𝐣𝐮𝐬𝐭 𝐚 𝐬𝐞𝐜𝐨𝐧𝐝. • pietro maximoff ff.

13. 𝕦́𝕛 𝕖́𝕧𝕚 𝕖𝕓𝕖́𝕕

- Hali! - rontott be szabályosan Pietro a konyhába, ahol étel szag terjengett.
- Csá! - köszönt húga is sütőkesztyűben kevergetve egy fazék valamit. - Mi járatban erre felé? - kérdezte a lány.
- Hát, éhes lettem és Clint azt csicseregte, hogy te éppen spagettit csinálsz ebédre. - sétált közelebb Pietro kezét háta mögött összekulcsolva.
- Bizony. Új év, új fogadalmak. - mondta Wanda.
- És a tiéd az lenne, hogy megtanulsz főzni? - kíváncsiskodott a szélvész.
- Aha. Kaptam egy tök frankó szakácskönyvet Bruce - tól karácsonyra, ezért úgy gondoltam, hogy csinálok a csapatnak egy új évi ebédet. - mutatott rá a boszorkány a pulton pihenő, olasz tésztánál kinyitott könyvre.
- Klassz. És mikor lesz kész? Éhes vagyok.
- Kb. fél óra.
- Mi? Ne szórakozz velem, én azt nem bírom ki! - tapasztotta tenyerét a szöszke korgó gyomrára.
- És azzal én mit csináljak? Tudod mit? Fusd körbe tornyot vagy mit bánom én, csak ne kezdj nyavalyogni, hogy éhes vagy. - mondta Wanda.
- Te meg akarsz ölni? - szenvedett a fiú.
- Még nem, de ha így folytatod... Na menj mást idegesíteni, itt úgyis csak láb alatt vagy. - küldte el testvérét Wanda.
- De... - kezdte volna Pietro hisztisen, de elég volt egy pillantás ikrétől, s sóhajtva kirohant a helységből.

***

Arabella ágyán hassal feküdve bágyadtan nézett ki az ablakon.
Eltelt egy újabb év. Élete legrosszabb éve. Most mégis azt kívánja, hogy bár még ne kezdődne új. Az olyan lenne, mintha a gyerekkora teljesen nyomtalanul lezárulna édesapja nélkül. Körülötte az emberek mind - mind tovább léptek, mert mivel új év, ők is új életet kezdtek, és azt sugallták, hogy ezt Arabellának ugyanúgy meg kell tennie, csakhogy ő nem tudta ezt ilyen könnyedén lerendezni magában. Nem tudta elengedni édesapját. Az utóbbi egy hónap, mintha valami próba időszak lett volna. Kibírja - e Vincent, az otthona és a megszokott élete nélkül? Kibírja. Nehezen, de kibírja. Nos, mostmár úgy gondolta, hogy nem. Eddig olyan érzése volt, hogy ez valami gonosz játszma, ahol ha veszítesz, újra kezdhetsz mindent, de mostanra rájött, hogy nem. Ez nem ilyen egyszerű, de már késő. Innen ugyan nincs vissza út.
Az ajtón egyszer csak kopogás hallatszott.
A lány feltápászkodva a bútorról, az ajtóhoz sietett, majd kinyitotta. Az ajtófélfának támaszkodó, pajkosan mosolygó Pietróval találta szembe magát.
A futóval karácsony óta nem találkoztak, csak néha ha egymásba botlottak, köszöntek a másiknak, és persze a fiú nem hagyta abba a tevékenységét, miszerint mindennap más lányt hoz a toronyba. Ez az árvának sokkal rosszabbul esett, mint mondjuk ez előtt. Nem tudta miért, és mi változott, de most, hogy szünet van és több a szabadideje, az átlagosnál többet látta Pietrót a barátnőivel, sőt még tanulni sem mehetett be szobájába, ugyanis a falon minden áthallatszott, és ez még idegesítőbb volt.
- Csövi, Bell. - üdvözölte a fiú a lányt.
- Szia. Segíthetek valamiben? - kérdezte Arabella.
- Hát, igazából csak unatkoztam, mert Wanda elküldött a konyhából. - mondta a fiú, majd a hajadont kikerülve belépett a szobába.
- A konyhából? - ráncolta össze homlokát a hajadon becsukva az ajtót.
- Igen. Azt mondta, idén megtanul normálisan főzni. Spagettit csinál ebédre. - magyarázta a fiú körbe - körbe sétálgatva a helységben.
