Fallin' for a Libero (Nishinoya Yuu ff.)

9. rész

A hét lassan de eltelt. Az edzések még számomra is fárasztóak voltak mert néha nekem is be kellett szállnom. Alsó középben röpizgettem és általában libero voltam tehát itt is beálltam, hogy legyen mind a két csapatban libero. Szokás szerint jegyzetelgettem is és figyeltem a csapatot. Pár nap alatt sokat tudnak fejlődni. Most épp péntek este van. Megbeszéltem apámmal hogy holnap nála aludnék mert találkozok valakivel.

Reggel ébresztőre keltem. Felöltöztem, reggeliztem, majd egy táskába összepakoltam a cuccaimat és indultam. Tsukkiék háza pont útba esik a vasútállomás felé ezért még beköszöntem hozzá. Kézen fogva sétáltunk kis a vonathoz ahol "könnyes búcsút vettünk" majd felszálltam a vonatra. Vonaton csak bámultam ki az ablakon és zenét hallgattam. Amikor oda értem apám már várt az új csajával. Apának köszöntem és adtam egy puszit a nőre viszont kb rá se néztem. Amikor oda értünk a volt házunkba bepakoltam a régi szobámba, felvettem egy kapucnis pulcsit és elmentem sétálgatni. Végig zenét hallgattam és csak jártam a régi környéket. Az egyik bolt előtt összefutottam Kita-sannal is. Beszéltünk pár percet de mennie kellett. Végül rájöttem, hogy mindjárt 5 óra és elindultam a "könyvtár felé".

Amikor beértem a pultnál megláttam volt legjobb barátomat. Szó nélkül mentem oda és ültem le mellé. A csapos felismert és már adta is a sört amibe jóízűen kortyoltam bele.

-Szia... Rin. - köszöntem félénken a mellettem ülő fiúnak.

-Szia Keiko. - öklét nyújtotta felém hiszen szokásunk volt ökölpacsival köszönni, de ehelyett most inkább megöleltem. A fiúnak kikerekedtek álmos szemei, de végül mosolygott egyet.

-Olyan régen találkoztunk. Hogy vagy? - kérdeztem a fiút. Kezdem egyre jobban érezni magam itt.

-Velem minden oké. Tudod... Nagyon hiányoztál és annyira megbántam a történteket. - a fiú előtt már volt egy üres pohár és most kérte a következőt.

-Te is hiányoztál Rin. És sajnálom, hogy eljöttem, de megvolt az okom rá. Te is tudod, hogy mi volt az ok... Pontosabban, hogy KI volt az ok.

-Atsumu. Persze, hogy tudom. Pont erről szeretnék veled beszélni.

-Mégis miről?

-Emlékszel arra az estére miután szakítottál Osamuval?

-Persze! Mindenre emlékszek annak ellenére, hogy részegek voltunk és be voltunk állva. - nevettem egy aprót.

-Én is....

-MI? Dehát azt mondtad, hogy nem emlékszel. Még aznap is mondta, higy nem fogsz emlékezni semmire. De akkor arra is.... emlékszel? - nagyon meglepődtem mivel én úgy tudtam, hogy nem emlékszik semmire abból az estéből. Mondjuk úgy, hogy csináltunk pár hülyeséget.

-Keiko! Mindenre emlékszek! Emlékszem arra a csütörtök délutánra amikor az egész csapat előtt szakítottál Osamuval majd elszaladtál. Egyből tudtam, hogy ide fogsz jönni. Utánad szaladtam. Pontosan ott ültél ahol most és egy pohár whiskyt iszogattál tisztán miközben potyogtak a könnyeid. Egy szót sem szóltunk, csak vettünk pár üveg sört és elinduktunk hozzánk. Én az ágyamon ültem te pedig a székemben. Rágyújtottunk egy füves cigire. Az első slukk után kezdted elmesélni, hogy miért szakítottál vele. Emlékszek a fehér pulcsid ujjába törölgetted a kósza könnycseppeket és a szakadt fekete farmeredből kilógó cérnákat cseszegetted. Majd oda jöttél mellém az ágyba mert fáztál és a hátadra terítetted a takarómat. Benyomtuk a szokásos chilles füves zenénket majd beszélgettünk. Egy idő után én is fáztam ezért bebújtam melléd a takaró alá. Majd mondtad, hogy bűntudatod van amiatt, hogy ilyen voltál Osamuval, de tényleg nem akarsz komoly kapcsolatot hiszen még éretlen vagy hozzá. Mire én azt mondtam, hogy én se akarok komoly kapcsolatot, de...

-Téged mindennél jobban! - vágtam a szavába. - Aztán azt mondtad, hogy úgyis elfelejtjük reggelre és, hogy nincs semmi jelentősége. És gondoltam igazad van mert be vagyunk állva, aztán...

