Rómeó és Rómeó | Vkook ff.

Idő

Taehyung lassan heteket tölt a kórházban, és ha az orvosok nem hazudnak neki, még délután kiengedik. Az orrán már csak egy tapasz van, és egy enyhe sárgás folt, ami a törés helyét jelzi. Az apja már az őrületbe kergette, mert hiába van a fiával napi 24 órában, folyamatosan telefonál, amivel pihenni sem hagyta a fiút. Hoseok másik szobát kért emiatt, így magára maradt az apjával, aki fütyült rá teljes mértékben.

-Befejeznéd végre? - szólalt fel türelmét is elvesztve Taehyung, amikor az apja nagyban nevetgélt egy ügyféllel. - Mindjárt kiengednek a kórházból, te pedig egy percre sem bírod letenni azt a rohadt telefont! - folytatta, amire az apja egy gyilkos pillantással illette. Kiment a szobából, amire Taehyung megkönnyebbülve sóhajtott fel. Ma még nem beszélt Jungkookkal, és tegnap este iszonyat szomorú volt, amikor beszéltek. Alig sikerült megnyugtatnia a fiút, aki keservesen sírt, az aznapi bántások miatt. Az iskola rendesen kikészítette Jungkookot, és ezen In Yeop sem segít. Többször is beszélt unokatestvérével, de az hajthatatlanul gyűlölködött Jungkookon. Hiába ígértette meg újabban és újabban vele, hogy ne bántsa a fiút, Eun Woo és Yoongi is értesítette, hogy nem változott semmi sem az ügyet illetően, sőt rosszabb lett.

Jungkookot nap mint nap megalázzák az iskolában. Legutóbb disznóvért öntöttek a nyakába, és a kezébe egy játék kést nyomtak. Gyilkosnak nevezik, emellett az átok miatt sokan nyilvánosan kerülik. Taehyung pedig semmit sem tehet ellene, mivel az apja idáig úgy tartotta a kórházban, mint egy toronyba zárt hercegnőt. Az ajtó őre volt a gonosz sárkány.

-Neked teljesen elment az eszed? Egy fontos ügyféllel volt megbeszélésem! Nagyon kínos helyzetbe hoztál! - kiabált a fiával Taehyung apja, amint vissza tért, maga mögött becsapva az ajtót.

-Helyes! Meg is érdemelted, amennyit szemérmetlenül telefonálsz mellettem! Nem is foglalkozol velem! Inkább anyához költözöm, miután kiengednek innen! - fonta karba a kezeit Taehyung, miközben az apja dühében felfújta magát.

-Én mindent miattad csinálok! Hogy legyen tető a fejed felett! Anyád pedig tudod jól, hogy üzleti...

-Ne is erőltesd! Tegnap beszéltem vele! Tudom, hogy jelenleg otthonról dolgozik, és hogy váltok, ezért a nagyihoz költözött! Ő legalább elfogadta azt, hogy van nekem Jungkook! - az apja vészesen közeledett Taehyunghoz, de az ágya előtt megtorpant. Egy mély levegővel próbálta vissza fogni magát, úgy nézett fenyegetőn fiára.

-Annak a fiúnak a közelébe nem mehetsz soha többet! Hallottad fiam?! Rossz hatással van rád, és csak bajba sodor téged!

-Nem ismered! Soha nem is fordítottál energiát arra, hogy megismerd! Úgyhogy ne merj ítélkezni felette! Jelenleg nagyobb szüksége volna rám, mint nekem ő rá, de miattad nem lehetek mellette! - kiáltotta Taehyung, amire az apja csak tajtékozva fordult el tőle.

-Nekem most dolgom van! Fél óra múlva vissza jövök, addigra csomagold össze a holmidat, és haza megyünk! Nem hagyom, hogy tönkre tedd az életed! - ezzel kilépett Taehyung apja az ajtón, a fiú pedig dühösen vágta utána az éjjeli szekrényén lévő műanyag vizes poharat. Elővéve telefonját, felhívta az anyját, remélve, hogy befogadja őt. Nem szívesen maradt volna az apjával, aki csak börtönbe zárná Taehyungot, így csökkentve az esélyt, hogy valaha is láthassa szerelmét.

-Szia kincsem! - szólt bele a telefonba édesanyja.

-Anya, esetleg hozzád költözhetnék?

-Mi a baj fiam?

-Apa nem ért meg! Elzár teljesen Jungkooktól! Anya kérlek, teljesen elment az esze! Én nem bírom ki mellette! - panaszkodott a fiú.

-Rendben! Érted megyek a kórházba! - mondta az anyja, amire Taehyung megkönnyebbülve sóhajtott fel.