Kagehina - Meleg vagyok?!

Hinata, jól vagy? ~ 5.

Reggel összeszedtem magam és elindultam. A félelemtől sírni tudtam volna de nem mutattam ki. Amikor bementem még nem volt ott Hinata, érdekes, ilyenkor már itt szokott lenni. Leültem a helyemre és vártam, hiába vártam Hinata nem jött suliba. Suga sejtette hogy van valami szóval az egyik szünetben ki is hívott külön kettesben.
- Mi történt közted és Hinata között?
- Hát... Elmondta nekem hogy szerelmes Kenmába, aztán nekem sírt mert látta Kuroot és Kenmát csókolózni, majd megcsókoltam és elmentem. - mondtam ki lazán mire Suga szeme kitágult.
- Úristen komolyan?! - mondta hangosan.
- Csendesebben! És igen.
- Jézusom, és Hinata?
- Nem tudom, azóta nem jelentkezett, és akkor is sokkot kapott és nem csókolt vissza se. - mondtam simán de Suga teljesen el volt képedve.
- Úristen gratulálok!
- Mégis mihez? Tudom hogy miattam nem jött suliba, biztos utál most.
- Neeem, ne mondj ilyeneket, biztos nem.
- Hát akkor mi más magyarázat lenne rá?
- Biztos beteg.
Összeszűkült szemekkel néztem rá.
- Na Jó, igazad van akkor szólt volna már. - mondta Suga.
- Na ugye.
- Szerintem menj el hozzá. - gondolkozott el.
- HOGY MIVAN?!!?! - értetlenkedtem.
- Igen jól hallottad.
- Miért mennék el hozzá?!
- Azért mert te tudod egyedül megvigasztalni, te mondtad hogy pénteken szomorú volt és te vígasztaltad meg. Akkor most is menni fog!
Csak néztem rá nem szóltam semmit. Átgondoltam.
- Még nem tudom, majd meglátom, na de menjünk órára!
- Okés.
Péntek van azóta már. Egy hete csókoltam meg Hinatát de azóta ő nem jött suliba. Szóval úgy döntöttem megfogadni Suga tanácsát és elmentem Hinatáékhoz. Akkor megérkeztem bekopogtam és az anyja nyitott ajtót!
- Jajj hát szia Kageyama! Jó hogy itt vagy! Kéne egy kis segítség!
- Csókolom, mégis micsoda?
- Hinatáról lenne szó, gondolom miatta jöttél.
- Igen.
- Péntek óta ki se mozdult itthonról, hiába könyörögtem neki hogy mondja el mi történt vagy hogy menjen suliba. Nem volt hajlandó. Nem eszik, és a sötétben van egész nap. Be se mehetek a szobájába mert kizavar, van amikor be is van zárva a szobája. Nagyon aggódok érte - mondta szomorúan, aggódóan. - Remélem te megtudod változtatni!
- Jézusom. - sokkoltam le. - Megpróbálom asszonyom - mondtam majd meghajoltam. - Akkor felmegyek hozzá - mivel emeletes házuk van és ő az emeleten van.
- Rendben, köszönöm! - mondta mosolyogva.
Felszaladtam az emeletre és Hinata szobája felé mentem. Be volt csukva az ajtó. Vettem egy mély lélegzetet majd benyitottam.
Alig láttam valamit mert nagyon sötét volt. Bevolt kapcsolva a tv és ment rajta valami, Hinata pedig az ágyán ült és füles volt a fején, gondolom zenét hallgatott. Csupán előre felé nézett és gondolkozott. Nem vett észre szóval közelebb mentem. 1 méterre voltam tőle amikor észre vett.
- KAGEYAMA?! - ugrott fel. - Te mit keresel itt?!
- Ezt én is kérdezhetném, miért nem voltál egész héten?! - kérdeztem.
Mire visszaült abba a pozícióba ahol az előbb is volt.
- Semmi közöd hozzá. - Mióta lett ilyen Bunkó Hinata?
- De igen is van! Barátok vagyunk nem? - kérdeztem mire nem mondott semmit se.
Feldühödtem és levettem a fejest a füléről majd rá dobtam az ágyára, aztán felkapcsoltam a villanyt.
- Elég a depizésből! Mégegyszer megkérdezem hogy Mi a bajod, ha nem mondod el akkor mostmár tényleg hagylak a fenébe.
Nem válaszolt semmit se.
- Elmondod?!
Nem válaszolt.
- Jó akkor én megyek - mondtam és elindultam a szobájából kifelé. Egyszer csak annyit veszek észre hogy egy kar megfogja a karom. Lenézek a karomra és annyit veszek észre hogy Hinata fogja. Közbe lefelé néz és nem lehet látni az arcát.
-M...Maradj még.. - mondta halkan.
Hirtelen lenyugodtam és meglágyultam.
- Jó, de akkor elmondod mi a bajod?
Nem válaszolt. Leültettem az ágyra de ő még mindig lehajtott fejjel volt.
- Hinata? - kérdeztem.
Nem reagált. Mire lehajoltam hogy lássam az arcát, nem sokat láttam, de annyit igen, hogy könnyezett.
- Jó, ha nem akarsz róla beszélni nem kell, de mégis, mikor akarsz jönni suliba és edzésre?
- Nem tudom.
- És Hinata. Mi az hogy nem eszel?! Ugye tudod hogy ez így nem mehet tovább?!
- Tudom.
- Most azonnal enned kell. És hogy ezt össze hangoljuk, most azonnal elmegyünk valahova.
- Mégis hova?
- Azt majd kitaláljuk, szedd össze magad és gyere!
- Jó.
Ekkor pittyogott egyet a telefonom.
.Ott Mizu? - írta Suga, mivel ő tudott róla hogy ma eljövök Hinatához.
.Megyünk kajálni.
.Ketten?
.Nem tudom még.
- Hinata, holnap lesz edzés, ugye jössz?
- Nem tudom.
- Már pedig jössz, elhurcollak ha másképp nem jössz.
- Jó. - mondta mosolyogva.
- Na kapd össze magad addig le megyek anyukádhoz!
- Oké?
Majd lementem Hinata anyukájához.
- Na mi az Kageyama? Hinata jól van?
- Igen, elmegyünk kajálni, elviszem.
- Kageyama köszönöm szépen! - hajolt meg.
Bólintottam egyet majd az épp az emeletről lejövő Hinatára néztem.
Fel öltözött és a haját megcsinálta.
- Mehetünk?
- Aha.
Majd elindultunk, útközben beszélgettünk mindenféléről majd elmentünk egy étterembe. Éppen kaját rendeltünk amikor megláttam valakiket. Akik nagyon nem hiányoztak. Így hát az asztal felett megfogtam Hinata kezét mire láttam hogy elpirult.
- Minden rendben lesz - mondtam nyugodtan.
- Micso... - kérdezte volna de meglátta őket ő is, és lesápadtan nézett előre.