Kagehina - Meleg vagyok?!

Hinata első szerelme ~ 3.

- Nézzük csak, - gondolkozott el - akkor, Tsukkit megölöm, bocsi Tsukki!! Kageyamát megcsókolom és Kenmához hozzá megyek. - mondta ki mire síri csend lett. A légzésem leállt ds alig kaptam levegőt. Suga ram nézett lesajnálóan. Mindenki dermedten nézett Hinatára.
- Hinata, te szerelmes vagy Kenmába? - kérdezte Suga mire mindenki érdeklődve nézte Hinatát.
- Neeem, dehogy, csak jóban vagyunk - mosolygott.
Önkéntelenül is feldühödtem.
- Mi nem vagyunk jóban? - kérdeztem halkan, dühösen.
- De, csak, nem tudom. - mosolygott.
Mire csak vállat vontam és úgy tettem mintha nem érdekelne.
- Folytassuk - szólalt meg Tsukki - Hinata válassz valakit.
- Yamaguchi. Tsukki, Akaashi Bokuto.
- Jó akkor, Akaashit megölöm, Bokutot megcsókolom és Tsukkihoz hozzá megyek. - mondta Yamaguchi mire láttuk hogy a mellette lévő Tsukki elpirosodik. - Akkor a kövi, Kageyama. - mondta ki.
- Igen?
- Kuroo, Hinata, Tsukki. - mondta ki mire a vér megállt az ereimben.
- Jó, Tsukkit megölöm - mondtam ki mire Tsukki fel háborodott.
- Engem mindenki megöl?!
- Én nem öltelek meg. - mondta Yamaguchi elpirulva halkan mire Tsukki is elvörösödött.
- Kuroot megcsókolom és Hinatához hozzá megyek. - mondtam ki mire Hinata mosolyogva nézett rám. Suga pedig meglepetten, de szerintem nem volt benne semmi durva, ha nem lennék belé szerelmes (?) akkor is ő hozzá mentem volna hozzá.
Játszottunk még pár kört majd lefeküdtünk aludni.
*Pár hónap múlva*
Úristen olyan dolog történt ma, de kezdjük az elejétől.
Szóval az előző hónapokban elég jó kapcsolatban lettem Hinatával, viszont ma kihívott hogy szeretne valamit mondani ezért menjünk együtt haza. Tökre örültem mi van ha, nem az lehetetlen hogy ő is szeretne de majd meglátjuk, gondoltam.
Amikor elkezdtünk sétálni akkor megszólalt.
- Kageyama, bocsi hogy ezzel zavarlak de tanácsra van szükségem és rád gondoltam. - mondta nagyon cukin.
- Mondjad nyugodtan.
- Szóval, a lényeg hogy, szerelmes lettem. - mondta ki elpirulva.
Tökre megörültem, mivan ha engem? Nem, biztos nem meleg.
- Ki a szerencsés? - kérdeztem.
És ekkor kimondta azt a nevet amitől nagyon féltem.
- Kenma - mondta és a szívem kihagyott pár ütemet és lefagytam.
Megpróbáltam normálisan kezelni a helyzetet.
- Hinata, te meleg vagy?
- Igen - mondta elpirulva miközben lefelé nézett. - és te? - nézett rám.
- Én nem - hazudtam.
- Értem - mondta majd vissza hajtotta a fejét lefelé.
- És mi is van Kenmával?
- Hát, ugye múltkor találkoztunk velük a meccsen amikor ellenük voltunk, és nagyon úgy tűnt mintha Kuroo és Kenma között lenne valami - szomorodott el.
- Ne szomorkodj miattuk Hinata! - és magam felé fordítottam őt. - Találsz jobbat.
- De Kenma a legjobb, nála nincs jobb - hajtotta le a fejét szomorúan. Ez a mondat a szívembe szúrt elég erősen de nem szabadott kimutatnom.
- Hidd el van , csak meg kell találnod! - mondtam mire Hinata rám mosolygott majd újra lehajtotta a fejét.
Aztán tovább mentünk lehajtott fejekkel és gondolkoztunk. Ezután ketté váltak útjaink, én meg elkezdtem könnyezni miközben haza sétáltam, otthon aztán abba hagytam mivel anyám zaklatott, majd a szobámban folytattam. Mit tettem hogy ezt érdemlem? Figyelembe se vesz. Csak Kenma és Kenma jár a fejében folyamatosan.