- Ó, az jó. - mondta a lány.
- Meggyógyultál? - kérdezte a szöszi.
- Igen, meg. - felelte a lány.
- Az klassz. És most mi a helyzet? - érdeklődött Pietro.
- Semmi. - sóhajtott Arabella, de a szélvész hallotta rajta, hogy ez nem épp egy vidám sóhaj volt.
- Na... Mi a gond? - faggatózott a fiú az "a" betűt elnyújtva a mondat elején.
- Nem szeretném elrontani a kedved, úgyhogy inkább hagyjuk. Szóval unatkozol? - szeretett volna témát váltani a lány.
- Igen, unatkozom, ami abból következik, hogy nincs mit csinálnom, tehát hallgatlak. - győzködte az árvát a szöszke.
- Szánalmas az egész, Pietro, komolyan nem érdekes. - rázta meg a fejét Arabella leülve ágya szélére.
- Rendben van. Bevessem a különleges képességem? - ült le mellé Pietro is.
- Öhm... van még? - fordult felé értetlenül Arabella.
- Persze. A "pszihiáterré változok 1 másodperc alatt" képesség. Hallottál már róla? - tettetett komolyságot a hős.
- Sajnos nem. - szállt be Arabella is a játékba, remélve, így talán a fiú másra fog koncentrálni és kimegy a fejéből a problémája.
- Akkor megmutatom. - jelentette ki Pietro.
- Ha akarod... - vont vállat Arabella.
A fiú erre oldalról átkarolta az árva derekát, s közelebb húzta magához.
- Hajtsd a fejed a vállamra! - utasította a meglepett lányt, aki vonakodva eleget tett a hős parancsának.
- Na, most mondd el, mi a baj! - szólt Pietro.
- Talán még sem kéne... - hezitált a hajadon.
- Ne csináld már! Hallgatlak! - unszolta a szöszi, Arabella pedig véve egy nagy levegőt, belekezedett mondandójába.
- Az a helyzet, hogy egyszerűen csak félek a jövőtől. Hogy mi lesz velem apa nélkül. Mert az rendben van, hogy eddig kibírtam nélküle, de most is kifogom? Mármint úgy értem, hogy az 1 hónap nagyon kevés egy élethez képest... - kezdte a lány, és ahogy kiejtette a szavakat a száján arcán egy kövér könnycsepp folyt le a fiú karjára. Eddig próbálta visszatartani a sírást, de most átszakadt a gát. - ...és tisztára úgy érzem magam, mintha a december valami egy főpróba lett volna. Ebbe csak ma gondoltam bele és megint visszaestem abba a gödörbe, amiből nagy nehezen sikerült kikecmeregnem. - szipogta.
- Hé, nyugi. - simította meg Pietro a hajadon hátát.
- De mi lesz, ha az egész életem ilyen lesz? - próbálta a lány törölgetni könnyeit. Elég megalázó volt számára, hogy itatja az egereket és úgy kell megnyugtatni, mint egy óvodást, de nem érdekelte.
- Dehogy lesz ilyen, ne csináld már. - cirógatta tovább a fiú a hajadon hátát, hogy végre megnyugodjon. - Ez velem is előfordult már. Ugyanezen mentem keresztül.
- Tényleg?
- Igen. De még kicsi voltam. Tudod, hogy fog fel egy 10 éves gyerek egy ilyet, ugye? - kérdezte a fiú.
- Nem igazán. Hogy? - érdeklődött Arabella.
- Sehogy. 3 év kellett. Ráadásul úgy, hogy pszihológushoz sem jártunk Wandával, mert utcára kerültünk. - mesélte Pietro.
- 3 év? Az nagyon sok. - jegyezte meg a Barton lány.
- Aha. De még is átvészeltem valahogy. Ha nekem ment, neked is fog. - mondta Pietro.
- Mi rá a bizonyítékod? - kérdezte az árva szomorúan.
- Bell, nekem akkor nem voltak barátaim, rendes rokonaim, csak a húgom. Viszont neked most itt van Clint, itt van Wanda, itt van Natasha, itt van Bruce, itt van Tony, itt van Steve és itt vagyok én is. Semmi baj nem lesz. Segítünk neked, itt a fele társaságnak nincsenek szülei, mindenki megért téged. - mondta a szöszke.
Ahogy Pietro kimondta, hogy ott van neki, a lány gyomra akaratán kívül is bukfencet vetett, arcán pedig pír jelent meg.
