A csajok egész nap velem voltak.Előttünk nem sírtam viszont mikor este egyedül maradtam nem bírtam tovább.Elsírtam magam.Egy idő után álomba sírtam saját magam.
Nem tudom mikor aludhattam el, valamikor 3 óra körül és reggel 7 órakor kisírt, feldagadt szemekkel keltem.Nem akartam iskolában menni, viszont muszáj volt.A lányokkal tegnap megbeszéltünk hogy csak a suliba talákoznunk.Gyorsan elkészültem egy egyszerű sminket tettem fel és egy laza cofba fogtam a hajam.Utána fel öltöztem.Ez a mai outfit:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lementem a földszíntre.A szüleim nem voltak itthon.Így gyorsan kaját csináltam hogy majd a suliban azt meg tudjam enni mert már késésben voltam.Ádám azóta keresett egy párszor de nem írtam vissza neki és nem is hívtam vissza.Magamhoz vettem a fülhallgatómat és indultam az iskolában. Ott a csajok vártak és persze Ádám, viszont a barátnőim nem kímélték őt és ez nekem nagyon jól esett.
-Te mocsok te-kiáltotta Lia Ádámnak, ki épp egyik haverjával beszéltek akit melesleg nem ismerek, nem osztálytársunk.-Hogy merészeltél ilyet tenni?
Ádám nem értette a helyzetet, egy olyan "Most mi van?" arckifejezéssel nézett barátnőmre akinek a szeme villámokat szort, és már Fanni is csatlakozott hozzá.Én hátul lesütött fejjel a cipőmet vizsgálgattam.
-Most meg mi baj van?Mit tettem amiért mocsok vagyok?-kérdezi Ádám viszonylag nagyon nyugottam, ami azért nem annyira lepett meg.
-Tudod azt te jól!-rivalt rá Lia és Fanni egyszerre, ami azért őszíntén már egy kicsit megijeszetett milyen egy hangon vannak.-Minden mézes-mázos dolgot mondassz Miának majd egy szőkét ölelgetsz az iskola előtt mindenki szeme láttára?
-Micsoda?-mondta Ádám már egy kicsit bosszúsabban.
-Igen, jól hallodtad.-helyeselte Fanni.
-Beszélhetnénk Mia?-kérdezte Ádám már teljesen nyugodt hangon, ami azért eléggé vegyes érzéseket ébreszt bennem.
-Nem nem fog veled beszélni!-rónait rá Lia.
-Hagyd, beszélek vele!-mondtam.
-Tessék?-kérdi Lia és a szemöldöke a homloka közepéig szaladt.
-Gyere Ádám.-mondtam Ádámnak.
Egy csendesebb helyre érve egy ideig néztük egymást.Majd én szakítottam meg a csendet:
-Na ha csak ennyit szeretnél akkor én megyek.-ez egy kicsit flegmára sikerült.
-Ne várj!Azt akit tegnap láttál az a lány, az a szőke az a húgom.-mondta.Nem tudtam mit mondjak erre.
-Nem tudtam hogy van egy húgod, soha nem említetted.
-Nem mert eddig én sem tudtam-mondta, már már sírva, pedig én őt soha nem láttam sírni.
-Hé, figyelj nehogy már el kezdj sírni itt nekem.Megbeszéljük még ezt de most mennem kell órára és ezt még át kell gondolnom.
-Rendben!Suli után?
-Igen.-mondtam majd gyorsan el is mentem onnan.Tulajdonképpen nem tudom mit akarok át gondolni de valahogy el kelett onnan jöjjek.
A nap gyorsan telt, a csajokkal beszéltünk, elmondtam azt amit Ádám mondott.Ők nem hisznek neki, viszont azt mondták hogy ha akarok akkor beszéljek vele.Ádám töbször is nézett órákon de én nem foglalkoztam vele.Amikor vége lett a sulinak az ajtó előtt várt Ádám.
-Szia!-mondom.-Mehetünk?
-Persze.-aggodalmat láttam a szemében.Egy közeli helyre vittem.Nagyon szerettem ide járni régebben.Ahol egy kis patak fólyt a város szélen.
-Régen nagyon szerettem ide járni.Na de most mond amit szeretnél.Én gondolkodtam, és szeretném hallani mit akarsz mondani.
-Oké, tehát, tegnapelőtt amikor haza mentem, anyukám ott várt Katával.Kata mint kiderült a húgom.Nem tudtam mit kezdeni ezzel az infóval. Marcsák azzal nem nagyon tudtam kezdeni semmit hogy anya a nappalim középen állt egy lánnyal akit soha nem láttam azelőtt. Egyszerűen lesokkoltam.A kiscsaj sokat probálkozott aznap este.Anya nem magyarázta meg hogy miért nem tudtam én a húgomról és hogy miért van nálunk.Csak annyit mondott "hogy majd megtudod amikor ott az ideje".Én erre nem tudtam mit mondani.Aztán beszéltem az újdonsült húgommal.Úgy egyeztünk meg hogy kell egy kis gondolkodás idő.Aznap este mentem át hozzátok.Másnap amikor haza mentem megbeszéltem vele hogy jöjjön a sulihoz és akkor beszélhetünk.Valószínű akkor láthattál vele.
-És ezt nekem miért nem mondtad el aznap este?Meg tudtuk volna ezt beszélni!Vagy akár aznap reggel vagy a suliban?
-Tudom, és nagyon sajnálom.Kérlek ne haragudj!
-Nem baj de ezt hamarabb is elmondhattad volna.Nem kelett volna akkor egy pocsék éjszakám legyen.-ekkor ajkam az övére tapasztottam és megcsókoltam.
