Rómeó és Rómeó | Vkook ff.

Árnyék

Jungkook ismételten gyomor görccsel kelt, és készülődött iskolába. Ma van a nagy nap, amikor kilépnek Taehyunggal az árnyékból, és nyilvánosságra hozzák szerelmüket. Jungkook nem a nyilvánosságtól félt, hanem, hogy Jimin és Jo nem fog örülni a hírnek. Tudta, hogy barátai erősen ellenzik a Taehyunggal való kapcsolatát, de ehhez már elkéstek. Hiszen együtt vannak, és szeretik egymást.

-Eun, szerinted mennyire lesz rossz? - kérdezte Jungkook a telefonba, miközben öltözködött. Annyira ideges lett a készülődés közben, hogy nem bírta megállni, hogy ne hívja fel legjobb barátját.

-Nyugi már Kookie! Minden oké lesz! Szépen elmagyarázod nekik a helyzetet, és ha megértik, ha nem, te akkor is TaeTae mellett maradsz! - felelte határozottan a fiú, amire Jungkook egy mély lélegzetet vett.

-De ők az egyetlen barátaim! Mármint ebben a suliban. Más szóba se áll velem mert egy rivális suliból jöttem! - szomorkodott tovább a fiú.

-Akkor már ketten leszünk! - válaszolta hirtelen Eun Woo, amire Jungkook felkapta a fejét.

-Ezt hogy érted?

-Meglepetésnek szántam... de sikerült rábeszélnem a szüleim a váltásra. - Jungkook szíve hevesen kezdett verni a boldogságtól.

-Te most szívatsz!

-Később találkozunk! - szólalt meg Eun mindent tudón, majd kinyomta Jungkookot. Ez segített a fiúnak, hiszen innentől kezdve nem a nyilvánosságra jövetel miatt izgult, hanem azért, mert legjobb barátja a suliba érkezik. Még mindig hihetetlennek találta a helyzetet, de tudta, hogy Eun bármire képes érte.

Taehyung úgy gondolta meglepi szerelmét, így már öt perce várakozik, hogy Jungkook kitegye lábát a házból. Folyamatosan figyelte a házat, ezért is tudja, hogy a fiú még otthon van, hiszen látja a szobája ablakán keresztül. Amikor eltelik még tíz perc, a bejárati ajtó nyitódik, és ahogy Jungkook megpillantja Taehyungot, egy széles nyuszi mosolyt villant a fiú felé, amelytől még levegőt is elfelejt venni. Kézen fogva indultak el az iskolába, miközben elcseverésztek a reggelükről. Jungkook hatalmas bele éléssel mesélte el, amit Eun Woo mondott neki. Azonban Taehyung mindenről tudott, de kicsit mérges volt Eunra, amiért elszólta magát. Hiszen a meglepetés ő lett volna.

Az iskola elé érve Taehyung időben kiszúrta Eun Woot, aki rájuk várt, és észrevétlenül intett neki, úgy hogy Jungkook ne tudjon semmiről. Eun vette az adást, és egy bokor mögé lebukva várt a szerelmes párra, hogy felbukkanjanak. Ez pár lépés múlva be is következett, majd Eun elő ugorva kiáltott fel, szélesen mosolyogva Jungkookra.

-Meglepetés!!!

-Te... ezt nem hiszem el! - kiáltotta Jungkook és elengedve egy pillanatra Tae kezét, megölelte rég nem látott barátját. A járókelők mind meg bámulták őket, de ez cseppet sem volt zavaró számukra. - De... hogy? És ilyen gyorsan!

-TaeTae segített! - kacsintott bűntársára, amire Jungkook felé fordult, és szinte a fiú nyakába ugrott.

-Úgy szeretlek! Köszönöm! - Taehyung válaszra nyitotta a száját, amit egy bizonyos személy megzavart.

Jimin az esküvő óta teljesen elzárkózott mindenkitől. Mikor Jungkook kiment, sikeresen lerázta édesanyját és a nővérét, majd követte a fiút ki a kertbe, így szeme elé tárult élete legborzasztóbb eseménye. Ugyanis látta, amint Taehyung maga felé fordítva Jungkookot, megcsókolta. Jimin szíve ott helyben hullott darabokra, de nem is amiatt, hogy Taehyung előbb kapta meg Jungkookot. Hanem mert Jungkook hazudott neki. Látta, hogy a csók mennyire tetszett, és élettel töltötte fel őt, de ez nem miatta volt. Jungkook azt mondta, hogy semmit nem érez Taehyung iránt, de ami a csókot követő beszélgetést illette, világos volt Jimin számára, hogy Jungkook nem lehet az övé, soha nem is volt. És nem is lesz.

