Az ősiek közé keveredve (Klaus Mikaelson ff.)

Elmegyek...

*-Mi is szeretünk Drága bátyám! -Mondta Klaus.*

——————————————————————

Három hete gyászol a család. Mindenféle programmal próbáltam elterelni a figyelmüket, de mind hiába. Viszont senki nem is várhatta el tőlük, hogy hip-hop túl legyenek rajta.

-Nik? Bejöhetek? -Kérdeztem félénken, miközben résnyire kinyitottam Klaus ajtaját. Eléggé megromlott a kapcsolatunk az utóbbi időben. Nem hibáztatom miatta, mivel én vittem be a végső döfést a bátyjának. Talán jogosan, talán nem, de engem is hibásnak tart. Ez ki is derült egy két héttel ezelőtti veszekedésből.

ⴵ
-Klaus! Meg kéne beszélni a temetés részleteit. Egy New Orleansi temetés, nem éppen egy olcsó mulattság. -Mondtam. Már napok óta próbáltam intézkedni a szertartással kapcsolatban, hogy minél hamarabb túl legyen rajta a család.

-Majd mi elintézzük Rebekah. Ne foglalkozz már ezzel! Eleget tettél így is. -Szólt gúnyosan.

-Ezt, hogy érted? -Húztam fel a szemöldököm.

-Úgy, hogy talán ez a te hibád. Ha nem vesztetted volna el Aurorát, akibe a varázslatot kellett volna tenni, vagy nem játszanál önfeláldozósat, akkor ez lehet meg sem történt volna.

-Igen, lehet! De akkor te halott lennél.

-Lehet az ikreket kellett volna elhozni. Ők biztosan megcsinálták volna jól. Kevesebb boldogságot adsz, mint amennyi rosszat. -Vágta a fejemhez.
ⴵ

-Gyere nyugodtan. Egyből beléptem és lefeküdtem mellé az ágyba. Egy másodpercre sem nézett fel a könyvéből, amit épp olvasott.

-Szeretnél beszélni velem? Tudom, hogy megvisel, hogy holnap lesz a temetés. -Simítottam meg a vállát.

-Egyáltalán nem. Rosszul gondolod Kedvesem. -Mosolyodott el.

-Hát ismerlek már annyira, hogy tudjam min mész keresztül. Nekem is meghalt a testvérem. Igazából kettő is. -Simítottam meg az arcát.

-Rendben, de te mindkettőt hanyagoltad. Egyikkel sem voltál közeli kapcsolatban!

-Attól még fájt az elvesztésük. Még Kai elvesztése is, pedig Őt én öltem meg. -Gondoltam vissza.

-Milyen vicces! Az enyémet is te ölted meg. -Nevetett gúnyosan.

-Igen, igazán vicces. Csak azt akartam mondani, hogy a temetés után visszamegyek Mystic Fallsba. -Mondtam. -Ideje visszatérnem a munkába. A semmiből nem lesz pénzem.

-Nem kellene a pénz miatt aggódnod Kicsim. -Vett vissza a gúnyos hangnemből.

-Az igaz, viszont mostanában nem jövünk ki túl jól Klaus. Tudom, hogy mi történt és sajnálom! De nem tudom tovább elviselni a gúnyolódást és a szemétkedést. Talán jobb lenne neked is nélkülem. Ha rám nézel csak a rosszat látod.

-Ez nem igaz! Szeretlek és tudod, hogy te vagy a mindenem. -Próbált az ölelésében vonni. Viszont én elhúzódtam és az ajtó felé mentem. Megfogtam a kilincset és lenyomtam.

-Nik... Én is szeretlek, de akkor is visszamegyek a temetés után a Salvatore iskolába. Sajnálom, de most kell egy kis szünet.

-Ha elmész, vissza se gyere. -Kiabálta, miután kiléptem az ajtón és becsaptam azt.