✨Tökéletes Élet/ Csak Nem Az Enyém✨

10.

-Na Zoe, azt hittem már vissza sem fogsz jönni. - kiabálja ezt Chlo, amint meghallotta, hogy betettem a lábam a mi kis kuckónckba. De ő nem volt a láthatáron.

Körülkémleltem a szobában, hogy megnézzem, a srácok itt vannak e még, de nem hallottam senkit csak Chlo-t, és végül megkerestem.

-Hát itt vagyok, élek és virulok. - mosolyodom el.

-Oh, mitől mosolyogsz te ennyire. - néz rám olyan 'csak nem egy pasival találkoztál' fejjel. - Na ki vele, megtaláltad a szőke herceget?

-Sötét haja van. - kapom a kezem a szám elé, nem szerettem volna elmondani, tudom kicsit bunkóság, ha nem mondanám el Chlo-nak, de még a rendes nevét sem tudom, és kétlem, hogy valaha is fogok vele újra találkozni.

-Értem én. - mosolyodik el, de láttátok volna azt.. Már majdnem megilyedtem tőle. - Egy névre is szükségem lenne, hogy be tudjam azonosítani. Remélem valami eszméletlen dögös csáveszt szedtél fel, és muszáj Malcolm-nál jobbnak lennie, különben megharagszom rád.

-Chlo, Chlo, Chlo, nyugi hisz még a nevét sem tudom. - húzom el a szám szélét, mert igenis tudni szerettem volna . Azt, hogy ki segített rajtam a mai napom folyamán olyan sokat.

-Meg sem kérdezted, na szép vagy. - nevetni el magát. - ennyire megcsodáltad, hogy nem kérdezted meg mi a neve? - teszi fel a kérdést.

-De, de csak annyit mondott, hogy a Megmentőm. - lógatom az orrom, de Chlo megragadja a vállamat, és kényszerít, hogy a szemébe nézek.

-Na jó csajszi, engem ilyen pasik miért nem találnak meg, mint téged? Muszáj beavatnod az egészbe, és elmesélned mindent. - helyeselve bólintottam egyet.

Elkezdtem mesélni mindent az elejéről, amikor megtalált a sörös polcok között,amit persze annak az alkoholistának vittem. Amikor kérdőre vont, amikor beégettem magam, amikor kifizette helyettem a dolgokat, és amikor elhozott ide. Chlo el volt olvadva mellettem, miközben meséltem észre is vettem, hogy egy párszor felsóhajt.

-Meg kell találnunk a srácot Zoe. Na de most szépen elkészülünk, megígértük a fiúknak, hogy elmegyünk. - amire mondandója végére ért én morcos tekintettel rápillantottam - elnézést, én egyeztem bele. - javítja ki magát. Na így már mindjárt jobb.

Elkezdtünk készülődni, de mivel nekem ilyen élményben még soha nem volt részem, sok mindenben kaptam segítséget Chlo-tól. Odaadta nekem a gyönyörű ezüst színű ruháját, amit kristályok díszítettek, a kivágása is tökéletes volt, nem mutatott sokat. Az övé egy bevállalósabb vörös volt, nagyon szép volt benne. Rápasszolt a csípőjére, a melleire is, és felvett hozzá egy szintén ilyen színű magassarkút. Elgondolkoztam rajta, hogy talán nem öltözünk túl, hisz azt sem tudjuk mit terveznek a fiúk. Én egy kisebb sarkú, a ruhához passzoló lábbelit viseltem. Chlo kézbe vette az arcomat is, ezt úgy értsétek, erősködött abban, hogy kisminkelhessen. Féltem, hogy egy kicsit vad lesz a smink hozzám, de a végeredmény engem jellemzett. A számra nem rúzst tett hanem egy rózsaszín szájfényt, a bőrhibáimat, pedig eltűntette, tett fel egy kevés pirosítót is az arcomra. Magának egy a öltözékéhez illőt készített. Én a hajamat kivasaltam és hagytam, hogy a vállamon pihenjen, míg barátnőm behullámosította. Készen is voltunk, 'vártuk' a srácokat. Az idő majdnem öt órát ütött, mikor megjelentek az ajtóban.

Éppen a tükör előtt álltam, mikor meghallottam, hogy kopogtatnak, hát mit ne mondjak a szívroham is majdnem elkapott. Chlo egyből az ajtó előtt termett és ki is nyitotta azt.