✨Tökéletes Élet/ Csak Nem Az Enyém✨

6.

-Nagyon vigyázz magadra! És ugye tudod, hogy bármikor hívhatsz és azonnal jövök érted, rendben?-ezekkel a szavakkal nyugtatott anya, jól esett.

-Jó rendben, szólok, de nekem mostmár muszáj mennem!-megöleltük egymást, majd elváltam anya testétől és elindultam a busz felé hatalmas csomagommal.

Odaadtam az említett súlyos holmit a buszsofőrnek aki behelyezte a csomagtartóba. Felszálltam a járműre, körülbelül középen voltam, és magamon éreztem a Nap sugarait, ahogyan a bőrömet melegítették. Integettem egyetlen jelenlevő családtagomnak és a busz elindult. Elkezdődött egy olyan dolog az életemben, amire sohasem gondolt volna, hogy megtörténik velem, elindultam táborozni. Lassan kezdett el haladni a jármű, mindegyik üllés tele volt, csak én voltam egyedül. Ez egy kicsit rosszul esett, nem értettem soha, hogy az emberek miért kerülnek engem, velem együtt a társaságomat is, de az évek alatt belenyugodtam. Aztán olyan dolog történt velem (ezen a napon már a másodszorra) amire nem gondoltam. Egy lány hozzám szólt.

-Öhm szia. Szabad ez a hely?

-Igen, azthiszem senki sem szeretne ide ülni. -nevettem el magam.

-Én igen! Azért vagyok itt! -Ő is nevetett.

-Foglalj helyet, várj mindjárt arrébb rakom a cuccom. -és leraktam a lábamhoz a táskát amiben az útravalóim voltak.

-Köszi, egyébként Chloe vagyok!

-Én Zoe. -felé nyújtottam a jobb kezem, de ő megölelt. Nagyon jól esett és kedves volt hozzám. És megéreztem Chloe vattacukor illatát, mégegy jó pont.

A lány helyet foglalt mellettem. Az elején kínos volt a csend, majd ismételten megszólalt:

-Neked van testvéred?

-Igen van, de nem találkozom vele sokat sajnos, sem apukámmal.-megleptem
magamat, hogy ezt megosztottam úgymond egy idegennel.

-Gondolom neked is bátyád van.- az arcán láttam egy kis csalódottság, de mi? ezt honnan tudta?!

-Igen, de ezt honnan gondoltad, ismered?

-Fogalmam sincs ki lehet a tesód, hisz még csak a vezetékneved sem tudom.-nevetve rácsapott a combomra, persze nem erősett, de akkor is na.

-Öm Patridge! De azt hiszem, ha Louison múlik kitagad.- én is nevettem már, és mivel eddig soha nem volt barátnőm viszonoztam azt, amit ő tett velem, rácsaptam a lábára. Ez a barátnőknél szokás?

-Huh várjunk, tudom, hogy ki a tesód, álom csávesz a gyermek, de komolyan az a pofika!!! Az én bátyám neve Noah Schnapp gondolom te is belé vagy habarodva, mint eddig körülbelül minden barátnőm...

-Bocsi, de fogalmam sincs ki ő.. -ezt tudnom kéne komolyan, nekem aki a közösségi médiában inaktív?

-Már most imádlak. -ezek a szavak jól estek Chloe szájából, és rámosolyogtam. Úgy érzem lett egy barátnőm. Remélem nem a bátyám miatt foglalkozik velem.

Az úton igazából sokat beszélgettünk, arról, hogy miert nem nővérünk van, mert egy nálad nagyobb fiútestvérrel nehezebb az élet. A testvéreink ismertek voltak, mi pedig nem, ezt mind a ketten imádtuk a másikban. Chloet, Noah miatt ismerték egy páran, de akkor sem volt milliós követőtábora semelyik pratformon. Mutatott képet báttyáról, hogy így biztos meg fogom majd ismerni, de semmi.

-Most megkéne lepődnöm, hogy huh basztikuli ez a csávesz nagyon dögös?-nevettem el magam. -Chloe ne is erőlködj fogalmam sincs ki ő. És nem is az esetem! -itt már mind a ketten nevettünk.

