Szerelem és hoki

13.Rész

...nem várt nevet mutatott a képernyő.....

                  A kijelzőn Ádám anyukájának a neve jelent meg.Nem tudtam mit akarhat. Hisz még a saját fiával sincs beszélő viszonyba akkor vajon mit akarhat tőlem.Először nem is akartam fel venni de aztán mégis felvettem mert eszembe jutott hogy ma nem is volt suliba Ádám.

ÁA-Ádám anyukája

M-Én

M:Csókolom!-szólok bele

ÁA :Szia drágám-itt már hallodtam hogy valami baj van mert fura volt Ádám anyukájának a hangja.-Gondolom tudod ma nem volt suliba a fiam.

M:Igen fura is volt!Valami baj van ?

ÁA:Hát jelenleg itt vagyok nála,-már itt fura sejtettem hogy valami baj van- nagyon magass a láza nincs magánál és azt hiszem álmodik vagy nem tudom de folyton a te neved mondja.Ezért hívtalak hogy nem jönnél ide mert már lassan 5 órája ebben a helyzetbe van.

M:De azonnal megyek!-mondtam majd gyorsan le is tettem a telefont.Bármennyire is haragszom most Ádámra muszáj oda mennem segíteni az anyjának, legalább miatta oda kell mennem.      

                      Mentem és húztam is a cipőm és kb. 10 perc múlva már a házuk előtt nyomtam is meg a csengőt.Az anyja nyitott ajtót.Nagyon nem nézett ki jól.

-Szia!-mondja szomorúan.

-Csókolom!Hol van?

-Fent a szobályába- felmentem.Be mentem a szobályába.Takaró félig le volt csúszva róla ezért jól betakartam majd mikor a homlokához értem éreztem hogy tényleg nagyon lázzas.Még mindig az én nevem mondogatta.

-Mia!-mondta folyamatosan.Nem tudom vissza fogni magam egy-két könycsepp jelenik meg a szemembe.Hiába haragszom rá.Most tényleg szüksége van rám .Viszont ez nem jelenti azt hogy megbocsájtok neki, egyáltalán nem.

-Itt vagyok, nyugodj meg-mondtam halkan.

                            Már 2 órája itt vagyok.Végig Ádám ágya mellett ültem.Még midnig lázass sőt inkább azóta lázass.Már nem bírtam muszáj be vinnünk a kórházba mert ez nagyon de nagyon nem normális hogy már 2 órája én borogatom a homlokát ez előtt pedig az anyukája és nem megy le a lázza.

-Mostmár kell hívjunk egy mentőt mert ez már tényleg nagyon nem jó-mondtam az anyjának.

-Rendben.De nem tudom hogy fogjuk a kórházi számlát is állni-ezt annyira halkan mondta hogy szerintem nem akarta hogy én meghalljam de meghallodtam, viszont nem értettem a helyzetet sem, nem hittem volna hogy rosszul állnának anyagilag. De most nem ez volt a legfontosabb.

-Ezért ne aggódjon, most az a lényeg hogy Ádám jól legyen.Felhívom a mentőket és utána apukám mert ő most dolgozik  a kórházba.-így is tettem.

                              5 perc múlva mentők is megérkeztek.Be tették a mentőbe Ádámot.Az anyját én vigasztaltam és nekem is könnyes volt a szemem.A mentőből felhívtam apát is.

-Szia szívem- mondja

-Szia apa!Van egy kis baj

-Mi a baj?Mi van veled?-kérdi már aggódva.

-Nem velem.Ádámmal.

-Úgy tudtam hogy össze vesztetek!

-Igen össze is de ma felhívott az anyukája hogy nagyon lázzas és ...majd elmesélem de nincs időm.Most jelenleg a kórházba tartunk hozzád, legyszi segíts!

-Oké gyertek, várlak!-mondja majd leteszi.

                               Kb. 5 perc múlva már ott is voltunk.Apa az ajtóba várt minket.Ádámot bevitték.Én kint voltam az anyukájával, próbáltam nyugattani nem értettem hogy most hol van az a híres neves férje aki egyben Ádám apja is. Közbe írtam a csajoknak is hogy mi történt, ők meg mondták hogy  ők is ide jönnek.KB. 30 perc múlva apa kijött  a kórteremből.

-Apa!-kiáltom majd feláltunk mind a ketten.-Mi történt ?Mi baja Ádámnak?

-Egy nagyon erős megfázása van ugyanakkor tüdőgyuladása.Most jelenleg ugyan abba az állapotba van mint eddig de adtam neki gyógyszer reméljük hogy leviszi a lázzát.

-Be mehetünk hozzá?

-Igen persze!-mondta majd ment mert hívták egy másik beteghez.