Felemelve fejét a fiú vállára támasztotta állát, majd úgy tanulmányozta tovább a hős hibátlan arcát. Ragyogó, kék íriszeit most még az átlagosnál is szebbnek látta. Homlokába belelógott néhány szőke tincs. A szélvész benedvesítve ajkait, halvány mosolyra húzta a száját, majd belefúrta tekintetét Arabella csokoládé barna szemébe.
A fiú végigsimítva arcát eltűrt egy hajtincset az árva füle mögé, s kezét onnan levezetve nyakán keresztül, végül derekán pihent meg. Még közelebb húzva magához a lányt óvatosan kezdett felé közeledni. A hajadon meglepődött ugyan, de nem ellenkezett. Mikor már egy gombos tű sem fért volna ajkaik közé, az ajtó kicsapódott, mire a két fél ijedten rebbent szét.
Az ajtón Natasha dugta be fejét.
- Helló. Bocs, ha zavarok, csak gondoltam éhesek vagytok, és Wanda azt mondta, hogy kész az ebéd. - szólt a nő.
- Megyünk, csak egy pillanat. - intett Pietro.
Nat halkan becsukta az ajtót. Pietro felállt, majd Arabellára mosolyogva megszólalt.
- Na, megnyugodtál? - kérdezte. Arabella torkán egy hang sem jött ki, így inkább csak bólintott.
A fiú az ajtóhoz sétált, majd mielőtt végleg eltűnt volna, egy utolsó pillantást még váltott a lánnyal.
Arabella sokáig csak ült az ágyán és nézett maga elé. Nem tudta hova tenni az előbbi jelenetet. Pietro Maximoff most komolyan majdnem megcsókolta? Vajon mi lett volna ebből, ha Natasha nem nyit be? És mi lesz még ebből? Lesz egyáltalán valami belőle?
A hajadon nagy nehezen összeszedve magát a kábulatból elindult a konyhába.
Egész útján csak merengett és gondolkodott, egyszer majdnem meg is botlott saját lábaiban, majd végre odaért a konyhához.
Belépve az ajtón a Bosszúállókkal találta szembe magát, akik épp az ebédhez készülődtek.
- Helló. - köszönt a lány beslisszolva a helységbe.
- Hali. Nézd mit csináltam! Jól néz ki, mi? - dugott röhtön Wanda Arabella orra alá egy tál spagettit, aminek nem kifejezetten volt jó illata, a lány nem is tudta mihez hasonlítani. Elnézve a boszorkány válla felett a csapat többi tagját vélte felfedezni, ahogy nagyon mutogatnak valamit. Az árva alig tudta kivenni, mit akarnak, de aztán rájött, hogy azt akarják mondani, ne szóljon Maximoff lánynak, hogy nem feltétlenül jó az illata főztjének.
- Öhm... igen, finomnak látszik. - hazudta Arabella.
- Ugye? Egy pillanat és ehetünk, csak átöltözök, mert tiszta kaja lettem. - mondta Wanda. Fehér, bundás pulóverén egy hatalmas, piros paradicsom folt ült, kéke farmerja combján pedig szintén egy ilyen volt.
A hősnő elhagyta a helységet, mire Arabella kérdőn a csapat felé fordult, de mielőtt bármit mondhatott volna, Stark megelőzte őt.
- A kislány valami mutáns tésztát alkotott, de ne szólj, mert rosszul esne neki. Én megkóstoltam, és nem a legjobb. - mondta Tony.
- Így van. Fél órával ezelőtt még eskü kívántam is, akkor jó illata volt. Úgy néz ki, ma sem fogok jót enni... - helyeselt Pietro is csalódottan.
- Ó, értem. - bólintott Arabella. - És most csak úgy megesszük? - vonta fel szemöldökét a hajadon furcsán nézve.
- Tudsz jobbat? - kérdezte Clint.
- Nem igazán.
- Akkor reméljük, hogy nem purcanunk ki tőle. - rendezte le ennyivel az íjász.
- Ez nem ér, Víziónak nem kell ilyen izét ennie! - vágta be a durcát Stark az asztalnál ülő robotra mutatva.
- Sajnálom, uram. - kért bocsánatot Vízió. Mellesleg a semmiért, de az már más kérdés.
- Én nem akarok ilyen spagettit enni. - szólalt meg Pietro. - Majd azt mondom, hogy allergiás vagyok a paradicsomra.
