Kagehina - Meleg vagyok?!

Kenma és Kuroo? ~ 4

Egy hét múlva ismét játszottunk a Nekoma ellen, viszont valamiért Hinata nagyon szomorkás volt. Az öltözőben mondta is hogy menjünk haza ismét mert mondani akar valamit. Már nagyon kíváncsi voltam rá.
Kintebb mentünk ahol nem sok ember volt már és elkezdte mondani.
- Láttam őket...
- Kiket?
- Kenmát és Kur... - itt elcsuklott a hangja és a sírás szélén állt nagyon.
- Mit csináltak?
- Css... csókol..óztak... - mondta ki mire kitört belőle a keserves sírás. Én meg akaratamon kívül is átöleltem és elkezdtem a fejét simogatni. Mire ő elkezdett még jobban sírni.
- Nyugalom Hinata minden rendben lesz - simogattam a fejét.
- Nem lesz az! Kenma volt a tökéletes és, most hogy együtt van Kurooval, én nem számítok semmit se - mondta ki zokogva.
- Jobb lesz! Hidd el találsz jobbat aki miatt majd tényleg megéri sírni és aki tényleg szeretni fog! Legyen az lány vagy fiú mindegy, lesz olyan aki szeretni fog!
- Komolyan gondolod? - nézett fel rám csillogó szemekkel.
- Igen - mosolyogtam rá.
Ekkor elengedtem és elkezdtünk sétálni egymás mellett némán amikor megszólalt.
- Kageyama, éreztél már ilyet? Amikor, szerelmes vagy és nagyon fáj valami, visszautasítás vagy látvány ahogy mással van a kiszemelted? Érezted már ezt a szintű fájdalmat? - nézett rám mire én előre néztem és válaszoltam.
- Igen, tudom milyen érzés tudom mennyire fáj mikor legszívesebben csak sírnál és nem is léteznél. - mondtam ki mire Hinata bólintott egy aprót majd lehajtotta a fejét.
Egészen hazáig elkísértem Hinatát.
- Köszönök mindent Kageyama - mondta - Nagyon sokat segítettél köszönöm. - mondta aranyos fejjel de kisírt szemekkel.
- Nincs mit. - mondtam mire elkezdett bemenni a házukba de utána szóltam.
- Hinata!  - kiáltottam mire vissza fordult
Közelebb mentem hozzá és ajkaimat az övéire tapasztottam. Láttam és éreztem ahogy meglepődik. Nem csókolt vissza. De nem is vártam. Pár másodpercig így voltunk hogy felfogja mi történik. Aztán elváltam tőle. Láttam hogy paradicsom színű a feje és egy kicsit be is könnyezett. Nem vártam a reakciójára.
- Na, ne bánkódj Kenma miatt és jó éjt! - mondtam majd intettek egyet és elmentem. Hinata nem intett vissza, sokkos állapotban volt. Éreztem hogy az én fejem is piros de nem foglalkoztam vele. Elindultam hazafelé és azon gondolkoztam hogy mekkora barom vagyok. Komolyan így próbáltam elfeledtetni vele Kenmát? Egy nagy idióta vagyok. Ráadásul ezzel mindent elcsesztem, ezaaaaz ügyes vagy Kageyama.
Ezután jött a hétvége ami elég unalmasan telt. Viszont jött a hétfő amitől nagyon féltem. Újra találkozok Hinatával.