Kalandból lett szerelem /Befejezett/

Nyolcadik fejezet 18+

A napok lassan tova peregtek. Újra hetekké nőttek, majd hónapok lettek belőlük. Minden egyes nap, minden egyes perce kínszenvedés volt mind a két férfinak. Kenjit óvadék ellenében elengedték, így folyamatosan zaklatta Takashit, aki rettegett egyedül utcára lépni is. Akármennyire is utálta a kíséretet, most örült neki, hogy igénybe vehette a testőrséget, akik reggel bekísérték az irodába, este pedig haza. A telefonját lecserélte, de néha még így is az volt az érzése, hogy követik. Pillanatnyi villanásokig mintha látta is volna a másikat, de rendszerint, mikor visszafordult már nyoma sem volt az ismerős alaknak. Mivel telefonon nem érte el, minden létező, internetes platformon üzengetett neki a másik fiú. Kérte, hogy menjen vissza hozzá, de Takashinak eszébe nem volt. Nem is igazán értette miért volt vele. Amiről azt hitte szerelem, nem is volt az. Tartozni akart valakihez. Úgy érezte, ha teljesíti a másik minden óhaját, kap gyengédséget. Azonban ez ritkán volt így. Kenjin kívül csak egy férfi érintette egész életében, az pedig Cedric volt. Nem ismerte akkor, csak úgy jött az érzés, hogy akarja. Ahogy vele bánt, ő még azt soha nem érezte. Nem kellett teljesítenie, amit a szíve mélyén nem akart. Csak azt vette el a másik, amit adott. Minden érintése gyengéd volt. Egy csoda, amiről ő azt hitte soha nem élheti meg. Nem tudta milyen, mikor igazán szeretik. Nem tudta milyen, mikor valaki érte ég ezer fokos lángon. Nem is értette, hogy annyi gonoszság, annyi fájdalom után, a másik miért remeg még mindig érte. Ilyen lenne a szerelem? Feltétel nélkül a szívedet adni? A múltjával együtt elfogadni, még ha az szörnyű is? Létezik ilyen? Ő ezt megkaphatja? Nehezen hitte el, de mégis tudta, hogy igaz. Látta a másik gyönyörű kék szemében, ami gyengéden nézett rá azon az éjjelen. Akkor mind a ketten tilosban jártak, de nem bánták, mert egy nagyon szép érzés szökkent szárba akkor. Feltettek egy alkalomra mindent, hogy valami szebb bimbózhasson ki belőle mégis később. Takashi most már tisztán látta azt, mi vonzotta akkor a másikhoz. Egy pillantás elég volt. Egyetlen gyengéd érintése, hogy a sikítozó lelke megnyugodjon és életében először igazából szeretkezzen valakivel. Újra akarta ezt élni, de az élet nagyon nem akarta ezt megadni nekik. Az apja ugyan elutazott, de a zaklatás így még intenzívebbé vált. Már mondani sem merte Cedric-nek, mert már így is többet tett érte, mint bárki eddigi életében. A férfi azonban rájött. Felkeresett egy ügyvédet, aki azt javasolta ő is tegyen feljelentést testi sértés miatt, akkor majd meglátják a következő lépést. Kenji megijedt, így végül megegyeztek, hogy elhagyja az államokat, mert a vízuma úgy is lejár nyár végével. Ebben az esetben a két férfi visszavonja a feljelentést, ő pedig elfelejti, hogy valaha is ismerte Takashit. Eleinte féltek, hogy nem tartja be a szavát, de nem volt több hívás, e-mail vagy bármi mást. Eltűnt az életükből, remélték, hogy örökre.

A napok visszatértek a rendes kerékvágásba. Takashi lassan újra a régi lett. Vidáman, nyelvelve töltötték a napokat Cedric-kel, aki úgy imádta a japán fiút, hogy egész belsője beleremegett. Jeremy-t napi rendszerességgel húzta fel a fiú. Szegény Cedric meg azt sose tudta, ki mellé álljon, így hagyta őket. Mindennap zengett az iroda az ordítozásuktól, rühellték egymást, vagy csak jólesett nekik, ezt már az egyetlen közös pontjuk, Cedric sem tudta eldönteni. Egy idő után viszont rájött, hogy Jeremy féltékeny. Meg volt róla győződve, hogy a kis takony szétrúgja majd a barátságukat. Cedric ezt nem véleményezte, így nap nap után egyre jobban elmérgesedett a helyzet. Cedric végül megelégelte, és összezárta őket egy napra, ezzel nyolc órányi csendet intézett el magának. Attól viszont rettegett egy kicsit, hogy kitépik egymás haját. Nem tették, hanem felnőtt módjára megbeszélték. Azt ugyan nem mondták el, miről is beszélgettek órákon keresztül, de kibékültek, így beköszöntött a boldog, de cseppet sem csendes békeidő. Nem veszekedtek már, de továbbra is magas hangerővel tárgyaltak. Szegény Cedricnek már égnek állt tőlük a haja.

Takashi nyáron már szabadabban járhatott. Arra sem kellett figyelnie, hogy mit mond és tesz, mert az apja még mindig nem tért vissza Japánból. Az egyetlen fontos dolog Cedric lett számára. Lassan közeledett felé, bár a férfi minden mozdulatából, szavából áradt a gyengédség, nem akarta elszúrni. Szerette volna ezt rendesen csinálni. Órákig beszélgettek telefonon, ha valamiért nem találkoztak. Elmentek egyszer-egyszer moziba, de leginkább Cedric lakásában tartózkodtak. A háttérben még ott motozott a múltnak árny, így nem mertek nyíltabban mozogni. A hétvégék nagy részét együtt töltötték. Nevettek, filmeztek, nagy ritkán csókolóztak. Cedric tartózkodóan viselkedett, ami kezdte kicsit frusztrálni Takashit. Egy augusztus vasárnapon úgy döntött, hogy próbál lépni egyet a másik felé.