-Aztán megcsókoltál. Egészen sokáig csókolóztunk, de nem volt semmi több. Csak egy hosszú csók. Másnap suli volt azért lefeküdtünk aludni. Összebújva aludtunk el. Majd reggel Atsumu keltett minkett mivel engem mindig ő szokott, hogy ne késsek el. Meglátta, hogy együtt alszunk, csinált rólunk egy képet és megmutatta Osamunak. Egyből elterjedt a dolog a suliban, de én annyit mondtam, hogy nem emlékszek semmire...

-De miért nem védtél meg? El se tudod képzelni, hogy min mentem keresztül emiatt. Mindenki azt hitte, hogy kurva vagyok és, hogy csak kihasználtam Osamut. Csak el kellett volna mondanod az igazat!

-Tudom Keiko. Sajnálom. Nem tudom mi volt velem. Atsumu nagyon mérges volt és nem akartam, hogy megutáljanak engem...

-Helyette engem utáltak meg.

-Pont ezért akartam veled találkozni. Nagyon sajnálom. Azóta bűntudatom van. És jóvá szeretném tenni. Mit csináljak, hogy megbocsájts? - Suna megfogta az egyik kezemet gyengéden, majd a másik kezével végig simított az arcomon. Kezét eltoltam magamtól.

-Ezt inkább ne... Van barátom. Tudom, hogy ez most fura... De a Karasuno röpi csapatában beleszerettem egy srácba és együtt vagyunk.

-Ohh... Sajnálom. De akkor is. Hogyan tudnál megbocsájtani nekem? - nézett rám kiskutya szemekkel.

-Csak annyit kérek, hogy mond el az ikreknek az igazságot. Nem akarom, hogy Osamu azt gondolja, hogy kihasználtam vagy valami. Atsumu viszont nem izgat. Ennyi.

-Rendben Keiko. Elmondom nekik. Ígérem. És lehet rá esély, hogy újra jóba legyünk? Te voltál az az ember akire bármikor számíthattam. Szükségem van rád.

-Rendben. Nagyon hiányoztál te hülye! - karoltam át a fiút.

-Te is hiányoztál törpe... - a szó hallatán a régi szép idők emlékére nyakon vágtam a fekete hajút. - És ez is hiányzott. - nevetett a fiú kínosan. - Meddig maradsz a városban?

-Holnap már megyek haza. Nem maradok itt apámmal és a kis csajával. Nincs szükségem pót anyura. - nevettem egyet. Már teljesen elengedtem azt amit apám tett.

-Imádom, hogy badass vagy. Mellesleg elég későre jár. Hazakísérlek. - borzolta össze a hajamat.

-Okés. - megittam a poharamban lévő utolsó kortyot majd elindultunk.

Reggel apám kivitt a vasútállomásra, elköszöntem tőle majd felszálltam a vonatra. Otthon, Miyagiban Tsukki fogadott az állomáson mellette anyámmal. Eléggé meglepődtem, hiszen ők még nem is találkoztak.

-Sziasztok... - Tsukishima megölelt és anyám meg csak mosolygott. - Ti meg... Mégis honnan...?

-Yuu-chan átjött hétvégén mert azt hitte, hogy otthon vagy. Amikor mondtam, hogy nem vagy otthon az volt a reakciója, hogy "Akkor biztos Tsukishimával van" majd gyorsan eltakarta a száját. És akkor mesélte el, hogy van barátod. Persze először meglepődtem, de amint megismertem ezt a fiatalembert nagyon megkönnyebültem. - magyarázta édesanyám miközben Tsukki hátulról átölelt.

-Köszönöm Mei-san. - mosolygott a szőke.

Együtt indultunk haza gyalog. Út közben elmeséltem nekik mi volt Hyogo-ban. Tsukkinak nem nagyon tetszett ez a Sunás ügy, de attól még ő az egyik legjobb barátom. Amikor hazaértünk a szőke elköszönt majd hazament. Én kipakoltam majd megnéztem hányadika van. Mindjárt itt van Tsukishima születésnapja és fogalmam sincs, hogy mit vegyek neki ezért gyorsan felhívtam Yamaguchit.

-Szia Yama! Tudnánk találkozni? Tsukki szülinapjáról lenne szó.

-Szia Keiko. Persze. Nem baj ha Yachi is jön? Épp itt van nálam.

-Szia Keiko-san! - hallottam meg a háttérből Yachi hangját.

-Szia Yacchan! Gyertek mindketten. Tali a parkban. Na hali!

-Szia Keiko! - köszönt Yamaguchi majd letettük a telefont. Gyorsan felhúztam a cipőmet majd elindultam a park felé. Út közben Pinteresten nézegettem ötleteket ajándékhoz, de nem találtam semmit...

🏐🏐🏐
Na itt is egy új rész. Sajnálom a sok késést de nagyon sűrű nyaram van, de mostmár próbálok időben kirakni részeket. Hamarosan jön a következő!
🏐🏐🏐