Rómeó és Rómeó | Vkook ff.

Dráma óra

A randi után Taehyung elbúcsúzott Jungkooktól, és haza sietett, habár mindketten szerették volna megbeszélni a dolgokat. Jungkook végül is boldog volt, amiért így alakultak a dolgaik. Szemernyi kétsége sem volt Taehyung felé. Egyszerűen nem lehetett, mert már szerelmes volt belé. Másnap Jungkook felvillanyozva lépett be az iskolába, szemeivel keresve Taehyungot, hogy ismét láthassa a gyönyörű fiút, de nem találta. Helyette más találta meg őt.

-Na? Sikerült elmenekülnöd előle? - bukkant fel Jimin a semmiből, elállva Jungkook útját.

-Hát... ami azt illeti.... - kezdetg volna bele Jungkook, de aztán valami neki csapódott a fejének. Annak erejétől előre bukott, neki Jiminnek, aki mérgesen nézett egy nevető társaság felé, ahonnan kikandikált Yeop is. Egy srác nevetve szaladt hozzájuk, vissza véve a foci labdát, ami eltalálta Jungkookot. Kook a fejét fogva masszírozta a lüktető területet, miközben a fiút nézte, ahogy egy gúnyos mosollyal felveszi a labdáját, majd bocsánat kérés nélkül a társaságához lép.

-Parasztok! - morogta Jimin, miközben vállainál fogva tartotta Jungkookot. - Jól vagy?

-Kutya bajom. Ha nem bánod, most inkább bemennék a termembe. - ezzel ott is hagyta a megszeppent srácot. A reggeli jókedve most elillant, helyébe szomorúság lépett. Leült az asztalához, táskáját a padjára téve, majd fejét karjaira hajtotta. Nem is vette észre, hogy Taehyung megérkezett a terembe, és a mögötte lévő padban foglalta el helyét. Hogy figyelmét felkeltse, Taehyung megbökte tolljával a fiú lapockáit, aki erre felkapta fejét, és végre hátra fordult. A rossz kedve hirtelen elillant, és egy boldog mosoly terült szét ajkain.

-Jó reggelt! - köszönt Taehyung. Ami pirulásra késztette Jungkook almácskáit.

-Neked is!

-Szeretnék beszélni veled... - kezdett bele halkan Taehyung kicsit előrébb hajolva, amit Jungkook is megtett. - ...a tegnapról.

-Én is szerettem volna beszélni erről. - birizgálta idegesen Jungkook az ujjait. Taehyung elmosolyodott a fiú zavarán, majd elővett egy cetlit, és átnyújtotta neki.

-Ez itt a számom. Írd be, és küldj egy üzit majd, hogy én is elmenthessem! Illetve, ha szabad, szeretnélek elhívni egy második első randira. - Jungkook boldogsága csak nőtt, a szíve kellemes melegséggel árasztotta szét a bizsergető érzést a testében, míg a gyomrában pillangók repdestek. Egy negédes mosollyal tette el a számot, majd bólintott.

-Mikor? - kérdezte a fiú.

-A hétvégén? Mit szólnál egy mozihoz?

-Rendben! - Jungkook majd kicsattant az örömtől.

-Ha délután négyre érted megyek, az jó? - Jungkook bólintott. Aztán eszébe jutott Jimin kérdése, és hogy nem válaszolt rá. - Mi a baj? - Taehyung is észre vette, hogy a fiú nagyon elgondolkozott valamin.

-Jimin. Mit mondjak neki? - Jungkook nem akarta elveszíteni Jimin barátságát, mert jól érzi magát a társaságában, de hazudni se akart neki.

-Láttam, hogy jóban vagytok. Jimin rendes srác, ahogy Jo is. Szerintem, titokban kéne tartanunk egy ideig. - vallotta be Taehyung.

-De örökké nem hazudhatok nekik!

-Nem is tudnál! - mosolyodott el játékosan Taehyung. - De most komolyan. Jimin nehéz eset. Csak addig maradjon titok, amíg valahogy meg nem békítem magam vele, oké? - Jungkook szomorú volt, hogy titokban kellett tartania a kapcsolatát, de bele ment. Mert igaza volt. Látta Jimin milyen volt, mikor Taehyungról beszélt, és félt, hogy elveszíti, ha elmondja mit is érez a fiú iránt. Így amikor következő alkalommal találkoztak, csak annyit mondott a tegnapról, hogy suli után haza ment.