Egész hétvégén ezen gondolkodott. Forrott benne a düh, és a gyűlölet. A szerelem, ami elfoglalta a szívét, most darabokra zúzta, és nem maradt meg neki más, mint hogy gyűlölni tudja Taehyungot, és Jungkookot. De leginkább Taehyungot hibáztatta, amiért elvette tőle élete szerelmét. Addig dühöngött magában, míg a külvilágban is dühöngeni kezdett. Dobálta a képeket, a könyveket, az asztalt, bármit amit keze ért. De ez sem volt neki elég. És ekkor megvilágosodva hagyta abba a holmijai rombolását.

Hétfőn reggel, ahogy meglátta Jungkookot, ahogy vidáman ölelgeti Taehyungot, a dühe nem ismert határokat ért el. Keze megremegett, légzése felgyorsult, és nem látott mást, mint vöröset. Torka szakadtából üvölteni kezdett, mire a gerle pár meglepődve nézett a fiúra, aki csak üvölteni tudott. Jungkook rémülete kiütközött az arcára, ahogy Taehyung is. Jimin hirtelen indult meg Taehyung felé, félre lökve Eun Woo-t és Jungkookot is, majd akkora hevülettel vágta öklét a fiú arcába, hogy tisztán lehetett hallani ahogy Jimin egyik ujja eltörik. Ez azonban nem zavarta, folyamatosan ütötte Taehyungot, ahol csak érte, megállás nélkül.

-Jimin! Állj le! Ne csináld! - kiáltotta Jungkook, miközben próbálta leszedni barátját szerelméről. Az azonban semmit sem hallott meg szavaiból. Félre lökve Jungkookot folytatta Taehyung ütlegelését, aki már első ütés után eszméletlenül feküdt a földön. Orrából patakként folyt a vér, ahogy egész arcát már beterítette, szintúgy, mint Jimin ökleit. Jimin nem látva eleget, elő vette cserkész bicskáját, amelyet minden megbánás nélkül emelt a magasba. Jungkook szemei elkerekedtek ahogy a napfényben megcsillanó fém, egyenesen szerelme szíve felé száguldott, aki még csak nem is volt eszméleténél, nem tudott védekezni. Azonban mielőtt elérhette volna bármi is Taehyungot, Hoseok a körülöttük összegyűlt tömegből ugrott elő, és Jiminre vetette magát.

Hoseok és Yoongi a Taehyunggal való megbeszélt időpont szerint érkeztek volna, ha Yoongi nem hagyta volna otthon a diákigazolványát. Mikor a suli elé értek, csak a kör alakú tömeget látták, akik valamit hevesen néztek, és filmeztek a telefonjukkal. Hoseok és Yoongi rosszat sejtve rohantak a tömeg felé, és amint átverekedték magukat egy rétegnyi diákon, már látták is, mi a helyzet. Jungkook könnyek között próbálta leszedni Jimint Taehyungról, akit megállás nélkül ostromolt. Jungkook mellett Eun Woo szintén megpróbálta leszedni Jimint, azonban, ő rosszabbul járt, mivel a fiú ütésnél felhúzott könyökével, keményen orrba vágta. Hoseok tekintete azonban nem hagyta el Taehyungot, és Jimint. Megindultak Yoongival át a tömegen, akik nehezen akarták átengedni őket, mert mindenki látni akarta, hogy mi történik. Yoongi verekedte át magát először, és Eun Woohoz és Jungkookhoz rohant, miközben Hoseok megpillantotta a bicskát Jimin kezében, és felé vetette magát.

Lélegzet vissza folyva várta a tömeg a harc kimenetelét, amire már bent a tanárok is felkapták a fejüket. Hoseok és Jimin a földön fetrengve bírkóztak, miközben Jungkook szabaddá vált szerelméhez kúszott, igyekezvén magához téríteni. Taehyung lassan nyitotta szét felduzzadt szemhélyait, melyek most oly nehezek voltak. Nem bírta felfogni, hogy mi történik körülötte, miért fáj az arca, és a feje, az orra szintúgy. Hallotta, ahogy Jungkook mellette sír, és a nevén szólítja. Ahogy szemeit kinyitva megpillantotta szerelme kétségbeesett és elkeseredett arcát, aggódni kezdett. Egyből sebeket keresett rajta, de szerencsére nem talált. Azonban a fülét egy fájdalmas nyögés ütötte meg, mely egy ismerős hangtól jött. Tekintetét egyszerre fordította a hang irányába Jungkookkal, és amilyen látvány fogadta, egész teste rémülettől remegett meg. Hoseok a földön feküdt, rajta Jiminnel. Jimin kezében még mindig ott volt a cserkész bicska, melyet még nagypapájától kapott kiskorában. Azonban a penge nem látszódott. Hoseok fájdalmas grimasza Jimin tudatába égett, ahogy a fiú bele döfte a pengét a másik hasfalába. Jimin agyáról leszállt a köd, teljes mértékben vette át az őrület és a bűntudat az irányítást a feje fölött.

-H-Hobi! - suttogta halkan Taehyung, ahogy barátjára nézett, ki megmentette őt.

Elszabadult a pokol.