Az ősiek közé keveredve (Klaus Mikaelson ff.)

Mindent elmondok!

*A levegő megfagyott és Klaussal egymásra néztünk. Kétségbeesésemben gyorsabban kezdtem venni a levegőt, és ez Ricknek is feltűnt.*

-Valami rosszat mondtam? -Kérdezte A Doki. Éreztem ahogy belülről kifelé emészt a bűntudat. Hirtelen úgy éreztem, hogy jobb ha elmondok mindent. Talán nem haragszik meg. De ha igen akkor hallott vagyok.

-Minden rendben vele! Igaz Kedves? -Kérdezte Klaus. Alarickra néztem, majd Klausra. Az ősi bíztatóan bólintott.

Viszont én nem éreztem, hogy minden rendben. A testvéremnek meg kell adnom azt a tiszteletet, hogy felvállalom. Talán pont itt a megfelelő alkalom. Igazából Rickel rokonok vagyunk. Ha Jo nem halt volna meg, ő lenne a sógorom.

-Tudom, hogy ő is ilyen csípős volt! -Mondtam halkan. Rick furán rámnézett. Ne add fel Bekah!

-Ismerted Jot? -Fürkészett még mindig. Innen már nincs visszaút. Elmondok mindent.

-Jobban ismertem Bárkinél. -Nevettem. Sok időt töltöttünk együtt, mielőtt bujkálni kezdtem. Együtt játszottunk éjjel, nappal. Kai is sokszor velünk játszott. Csak mi babáztunk, ő meg levágta a békák fejét és ránk dobta. Akkor is egy pszichopata volt.

-Hát azt nem hiszem! Hisz a feleségem volt. -Mondta és közelebb jött. Bunkóság lett volna ha azt mondom, hogy két percig volt a felesége. Pedig ez az igazság.

-Szerintem az ikertestvére jobban ismerte mint a férje. -Mondtam. Alarick összehúzta a szemöldökét.

-Kai? Lány alakot öltöttél? -Kérdezte. Klaus furán nézett rá, majd elnevette magát.

-Előbb gondolsz arra, hogy Kai vagyok, minthogy arra, hogy egy testvér vagyok aki eddig bújkált? -Kérdeztem lesokkolva. Azt hitte, hogy Kai vagyok?

-Rebekah? Ki vagy te? -Kérdezte. Ez ilyen filmes pillanat lehetett volna. Azt mondanám, hogy: "Rebekah vagyok! Rebekah Parker!". De mivel még mindig sokkos állapotban voltam, elmaradt a pillanat.

-Hát nem Kai! -Mormogtam. Úgy nézek ki mint egy pszichopata?

-Szerintem jobb ha megyünk. Elijah megmutatja a szobádat! -Mondta Klaus, majd megragadta a kezem és egy pillanat alatt a szobájába termettünk.

-Komolyan úgy nézek ki mint Kai? -Néztem Klausra eszelősen. Viszont ő nem válaszolt csak közelebb jött és az ajkaimra tapadt.

Elpárolgott a haragom és minden feszültségem. Megint csak ő és én voltunk.

Csók közben ledöntött az ágyra. Fölém hajolva megszólalt.

-Ha olyan lennél mint Kai, akkor nem igazán akarnálak ennyire. -Mondta. Én elmosolyodtam és újra megcsókoltam.

Elvált ajkaimtól, így panaszosan megforgattam a szemem, de amikor a nyakamat kezdte csókolgatni, a bőröm mégjobban lángra lobbant. A csóktól is liftezni kezdett a gyomrom, na de ettől.

A vállamat is végig csókolta. Éreztem, ahogy nő bennem az erő. Nagyon jólesett ahogy a nyakamtól vállamig végigcsókolt. Viszont amikor lejjebb haladt volna, az erőmmel neki hajítottam a falnak.

Nem tehetek róla. Tényleg van egy kis baj az erőm kontrolálásával. Amit Klaus csinált velem ezt hozta ki belőlem.

A pohárrobbantós incidens is elég ciki volt, de ez még jobban.

-Úristen! Nagyon sajnálom, nem direkt volt! Nagyon jólesett. -Szabadkoztam. Klaus felállt és visszajött mellém az ágyba.

-Semmi baj Kedves! Én várok rád, ameddig akarod. De azért ne várass meg! -Nevetett. Átkarolta a derekamat és egy rövid csókot adott nekem.