Kagehina - Meleg vagyok?!

Karácsonyi ajándék.. ~ 7.

*Pár hét múlva*
Elérkezett a karácsony, ez idő alatt nem sok minden történt DE például Kenma és Hinata kibékültek, pontosabban Hinata megbékélt vele hogy Kurooval van együtt de ettől függetlenül még mindig szereti.
(Írói megjegyzés: Nem tudom itt miért van alá húzva a mondat fele)
Pár ember még mindig úgy tudja hogy együtt vagyunk ami nem is feltétlen baj.
Én alapból ezt szeretném elérni, Hinata meg csak féltékennyé akarja tenni Kenmát.
Karácsonykor viszont elhatároztam hogy bevallom neki. Na de nem szóban hisz nem lennék képes rá. Alapból adni akartam neki karácsonyi ajándékot, szóval azzal együtt lesz egy levél.
Az ajándék pedig egy röpis póló és pár csoki + a levél lesz. Az ajándékra feltűntettem a nevét is.
Karácsonykor elhívtam Hinatát.
- Hinata menjünk el karácsonyi fényeket nézni!
- Jó! - mondta boldogan.
És aztán elindultunk az utcán, a karácsonyi fényeket nézegetve. Amikor megnéztük őket akkor megálltunk egy pillanatra és megbeszéltük hogy akkor megyünk haza. De gondoltam itt az idő hogy odaadjam az ajándékot.
- H..Hinata.. Az a helyzet, hogy hoztam neked egy a- de nem tudtam folytatni ugyanis meghallottam egy hangot.
- SHOYOOOO!!!! - kiáltotta nem más mint Kenma.
- Kenma!!!!!!!! - kiáltotta Hinata majd odament és átölelte Kenmát.
Sokkosan néztem előre és hirtelen elegem lett. Levágtam a hóba az ajándékot és elmentem.
*Kuroo szemszög*
Amikor Chibi-Chan és Kenma megölelték egymást, egymással foglalkoztak, de azzal nem, hogy Kageyama milyen csalódott lett, ahogy láttam ajándékot akart átadni Chibi-Channak. Tudtam hogy megzavartuk őket szóval szóltam is Kenmának.
- Kenma! Menjünk! - mondtam, de mire reagálhatott volna, már a vállamra is kaptam.
- Mi? Miért?! Tegyél le Kuroo! Van lábam tudok járni!!! - ütögette a hátam Kenma.
- Megyünk és kész. Boldog karácsonyt Chibi-Chan! Szia! - köszöntem el tőle és már indultam is.
- Boldog karácsonyt Shoyo! És szia..
- Boldog karácsonyt nektek is? - hallottam Chibi-Chan hangját.
*Kageyama szemszöge*
Elindultam hazafelé egy kicsit sietős léptekkel. Hogy lehet hogy ilyenkor is csak mindig Kenma?? De mindegy is. Legyenek együtt boldogok, áldásom rájuk.
Dühöngtem magamban mikor futást hallottam mögülem és a vállam felett hátra néztem.
- Kageyama!!! - ordibálta Hinata.
Megláttam egy futó Hinatát akinek a kezébe ott volt az ajándékom, kibontva.
- Kageyama! - állt meg mögöttem mire hátra fordultam.
- Mivan?
- Sajnálom hogy ott hagytalak Kenma miatt és nem figyeltem rád! Sajnálok mindent és köszönöm az ajándékot!
- Elolvastad? - néztem a levélre, reménykedve egy nem válaszban.
- Igen..  - mondta lehajtott fejjel mire csak megfordultam és elindultam hazafelé. Vége, mindennek.
- Kageyama! - mondta mire megfordultam és a szemébe néztem, de már csak arra eszméltem fel hogy közelebb lép, megfogja az állam, lehúz a saját szintjére majd ajkait az enyéimre tapasztja.
Biztos vagyok hogy paradicsom színű arcom volt, és ő is el volt pirulva.
Amikor már nagyjából felfogtam hogy mi történt, vissza csókoltam.
Ott álltunk a kivilágított, havas utcában ketten együtt. Még a hó is havazott. Tisztára mint a filmekben. Teljesen olyan hangulata volt.
Elváltunk egymástól.
- Hinata? - kérdeztem vörös fejjel mire ő elpirulva nézett rám.
- Hmm?
- Ez mi volt? - kérdeztem mire ha lehetséges egyáltalán, még jobban elpirult.
- Az, amire gondolsz. - mondta halkan, félénken.
- De te nem Kenmát szereted?
- Már egy ideje nem.. - mondta halkan mire a pillangók tomboltak a gyomromban. Szerintem karácsony szelleme miatt partyt tartottak🥳.
- Menjünk haza mielőtt még megfagyunk. - mondtam majd elfordultam abba az irányba amerre menni akarunk.
- Jó. - mondta majd mellém sietett és megfogta a kezemet. Én is meg fogtam a kezét, így kézenfogva sétáltunk a havazásban karácsony estéjén.
Majd mikor haza kísértem egy gyors csókkal elváltunk.
Ez a nap végül csodálatos lett, rossznak indult és végül életem legjobb napja lett.