Rómeó és Rómeó | Vkook ff.

Első randi

Jungkook idegesen toporzékolt utolsó óráján. Pechére Taehyung is ezen a tanórán volt, ráadásul közvetlen a szomszéd padsorban ült. A nap folyamán kapott üzenetet Jimintől, hogy nem tudja elvinni őt a próbára, így próbáljon meg lelépni Taehyung elől. Igen jó is lett volna mindez, ha Taehyung nem lett volna jelen az utolsó óráján, ami földrajz volt. Miután a tanár befejezte a papolást a globális felmelegedésről, a csengő megszólalt, ezzel a tanóra és a nap végét jelezve. Jungkook sietősre véve a figurát ment a kijelölt szekrényéhez, hogy kivegye belőle a szükséges cuccait, de a zár pont akkor mondott csütörtököt, mikor sietnie kéne. Frusztráltan döntötte fejét a szekrényre, majd hirtelen ugrott egyet ijedtében, amint Taehyung megkocogtatta a vállát.

-A frászt hoztad rám Taehyung! - kapott a szívéhez Jungkook.

-Te kerülsz engem? - kérdezte Taehyung, amire Jungkook enyhe pánikba esett.

-Én? Dehogy! Csak siettem a szekrényemhez, hogy kivegyem belőle a dolgaim. Nem akartam, hogy rám kelljen várnod. - mondta Jungkook, mielőtt ismét megpróbálkozott a számsorral. Ezúttal a zár egyből engedett, kinyitva a szekrényt. - Oh... lehet rossz kódot írtam eddig.

-Akkor mehetünk? - kérdezte Taehyung mosolyogva, miután Jungkook kivette a dolgait. Jungkook idegesen kapkodott gondolatai között, hogy most mitévő legyen.

-Igazság szerint... nem érzem jól magam! - próbálkozott, de a vöröslő arca elárulta magát. Sosem ment neki a hazudozás. Az ő "Pinokkió orra" elárulta mindig, ha hazugságról volt szó, így sose tette.

-Aha... akkor haza kísérhetlek? - kérdezte Taehyung gyanakvón. Érezte, hogy a fiú kifogásokat keres, és ez rosszul esett neki. Amikor Jungkook ismét gondolkozva válaszolt, Taehyung nemes egyszerűséggel ott hagyva. Jungkook lelkiismerete azonnal megszólalt, lábai alól elvesztve az irányítást szaladt Taehyung után.

-Tae! Kérlek várj meg!

-Nem érdekelnek a hazugságaid! - kiáltotta a fiú miközben meg sem állt. Már az iskola kapujánál járt, mikor Jungkook megállította. Taehyung keresztbe tett karokkal nézett az előtte álló fiúra.

-Sajnálom! Nem akartalak megbántani! Nem ez volt a szándékom!

-Akkor mi? Lehet, hogy Jimin tele tömte hazugságokkal a fejed, de te lehetnél okosabb, és deríthetnéd ki magad, mi az igazság, mielőtt más felett ítéletet mondasz! Lehet megcáfolom, amit mondott! - kezdett kiabálni Taehyung, amire egy pár lézengő diák is felkapta a fejét.

-Sajnálom, oké?! Teljes a zűrzavar! Nem tudtam mit csináljak! Én... - Jungkook egész napos frusztráltsága most készült kitörni belőle, amit próbált a haján levezetni, ahogy kezét bele futtatva tépte a szálakat. - ...Félek! Ettől az egész sulitól rettegek, amióta csak betettem a lábam! Senkit sem ismerek! Szeretnék egy normális nyugodt életet, balhé nélkül. Két rohadt évem van hátra, amit szeretnék nyugalomban végig csinálni. Olyan nagy kérés ez?!

-Mitől félsz? - tette fel a kérdést Taehyung.

-Mindenkitől! Tőled! Paranoiás vagyok, mióta megtudtam, hogy ide fogok járni, és tudod miért? Egy rohadt iskolai rivalizálás miatt! Nem egyszer hallottam ma, hogy egy Yeop nevű gyerek meg akar keresni, és megszivatni, csak mert rivális vagyok! Érted te ezt? Már nem is oda járok! Dezertáltam! Erre még büntetni akarnak mert átjöttem? Ez kész agyrém!

-Oké, felfogtam, nyugi! - Taehyung igyekezvén lecsillapítani Jungkookot fogott a vállára. Úgy néz ki bevált, mert Jungkook elhallgatott. - Kezdjünk tiszta lappal! Felejtsd el, amit Jimin mondott, és próbáljuk meg újra, oké?

-Oké! - Jungkook nagy levegőt véve fogott rá Taehyung kezeire, amire a fiú meglepetten pislantott. Az érintés, szinte kellemesen égette a bőrét. Felemelő boldogság járta át végtagjait, kellemes bizsergést válva ki bennük. - Akkor hova megyünk?