Ádam veszekedett.Igen ő volt, hogy eddig én erre hogy nem jöttem rá.!?Csak egy mondatára figyeltem fel:
-Nincs mit el mondanom neki, mert nekem nem számított semmit!-kiáltotta Ádám kikelve magából.Eleinte nem értettem miről beszél így rákérdeztem:
-Mi?-ekkor mindenki rám figyelt még Ádám és a szőke lány is akik az előbb veszekedtek még-Mi nem számított neked semmit, Ádám?-kérdeztem rá egyenesen.
-Nicsak ki van itt-mondta egy gunyos mosollyal a száján a csaj-csak nem Ádám barátnője- és ekkor el kezdett felém jönni.Ekkor állt minden össze.
-De személyesen-csak ennyit tudtam kinyögni majd kis szünet után mikor már tényleg kristálytisztán láttam a helyzetett újra megszólaltam-Ugy-e nem Ádám?Ugy-e nem tetted meg?-kérdeztem, de a válaszát meg sem várva elrohatntam onnan mert tudtam mit fog válaszolni vagy nem válaszol semmit csak majd áll ott.
Kint a hideg levegő csapta meg az arcom, csak álltam a járdán a sötétbe.
Ádám szemszöge:
Ezt hogy a francba cseszhettem el ennyire?Ezt akartam el mondi neki de nem tettem, most meg biztos hogy össze állt neki az egész kép.Igen MEGCSALTAM, nem voltam józan ennyit tudok felhozni mentségemre.Mikor elrohant tudtam hogy utána kell menjek, és már rohantam is utána.Kint a ház előtt állt a sötétbe a járdán.
-Mia!-kiáltotam de amikor meglátott elkezdet gyorsabban sétálni haza fele.Én futtam utána.
-Kérlek álljmeg, hadd magyarázzam meg!-kiáltottam még hangosabban.
-Mit akarsz meg magyarázni?Vagy elmesélni?Hogy hogyan csaltál meg?-hihetettelen milyen okos, már össze is rakta a kép.Na de most nem ezzel kéne foglalkoznom.
-Na?-kérdi gunyosan a karjait széttárva majd ott hagy a járda szélén.Mekkora marha vagyok, meg se tudtam szólalni.
Mia szemszöge:
Miután haza értem szerencse a szüleimet nem találtam otthon mert ők ma éjjel dolgoznak.Felrohantam a szobámba, csak sírtam és sírtam.Megpróbáltam letusolni hátha segít de hiába vagyok naiv ez nem segített.Lefeküdtem az ágyamra és csak sírtam.
Másnap reggel 8-kor keltem.Nem tudom mikor aludhattam el.Miután haza értem sokat sírtam.Ma szerencse nem kell suliba mennem mert szombat van de ezt nem így terveztem.De nagyon nem.Ezt nem hiszem el.....Megnéztem a telóm, a csajok rengeteget írtak és hívtak.Írtam nekük hogy jöjjenek át és elmondok mindent.Olyan 12-kor csengedtek is.Lementem kinyítottam az ajtót majd mikor felmentünk a szobámba újra elsírtam magam.Elmeséltem nekik hogy ,mi történt és hogy miért jöttem el egy szó nélkül.
-Hát én megölöm ezt az Ádámot!-mondta Fanni.
-Segítek-helyeselte Lia.
-Köszi csajok de nem kell.Még ezt sem érdemli és az állatokat nem bántsuk és ő egy k**rva nagy állat.
-Ez igaz!-helyeselték.A nap további részét így töltöttük el.
Hétfő reggel már egy kicsit jobban éreztem magam így elkészültem az iskolában.
Outfittem:
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Lementem, reggeliztem majd el indultam a suliba.Szerencse a csajok ma elterelték a suliba a figyelmem.Ádám ma nem jött, és őszíntén annak ellenére hogy most egyszerűen gyűlölöm annak ellenére fura hogy ma nem jött.Pedig ma még edzése sincs(igen már tudom mikor van edzése:)).Ma az utolsó óránk osztályfönöki volt.Ma mondja meg az ofő hogy ki megy a nyári jutalom táborba ami 3 hét múlva lesz.
-Sziasztok gyerekek!Ma amit legelőször megbeszélünk hogy ki jön a nyári jutalom táborba.Legelőszőr is azt akarom elmondani hogy idén nem csak 3 személyt választhattam ki hanem 6-ot.Akkor mondanám is a neveket Háromszéki Mia, Horváth Júlia(Lia), Kovács Fanni,Simoni Ádám aki ma hiányzik-teszi hozzá majd folytassa-Hodor Máté és Kis Patrik-Miután befejezte kiosztotta a papírokat amiket alá kell írjanak a szülők.Ez után még egy pár dologról beszéltünk mint például az utolsó osztály táborról is.Majd haza mentünk.
Haza érve megebédeltem és felmentem tanulni a szobámba.Majd hirtelen megcsörrent a telefonom, nem várt nevet mutatott a képernyőm.....
