Az ősiek közé keveredve (Klaus Mikaelson ff.)

A megegyezés

* Végül a szobába Caroline is belépett. *

Klaus Mikaelson és Alarick ideges arccal társalogtak, Claroline pedig mellettem megállva csendre intette a két férfit.

-Ilyen hangnemben semmire nem jutunk. Alarick egy gyerek élet forog kockán, és ha csak a mi lányaink tudnak segíteni akkor segíteni fognak! -Mondta ellentmondás nem tűrő hangon a szöszi vámpír.

Én meg még mindig csak ott álltam értetlenül. Viszont amikor meghallottam, hogy a lányoknak csinálni kell valamit, valószínűleg valami veszélyeset, egyből megszólaltam.

-Nem! A lányokat nem! Bármi is az nem! -mondtam nagyon hangosan, hogy mindenki biztosan értse. Semmi kétségem afelől, hogy Caroline és Alarick vigyáznak az ikrekre de csak én tudom mivel is jár a szipolyozó erő.

Mindenki értetlenül nézett rám. A gondolataik biztosan akörül forogtak, hogy nekem mi közöm van ehhez. Vagy, az ősi esetében, hogy mégis ki a franc vagyok.

-Úgy értem bármi is az, én is megtudom csinálni. Hisz én is szipolyozó boszorkány vagyok. -Próbáltam korrigálni a helyzetet.

-Így megfelel Alarick? -Kérdezte a szöszi. Ezek után végre a hybrid is megszólalt.

-Köszönöm a kedves ajánlatot Tündérem, majd meghálálom! -Állt fel az ősi. Sok történetet hallottam már az ősiekről, de biztosan tudom, hogy egyik sem szólt arról, hogy kedvesek lennének!

Ha a nagy Klaus Mikaelson ilyen gyorsan elfogadott egy ajánlatot akkor tényleg komoly baj lehet, amit csak én tudok megoldani. -gondoltam magamban.

-Rendben! Akkor beszéld át Klaussal a részleteket. -Sóhajtott Alarick megkönnyebbülten. Gondolom örült, hogy nem a lányainak kell ilyen veszélyes varázslatokkal játszani, és ilyen nagymennyiségű fekete mágiát elszívni valakiből.

-Gyerünk Kedvesem. Bemutatom a családom.