az osztályfőnököd és nem hagyom. -mondta Jungkook, miközben bekanyarodott az iskola utcájába.
Én nem aggódom az érettségi miatt, mivel ugye Mr.Jeon nevelt fia és párja is vagyok egyben. De persze azért fogok tanulni, mert ha semmit nem tudok, abból még ő se fog tudni kihúzni.
-De én akkor is izgulok! -mondta Jimin.
-Nyugi szívem. Még csak szeptember egy van. Az első tanítási nap. Ne most lovagolj ezen. -próbált Yoongi nyugtatni Chimet.
Hoseok pedig csak el volt merülve a telefonjába.
Ez alatt a két év alatt pár dolog megváltozott. Hoseok egyre több időt töltött velünk, így már inkább tartozik a mi baráti körünkbe, mint máséba. Jimin és Yoongi kapcsolata mondjuk ugyan olyan maradt. Az még ennyi idő után se változott. Anyámról nem tudok semmit, de nem is akarok. Jackson pedig leszokott a drogozásról. A szülei meg haza költöztek külföldről. Na és mivan velem és Kookkal? Szerintem kezdünk eltávolodni egymástól...

-Na kiszállás. -parkolt le Jungkook, majd ki is szállt az autóból, ahogy mi is.
Első nap csak egy kisebb táskát hoztam magammal, hogy haza tudjam vinni a tankönyveket, így azt a kezembe fogva indultam meg az iskola felé.
Jungkook köszönés nélkül rohant be az iskolába, míg Jimin és Yoongi kézen fogva mentek be. Én meg itt maradtam egyedül. Vagyis ez nem teljesen igaz.
-Mi van veled és Jungkookkal? -kérdezte Hoseok mellém lépve.
-Az igazat megvallva, én sem tudom. Úgy egy hete kapott egy telefon hívást valakitől. Nem árulta el, hogy kitől. Azóta a nap óta szinte hozzám sem ér. És akárhányszor felhozom neki a témát, csak annyit mond, hogy fáradt és nincs szüksége arra, hogy vitatkozzak vele. -mondtam egy nagyot sóhajtva.
-Hát remélem hamarosan minden rendbe jön köztetek. -mondta egy biztató mosollyal, majd belépett a terembe, ahogy én is.

...

A nap elég lassan telt és elég unalmasan, bár még csak négy osztályfőnöki óra volt és mehettünk haza. Természetesen a lányok nagyon örültek neki, hogy négy órán keresztül nézhették Jungkookot...

-Gyorsan haza viszlek, aztán vissza kell nekem jönnöm. -szállt be az autóba Kook.
-Miért kell vissza jönnöd? -ültem be mellé.
-Mert dolgom van Tae. -mondta egyszerűen, majd a kocsit elindítva már mentünk is hazafelé.
-De milyen dolgod?
-Basszus ne kérdezgesd már! Valamilyen! Majd este érek haza! -mondta picit mérgesen, így én egy picit megszeppenve, de hagytam az egészet a fenébe és csak nézegettem kifelé az ablakon.

Haza érve Jungkook még bejött velem a házba, hogy átöltözzön, így már biztosra véltem, hogy nem a suliba megy vissza.
-Azt se tudhatom, hogy hova mész? -kérdeztem a szoba ajtajában állva.
-Nem! -válaszolta flegmán, majd kapott magára egy fekete pulcsit.
-Jungkook miért vagy velem ilyen? -kérdeztem kissé megbántva bunkó stílusa miatt.
-Veszekedni akarsz Taehyung!? -lépett oda hozzám, mire én a fejem lehajtva adtam neki a választ.
-Nem akarok, de már napok óta ilyen vagy velem. Mellesleg ma van a születésnapod és azt hittem, hogy együtt megünnepeljük...
-Majd megünnepeljük máskor! -került ki, majd már csak a bejárati ajtó csapódását lehetett hallani.
Miért vagy velem ilyen Jungkook?

Mi változott meg köztünk?