Kagehina - Meleg vagyok?!

Ki az a Tobio? ~ 9.

Elkezdtem járkálgatni a városban, elmentem a Karasunóból is pár emberhez, Kenmához is, mindenkihez csak hogy megtaláljam de nem találtam.

Már lassan két órája kerestem és kezdtem bepánikolni. Mivan ha történt vele valami? Mivan ha elment olyan helyre ahol soha nem fogom megtalálni? Miért nem veszi fel a hívásokat, miért nem válaszol az üzeneteimre? A városunknak már csak egyetlen egy kis fele maradt amit nem néztem meg, reménykedtem, hátha ott van. És amikor már az utolsó utcát néztem meg, megláttam egy rá hasonlító alakot.

Naranccsárga pulcsija volt és a kapucni a fején volt ezért nem láttam a haja színét. Amikor mögötte sétáltam már hallottam  szipogást, ekkor megszólítottam.

- Hinata? - kérdeztem mire hátrafordult. Szemén láttam hogy sírt és még most is folytak a könnyei, megilletődve nézett rám. 

- H..hogy találtál rám? - kérdezte úgy hogy helyenként elcsuklott a hangja.

- Elhiheted hogy nem volt könnyű, a város másik felén  vagyunk - emlékeztettem. - Na de ezt hagyjuk is.. - és itt elnémultam, majd motyogva kimondtam. - Gyere ide. - tártam szét a karomat kissé mire hirtelen annyit veszek észre hogy a karjaim között van.

Szorosan átöleltem és egy puszit adtam a fejére. 

- Hinata, minden rendben lesz. - mondtam neki hátha lenyugszik egy kicsit is.

- N..nem akarok h..haza m..menni - mondta elcsukló hanggal. 

- Nem kell, hozzánk megyünk, minden rendben lesz.

Egy hidegebb szél fújt át a városon és éreztem Hinatán hogy megremeg. Meg is értem, ő csak pulcsiba volt, én még felkaptam egy kabátot mikor indultam.

- J..jó. - egyezett bele nagy nehezen.

Elkezdtünk sétálni hazafelé, időközben ráadtam a kabátomat nehogy megfázzon, én úgyse fáztam, rajta pedig láttam hogy igen. Félig átkaroltam és úgy sétáltunk az utcán. A város egyik feléből a másikba körülbelül fél vagy háromnegyed óra volt míg átértünk. 

Amikor megérkeztünk hozzám elmondtam anyámnak a helyzetet, persze megértette és kedvesen fogadta Hinatát. 

Bementünk a szobámba és leültünk az ágyamra. Egyikünk sem szólalt meg, nem tudtuk mit mondjunk. Aztán megkérdeztem tőle.

- Mit csináljunk? Mihez lenne kedved? - kérdeztem tőle halkan.

- Nem tudom - válaszolta búsan. 

- Nézzünk filmet? Hátha az felvidít vagy hasonlók?

- Nézhetünk. 

Átöltöztünk pizsomába, aztán lefeküdtem az ágyba és beindítottam a tv-t, kerestem valami filmet aztán odaszóltam Hinatának.

- Gyere ide. - mondtam és felemeltem az egyik karom és ő rögtön oda is bújt hozzám.

Összebújva néztük a filmet majd miután vége lett észrevettem hogy a karjaimban lévő személy már alszik. Nem akartam felállni nehogy felkeltsem szóval csak szóltam anyukámnak hogy kapcsolja le a villanyt.

*Hinata szemszöge*

Amikor felkeltem otthon találtam magam.  Mikor kerültem ide?? El akarok menni innen. Kageyama hol van?? 

Kirontottam a szobámból, felvettem egy kabátot és szó nélkül még pizsomában elmentem otthonról. 

Kageyama háza felé vettem az irányt, majd mikor benyitottam akkor az anyja nyitott ajtót. 

- Szia Hinata! Mizu hogy megy a röplabda?

- Csókolom! Köszönöm, jól, Kageyama hogy van?

- Úgy érted Miwa? Ő jól megvan, de most dolgozik. - mosolygott rám. 

- Nem Miwa, Tobio. 

- Milyen Tobio?