Szerelem és hoki

16. Csalódás (újra)

          Másnap napsütésre keltünk. A konyhából nagyon finom illatok szivárogtak ki. Ádám anyukája épp valami finomat készített ami nem más volt mint....CSOKIS palacsinta. Így mellékesen megjegyezve a kedvencem.Na de nagyon jó volt azt láttni hogy Ádám anyukája már nagyjából rendben van.
-Uuu milyen finom illatok. Hogy vagy?-kérdeztem.
- Jó reggelt drágám. Köszönöm jól. Ja és köszönöm hogy tegnap annyit segítettel nekem és a fiamnak.-hálálkodott és ekkor érkezett meg Ádám is.
- Oo semmiség szívesen tettem!
- Ma már suliba kell menjünk szóval majd menj keszülődni és együtt megyünk.- adta utasításba Ádám.
- Rendben!-mondtam. Majd megreggeliztünk és elkészülve el is indultunk a suliba.
         Mikor be értünk mindenki nagyon bámult minket! Nem értettem miért. Voltak akik össze is súgtak:"Ezek még hogy hogy együtt?".Amikor beértünk a terembe a csájok nagyon sápadtan  vártak. Na ez volt aztán fura. Szóval gyorsan oda is mentem hozzuk és egy csendes helyre vezetve őket elkeztem.
- Most meg mi van? Mindenki úgy néz engem és Ádámot mintha valami nem is tudom milyen vírusos beteg emberek lennék.
- Akkor ezek szerintem nem hallottad.- mondta Lia lesütött szemmel.
- Mit nem hallottam?
- Inkább nézd meg- és ekkor jött csak a kegyelem döfés. Fanni egy videót mutatott.Amit elmondása szerint az egész iskola látott. A videón vagy inkább képek sorozatán Ádám látható ahogy egy csajjal csókolózik. Nem hittem a szememnek. Csak azt hajtogattam magamnak, hogy ez nem lehet. De igen is lehet. És van is. Ekkor már bennem is letisztultak dolgok. Az amikor pár nappal ezelőtt Ádám lekoptatott azzal hogy nem tudunk találkozni mert a haveroknak már el ígérkezett,akkor valójában nem is a haverokkal volt. Na nekem se kellett több azonnal a terembe siettem. Ádám épp a haverjaival röhögött valamin, amikor is meglátott.
- Hali baby.Mi a helyzet? Valami baj van?- nézett rám aggódóan. De én ezt már nem vettem be.
- Igen van. Nagyon is- és ekkor az arcába nyomtam Fanni telefonját .
        Az arcáról azonnal lefagyott az a vigyor amivel várt. Próbált magyarázkodni. De csak próbált. De én nem hagytam. Nem bírtam egy légtérbe maradni vele. Ezért a termet elhagyva, és az iskolát is elhagyva indultam haza. Nem gondoltam volna hogy ennyire veszélyes út  lesz....

( Sziasztok, van olyan személy aki minden részt elolvas. Azoktól szeretnék elnézést kérni mivel mostanába nem volt rész. És lehetséges hogy az elkövetkező 1-2 hétben nem is lesz. Erre egyszerű a magyarázat. Most egy eléggé fárasztó és megterhelő időszak elé nézek és nincs olyan sok szabad időm. Hiába hogy most van ötletem. Nincs időm. Megértéseteket köszönöm😃🙏 De azért remélem hogy annak ellenére hogy egy rövid részt hoztam most, azért tetszett.)