- A húgod, te gyökér, csak tudja, hogy mire vagy allergiás és mire nem. - fogta a fejét Vasember.
- Ú, tényleg én még mondhatom azt... - gondolkozott el Clint.
- Senki sem fogja azt mondani, Wanda nem hülye, ti még rosszul színészkedtek. - lépett közbe Steve.
- Nahát, felszólalt Igazságos Mátyás is? - kérdezte gúnyosan Tony.
- Igen. Senki nem fog hazudni. Még én is tudom, mikor hazudtok és mikor nem. - mondta a kapitány.
- Kajakra? - kerekedett el Pietro szeme, mire Rogers csak bólintott.
- Basszus... - motyogta a fiú, mire az egész társaság felnevetett.
- Itt is vagyok! - sétált be az ajtón Wanda egy másik, fekete pólóban és egy sötétebb farmerban. - Na, üljetek le, felszolgálom az ebédet. - mondta. - Pietro! - csettintett bátyjának. - Segíts!
- Hé, hé, nem azt mondtad, hogy üljünk le? - kérdezte a fiú.
- De. Rajtad kívül, szóval segíts. - adott kezébe a lány két tányér spagettit. A szöszke szemét forgatva lerakta Clint és Natasha elé, majd odasétált az újabb adagokért, akik félve néztek egymásra amint Skarlát Boszorkány elfordult.
Pietro pincért játszva sétált oda Arabellához, majd könnyedén, szinte leejtve elé a spagettit rákacsintott.
- Bon Apétit, madame... - mondta egy ki francia akcentust beletéve a mondatba, mire a lány elpirulva pásztázta a hirtelen nagyon érdekesnek tűnő konyhakövet.
- Hoppá, hoppá, mik történtek itt? - vonta fel a szemöldökét mindenttudó tekintettel Stark.
- Semmi különös. - hazudta a lány.
- Semmi különös? - kérdezte Pietro Arabellától.
- Igen. Semmi különös. - szólt feszülten a lány.
- Hát, oké, ha neked ez semmi volt... - fordult meg a fiú a többi tányért is letéve az asztalra, majd leülve Arabellának szembe.
"Remek! Ha Pietrón múlik, biztosan nem tartja a száját, márpedig az jó lenne." - jegyezte meg magában a hajadon.
- Sonic, ha bármi olyat is csináltál vele, esküszöm, hogy kitekerem a nyakad! - szorította ökölbe kezét Clint.
- Miért, mi történt? - kérdezősködött már Wanda is kihúzva magának egy széket az asztalnál.
- Semmi, komolyan. Pietro unatkozott, és beszélgettünk, ennyi történt. - mondta Arabella kerülve a fiú tekintetét, aki egyre csak egoista mosollyal figyelte a lány zavart viselkedését.
Barton még mindig gyanakodott egy kicsit, de aztán vállat vonva villát fogott.
- Na, akkor jó étvágyat! - mondta Natasha, majd a csapat tagjai bizalmatlanul kezdték túrkálni a furcsa állagú és szagú tésztát.
- Tudjátok mit? Én most nem is kívánom a spagettit, reggelire nagyon bekajáltam. Inkább eszek szendvicset. - állt fel Wanda felkapva tányérját, majd a pulthoz sétálva.
A Bosszúállók összes tagja egymásra nézett. Kinek arcáról dühöt, kiéről az undorodást, kiéről pedig a tipikus "ezt még te sem gondolhatod komolyan" hangulatot lehetett leolvasni.
Wanda meglepetten visszafordult hozzájuk a nagy csendre.
- Mi van? - értetlenkedett egy darab sonkával a kezében.
- Semmi. - vágta rá Tony azonnal, mire a lány vállat vonva visszafordult.
Pietro érdeklődve csavart fel villájára egy adagot a spagettiből, s vette szemügyre közelebbről is. Tudomásul vette, hogy nincs megmérgezve, majd megkóstolta az ételt.
Mindenki kíváncsian nézett rá. A fiú elég sokáig rágott, de a vége felé szinte öklendezve köpte ki egy szalvétába a megrágott táplálékot, mire a csapat szinte egyszerre nézett le a tányérjukon lévő olasz tésztára.
- Basszus, ennek hányás íze van! Nem tudom, Wanda hogy csinálta, de én ebből nem eszek többet! - suttogta a szélvész undorodva.
- Biztos nem annyira rossz. - mondta reménykedve Rogers ügynök.
