Fallin' for a Libero (Nishinoya Yuu ff.)

3. rész

 A délutáni edzés után Sugawara-sannal kicsit előbb elmentünk majd beültünk egy kávézóba. Én egy zöld teát kértem mert az a kedvenc innivalóm és minden mértékben tudom fogyasztani, Sugawara pedig egy tejeskávét. Ezen kívül kértünk pár mochit is. Épp egy epres mochival tömtem magam amikor a csendet megtörte Sugawara-san.

-Szóvaaal... Meg szeretnélek ismerni. Nagyon szimpatikus lány vagy és szeretnék veled beszélgetni és megismerni azt az Aoike Keiko-chant akit nem sokan ismernek. - mosolygott aranyosan a senpai. Végülis nekem is szimpatikus és jól esne kiönteni a szívemet valakinek.

-Én benne vagyok senpai. És mit szeretnék tudni pontosan? - nyúltam a következő mochiért.

-Előszöris látom, hogy édes szájú vagy. - nevetett egy aprót amikor már a harmadik édességet tömtem a számba.

-Igen. Imádom az édeset. Főleg a mochit! - a szememben szerintem már látszódtak a szivecskék ahogy néztem az előttünk lévő kicsi édes golyócskákat.

-Aranyos... Na és miért jöttél a Karasunoba? Gondolom volt oka, hogy az év közepén átjöttél ide.

-Na ez egy hosszú sztori.

-Van időnk szerintem. - mosolygott az előttem ülő.

-Hát akkor kezdjük az elejéről. Kiskoromban itt laktam Miyagiban. Yuuval szomszédok voltunk és már ici-pici korunkban legjobb barátok lettünk. Sajnos alsó középiskola előtt elköltöztünk innen mert a szüleim máshol találtak munkát. Nagyon nehéz volt elbúcsúzni Yuutól. Akkor adta ezt a kis gyűrűt is. - mutattam fel a gyűrűs ujjamat. - Én pedig neki a karkötőjét. Úgy váltunk el, hogy ha legközelebb találkozunk, akkor már sose fogjuk elengedni egymást. De el kellett mennem. Az alsó közép még jó volt. Balhés osztályba kerültem és benne voltam mindenben. Sokat rosszalkodtunk de nem voltam rossz tanuló. Aztán jött a felső közép. Nem sok idő kellett és beleszerettem egy osztálytársamba. Osamu a neve. Neki van egy iker tesója. Osamuval össze jöttünk és egész jól működött a dolog, de úgy éreztem, hogy még gyerekes vagyok egy kapcsolathoz, tehát szakítottam vele. Az ikertestvére ennek nagyon örült, hiszen eléggé utált engem. De ekkor kezdődtek a problémák. Osamut nagyon bántotta a dolog, hogy szakítottunk és ezért a testvére Atsumu bosszút akart rajtam állni vagy fogalmam sincs. A lényeg, hogy elkezdte terjeszteni, hogy kurva vagyok meg ilyeneket. Lassan az egész suli piszkált. Majd már bántottak is. És nem csak szavakkal. Ellöktet a folyosón, eldobálták a könyveimet vagy a táskámat. Tudod Sugawara-san én egy bátor gyerek vagyok, de ott és akkor nekik sikerült megtörniük. És ezt utálom bevallani. Ezek után a bántások után nem tudtam mit csináljak. Próbáltam beszélni a szüleimmel, de ők csak veszekedtek és egy szavamra se figyeltek. Majd a lehető legrosszabb utat választottam...

-Mit csináltál Aoike-chan? - a fiú rácsúsztatta a kezét az asztalon pihenő kezemre.

-Önbántalmazás. Ez volt az egyetlen kiút. És a zenék. Majd miután a szüleim eldöntötték, hogy elválnak még azon is gondolkodhattam, hogy kivel akarok maradni. De természetesen anyámat választottam. Apám megcsalta őt. Egy utolsó féreg. Ha szeretsz valakit akkor vele vagy, ha már nem szereted akkor elváltok. Ez ilyen egyszerű. A megcsalás viszont a legundorítóbb dolog. Na mindegy. A válás után anyámmal visszaköltöztünk ide Miyagiba. Aztán átiratkoztam ide, mert ez a suli van a legközelebb. Majd első nap amikor beléptem a terembe ott volt Ő. Nishinoya Yuu. A legeslegjobb barátom akit kb négy éve nem láttam. És jahh. Most itt vagyok.

-Huhh te aztán sok mindent megéltél. És hogy érzed magad itt a Karasunoban?

-Nem tudom mikor voltam utoljára ennyire boldog. Visszakaptam a legjobb barátom és mellé még egy csapatnyi barátot is kaptam. - mosolyogtam az előttem ülő fiúra. Tényleg nagyon boldog vagyok, és úgy érzem, hogy a Karasuno röpi csapata az új családom.