De bennem ezer millió kérdés volt, és mind magamhoz címezve. Milyen mégis az esetem? Soha nem ismertem még fiút közelről, de esküszöm 15évesen ez már lehet ciki. Abbahagytam a nevetést és úgy éreztem megbízhatok a mellettem ülő lányban, így ránéztem a nevetést abbahagytam, az arcon megkomolyodott, amit Chloe egy meglepődött arckifejezéssel díjazott.

-Te hány éves vagy? -csúszott ki raktam ez a kérdés.

-16, miért kérdezed?

-Csak azért, mert én 15 vagyok és még sohasem volt barátom, és az igazat megvallva fogalmam sincs milyen az ideálom. És tudom most mindjárt kinevetsz, de légyszi ne ez nagyon ciki már így is nekem. -ezek a szavak csak úgy kijöttek számon, semmilyen gát nem szorította vissza, még az agyam sem gondolta át a dolgot, hogy megosszam ezt vele. Nem kételkedtem Chloeban, már most megbíztam benne.

-Jaj istenkém ne butáskodj már, ezért soha nem nevetnélek ki, és nekem is csak egy 'barátom' volt, ha egyáltalán volt nevezhető annak. -megint elnevettük magunkat és barátnőm mellett nagyon szabadnak éreztem magam, megnyíltam előtte.

-És szerinted ez nem ciki, mármint az én helyzetem? -ezt komolyan megkérdeztem?!

-Dehogy! Egyébként az ideálodra visszatérve tuti, hogy jött már be neked is minimum egy srác. Akárhol, gyerünk gondolkozz Zoeee!

-Hát nem nagyon szoktam otthonról kimozdulni, mert igazából barátnőim sincsenek..

-De én itt vagyok, és nekem muszáj lesz elmondanad mindent, ha történik veled valami, és közrejátszik egy fiú vagy akár több is.. grrr...

-Anya egyszer elvitt a munkahelyére mikor 12 lehettem és a főnökének nagyon helyes a fia, aki szerintem akkor volt annyi mint most én..Chloe ez nagyon kínos állíts le, légyszi.

-Te szukaa!! -konkrétan sírtunk a röhögéstől, míg a mögöttünk ülő lányok el nem kezdték rugdosni a székeinket, hogy hagyjuk már abba.

-Halkabban nem bírnátok viháncolni?-szólt előre nekünk egy szőke lány.

-Sajnálom, de nem! -barátnőm visszavágtott, bumm.

-Tessék? -a szőke is beindult, nem mellesleg úgy festett, kint egy Barbi baba, műköröm, a csicsás ruhák, a válltáska na meg a tökéletes alak persze ezt el ne felejtsük.

Magamat soha nem tartottam szépnek, és ilyen lányok (persze nem az agyon sminkkelt fejeikre gondolok, hanem a tökéletes alakjukra) az önbizalmamat még jobban a földbe tiporták. Lesz nekem valaha is egy barátom akit úgy istenigazából szeretni is fogok, és elfogad olyannak amilyen vagyok? Nagy elkalandozásomból barátnőm libbentett ki, aki visszavágott, a lánynak.

-Mit képzelsz magadról te Barbi baba? Boldogan indultam el ebbe a táborba, hogy biztos jól fogom érezni magam, hogy végre nem kell hallgatnom ahogy bátyámat fényezik, de úgy gondolom a jelenlétedben nem igazán fog ez sikerülni! Szóval irdatlanul gyorsan mondom, hogy pofa be és nyomkodd tovább azt a szart! Persze feltűnésmentesen!

Ezt mind Chloe mondta? Anyám..

-Mit képzelsz magadról? Simán hazaküldethetlek, ha akarlak, mert az apámé a tábor, úgyhogy jobb, ha befogod a nagy szádat, kislány! -ezek szavak hallatán barátnőm meglepődött, nem kért bocsánatot (meg is értettem, hisz nem ő kezdte) előrefordult és karba tett kézzel várta azt, hogy megérkezzünk úticélunkhoz.

Woww srácok sikerült megírnom életem eddigi leghosszabb részét, és nagyon élveztem eddig ez a kedvencem.
Írjátok le ti is a véleményeteket és hamarosan újra posztolok!<3