Kalandból lett szerelem /Befejezett/

Első fejezet 18+

Hangos zene szólt egy hatalmas épületből, aminek a környékén semmi nem állt, és ezt szerencsének lehetett mondani, mert különben feljelentették volna a bulit csendháborításért. Egyedül egy folyó hömpölygött, messzebb az épülettől, de most az is lustán, sötéten tekergőzött bele a végtelennek tűnő feketeségbe.

Tombolt a party, és a hangulat is kezdett a tetőfokára hágni. A terem szélén egy bárpult állt, aminek az egyik székén egy szőke hajú, talpig feketébe öltözött, magas férfi ült, a fejét a kezének támasztotta, így az arca nem látszott. Felcsendült kedvenc száma, ezért nagy nehezen felállt, és tántorogva a táncparkettre ment, hogy tombolásba kezdjen. A disco fényei megcsillogtatták, hatalmas, alkoholtól homályos, kék szemeit, sima fehér arcvonásait. Vadul hadonászott a levegőben, mikor szembekerült egy másik, eléggé illuminált férfival. Végigmérte a a dülöngélő alakot, aki valamennyivel alacsonyabb és fiatalabb volt nála. Tekintete végigpásztázott a feszes nadrágba bújtatott combokon, keskeny csípőn. A fekete, hosszú ujjú póló kiadta testének minden vonalát. Az íves nyak láttán a férfinak nyelnie kellett. Mikor elérte a másik arcát, a lélegzete benn szakadt. Életében nem látott még annyira gyönyörű fiút, mint aki vele szemben állt. Lehet, hogy az alkohol tette, a villogó fények, de úgy érezte, hogy egy angyal áll előtte. A sötét tincsek belehullottak szép szemébe. Íves száján mosoly játszott, olyan melengető, mint a nyári nap sugara. A szemöldökében megcsillant egy piercing, ahogy kicsi füleiben is, mikor haját mögéjük igazította. Kecses ujjain ezüstök csillantak. Azt kívánta, bárcsak azokkal érintené őt.

Csak állt és bámulta. A zene is elhalt körülötte. Nem hallott mást, csak szíve vad dübörgését, ami úgy fojtogatta, mint még soha, semmi. Valami a mélyben megszólalt, suttogott neki, de talán túl kába volt, hogy meghallja, de lehet nem is akarta.

A tömeg közelebb lökte őket egymáshoz. Mellkasuk összeért. Az idősebb férfi érezte, hogy a másik is igen szaporán veszi a levegőt. Kóstolni akarta. Érthetetlen vágyat érzett a másik iránt. Tarkójára fogott erősen és határozottan. Egy mozdulattal szájára húzta. Hallotta, hogy megnyikkan a másik, de készségesen simult tenyerébe. Az idősebbik majd eszét vette, mikor megérezte, hogy a nyelvében is van egy ékszer. Körbesimogatta az alkoholtól bizsergő szájat, de folyton folyvást visszatért a kicsi gömbhöz.

A tömeg, ami egymáshoz nyomta őket, most szétválasztotta. A férfi csak állt és nézte, ahogy a gyönyörűséget tova taszigálja az emberáradat. Próbált utána menni, de egy idő után nem látta. Felsóhajtott. Émelygett, így inkább úgy döntött, hogy meglátogatja a kertet.

Hűvös, kora tavaszi éjszaka volt. Vett néhány mély levegőt, miközben a tiszta, csillagos eget bámulta. A fényekről újra az idegen jutott eszébe. Megállt és csak felfelé nézett, hiába szédelgett veszettül.

Hirtelen egy kéz kulcsolódott az övébe. Odakapta a fejét. Az udvar világítás sápadt fénybe vonta a fiú gyönyörű arcát. Mandulavágású szemét, amit fekete szemceruza keretezett, le sem vette róla az idegen. Kótyagos agya összerakta, hogy a fiú japán, aki vele szemben áll. Értette már, hogy miért akadt meg rajta a tekintete. Egyedi volt, a sok egyhangú ember között.

A fiú nem szólt, csak maga után húzta. A férfi nem tudta hová mennek, de jelenleg nem is érdekelte. A zene hangja eltompult, azonban a folyóé felerősödött. Egy kis faházhoz értek, nem messze a sötét víztől. Mellette csónakok körvonalát lehetett kivenni.

A fiú nem kérdezett, csak benyitott. Az idősebbiknek reagálni sem volt ideje, már egy izgatott száj tapadt az övére. Újra játszhatott a kis gömböcskével, amit a másik kellemes nyögéssel fogadott. Tenyerét végigsimította a testen, amin megakadt a tekintete. Tökéletes volt. Úgy érezte, hogy a tenyerébe termették. Ízlelni akarta, megkóstolni mindenhol. Szíve hevesebben kezdett venni, a vágy egyre csak növekedett benne. A teste felhevült, kiáltott azért, hogy hajtsa igába a másikat.