Tudhatnád. 〈Hawks x Reader〉Befejezett

14.-Kisujj eskü

Napok rohamos sebességgel teltek, azóta amennyire tudom kerülom Keigo-t. Imádom a jelenségét mégis kételyekhez vagyok kötve... túl sok gondolat, túl sok érzelem, túl sok fájdalom. Elég fájdalmat tapasztaltam már miért nem volt az elég? Jelenleg vacsorát főzünk, azthiszem itt az idő rákérdezni mindenre. Igaz az elmúlt időben ahhoz képest elég sok dolgot megtudtam Hawksról vagy azért mert mesèlt, vagy naplóját olvastam. Igen igen tudom nem szép dolog de mindenki csinál rossz dolgokat.

-Keigo
-Tessék? - vágta fel a répákat-
-Hogy fogjuk ezt megoldani? Mármint te hős vagy én pedig egy sorozatgyilkos akit köröznek lassan 4 éve. Nem lenne szép ha lebuknál hogy rejtegetsz..- halkultam el-
-Megoldjuk rendben?- állt meg a dolgával- bármit megteszek érted. Rendben?
-Kisujj eskü?- nyújtottam felé ujjam -
-Kisujj eskü -fordította rá sajátját -

Az esti kis rutinunk a szokásos, tehát fürdés, valamit nézünk, beszélgetünk aztán megyünk aludni. Most se volt másképp csakhogy én nem tudtam aludni. Hátamról oldalamra fordulva Hawks nyugodt teste volt velem szembe. Elmosolyodtam.
Hogy jutottunk ide? Hiszen ő hős én pedig gyilkos.. két külön sors, hasonló trauma, mégis egy úton járunk most. Mi miatt?
Mivel egyikünk se tudna a másik nélkül lenni, ezt akárhogy akarjuk tagadni felesleges. Ez így van rendjén. Ha egyszer megszeretsz valakit onnan nincs vissza út, nem hibáztathatod magad. Kételyek láncai vannak testemen mégis mintha ezeket a láncokat Ő feloldaná.
Akarva, akaratlanul hajába vezettem a kezem, mire mocorogni kezdett. Jelen esetben nem zavart hogy fel kel-e vagy sem.

-Baj van y/n? Miért nem alszol?- mondta álmos hangon-
-Csak a gondolataim- simogattam haját- túl sok van, és nem hagynak.
-Gyere ide.- tárta ki kezeit, mire közelebb kúsztam-  Remélem így majd fogsz tudni. Holnap csinálunk valamit jó?
-Rendben, jóéjszakát-
-Jóéjt, köszönöm hogy itt vagy- ezzel puszit nyomott homlokomra-

Így aludtunk el, egyik kezével hátam simogatta, másikkal hajam bizergálta. Szárnyait pedig körénk vezette 'védelemburkot' csinálva. Fejem mellkasába fúrtam és amennyire tudtam csak rá koncentráltam.

-

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy hova tartok most. Azthiszem egy álmomban vagyok, nem ez az első eset.
Egy helység keletkezett körülöttem, ahol sötét volt, zacskókkal volt minden tele.
Elindultam egy tetszőleges irányba, ahol egy 'nappali' féle lehetett. Egy szülő volt, egy anyuka. A fiának beszélt, hogy mit azt nem igazán tudnám kivenni viszont azt igen, hogy a fiú sírt. Tovább indultam ahol valószinűleg az apát láttam, sörözött a Tv előtt. Milyen deja vú-m van.
Fényvillanás majd az előbbi kisfiú és az apja van itt, az apját viszik be a rendőrök a fiú pesig egyedül van.

Ez Hawks. De miért látom a múltját?

Fényvillanás újra.
Hawks viszont valakivel volt. Egy lánnyal, akinek nyuszi fülei vannak. Hmm.. azthiszem ez is hős habár élőben még nem volt dolgom vele. Ahogy közelebb mentem elkezdtem hllani a beszélgetésük.

-Mondd csak- nézett fel Hawks- érezted már azt hogy nincs helyed a világban?
-Nem még nem. Kellett volna?
-Nem, csak érdekel.
-Hawks mi van veled? Mondd el mi bánt.- mondta a lány-
-Senki se tud rólam semmit, mi értelme van annak ha mással van?. Fogadok hogy jobb neki így. Viszont ha elmondanám hogy mit tennék, mert ennyire fontos számomra. Elvinném helyekre ahova senki más.. deja vu-t kapok tőle, minta eddigi életemben is ismertem volna. Semmi se lenne a szokásos.. semmi se lenne ugyan az. Nem akarom bántani sőt biztonságban akarom tudni minden ellenére. Nem érdekel hogy ki ő és miért.. csak vele akarok lenni. Évekkel később akarom elmesélni a sztorikat amiket átéltünk, vele akarok egy közös múltat. Amibe ő is benne van és velem van benne nem mással.- nézett az égre-
-Szerelmes vagy nem igaz? -fordult felé a lány -
-Azthiszem.. pedig tudod jól hogy senkinél nem éreztem eddig így. Te is tudod hogy nem ilyen vagyok.
-Hawks.. ha a sors úgy akarja összehoz még titeket és az nem véletlen fog történni. Semmisem véletlenül történik.