- Hát, rendben van, akkor tessék! Kóstold meg! - dőlt hátra széken Pietro a férfi tányérjára mutatva.
Steve megkóstolva az ételnek csúfolt valamit homlokát ráncolva lenyelte, majd felemelve kezét csak rázta a fejét.
- Romanoff, legközelebb légyszi segíts Wandának a főzésben... - szólt.
- Vagy legközelebb simán csak én főzök. - mondta a nő is bizalmatlanul méregetve a spagettit.
Arabella úgy döntött, ha már ők is megkóstolták, akkor ő is meg fogja, hiszen boztosan nem halálos. Legalábbis remélte.
Villájára véve egy falatot bevette szájába. A tészta sótlan volt, némely paradicsom pedig valószínűleg éretlen, mivel kesernyés íze volt. A darált húsban néhol porcok pihentek, néhol még egy kicsit nyers is volt. A lány nagy nehezen leerőszakolva torkán az ételt azonnal a tányérja előtt pihenő, pohár vízért nyúlt.
- Ez nem a legjobb bolognai, az biztos... - kortyolt bele.
- Finom lett? - ült le hozzájuk újból Wanda.
- Igen, nagyon, ügyes vagy! - hazudta Clint, aki egyébiránt bele se nyalt a spagettibe.
- Tényleg? Ez klassz, akkor csinálok majd még jövő héten is. - örvendezett a boszorkány, mire mindenki gyilkos pillantással nézett az íjászra.
- És, kinek mi az új évi fogadalma? - terelte Nat inkább a témát.
- Nem tudom. Most mondanám, hogy az év legdögösebb paliját csinálom magamból... - kezdte Stark - , de... Én Vasember vagyok, tökéletes testtel és arccal, az alap megvan. - fényezte magát.
- Hát persze. - bólogatott a nő. - Steve?
- Ne kérdezd. Nekem már lassan 74 éve nincsenek fogadalmaim. - mondta a kapitány, ami nevetésre késztette a társaságot. - Arabella?
- Nekem sincs. Mondjuk jól levizsgázni nem lenne rossz. - szólt a lány elgondolkodva.
- Stréber... - cukkolta Pietro vigyorogva, mire Arabella elpirulva nézett el másfelé.
- Hagyd békén, Pietro. Legalább ő leérettségizik, nem úgy mint te. - oktatta ki a fiút Steve. - Banner?
- Talán az lenne, hogy elkezdenék néhány projektet, de azt akkor is meg kellene csinálnom, ha nem fogadalmak lennének. - húzta száját a tudós.
- Értem. - bólogatott a kapitány. - Natasha? - fordult a nőhöz.
- Minél többet edzeni. És randizni. - felelte Nat kacéran mosolyogva, majd Banner - re nézve, aki erre zavartan motyogva valamit tekintetét levezette a földre.
- Húha, jó fogadalom. - huhogott Stark.
- Pietro? Neked mi? - kérdezte Wanda bátyjától.
- Kérlek, mondd azt, hogy kevesebb kárt fogsz okozni. - hunyta le szemét a torony tulajdonosa imádkozva.
- Sajnos nem szoktam betartani a fogadalmakat. - tárta szét kezét a fiú. Stark belefejelve az asztalba morgott az orra alatt valami "úgy tudtam" félét.
- Jó, hagyjuk inkább. - rázta meg fejét Amerika csillagos hőse. - Barton?
- Hát... nem tudom. Ebből az évből tanulva fel fogom hívni az összes, régi ismerőseimet, akiket fel akartam. - sóhajtott az íjász bátyjára utalva, mire Arabellának eszébe jutott, mi történt a szobájában, mielőtt még bekövetkezett volna az a bizonyos pillanata a fiúval. Eddig nem is gondolt rá. Lehet, hogy Pietro módszere tényleg bevált?
A lány gondolataiból visszatért a valós világba, azon belül is a Bosszúállók társaságába, akik mind néma csendben ültek és Clintet nézték.
- Most mi van? Miért bámultok? - kérdezte Barton.
- Mindenki arra vár, hogy mesélj nekünk a bátyádról, de azt hittem, ezt te is tudod. - felelte Natasha.
- Pontosan. - mondta Tony is.

Hi! Hoztam a 13. részt is. Milyen lett? Szerintem kicsit rövid, de most legalább van benne egy kis Piella is.(igen, mar-vell-24 kreálta ezt a csodás ship nevet és imádom😂) Ha tetszett, akkor vote - olj vagy írj komit! További szép napot!❤