Fallin' for a Libero (Nishinoya Yuu ff.)

6. rész

Reggel újra Noya hangjára ébredtem.

-Akkor ez egy szokás lesz, hogy minden reggel te keltesz? - néztem álmosan a fiúra.

-Persze. Hiszen útba esik a házatok. Na kelj fel aztán beszéljük le a holnapot anyukáddal. - a fiú széthúzta a függönyömet én meg szépen megvakultam. Gyorsan összeszedtem magam, felöltöztem, megfésülködtem és mentem is a konyha felé. Elraktam az ebédemet majd anyám felé fordultam.

-Anya! Holnap ott aludhatok Yuunál? - tértem egyből a tárgyra.

-Persze. Nyugodtan. De csak ha neked se baj Yuu-chan. - nézett anyám az említett fiú felé.

-Dehogy baj Mei-san. Már kitaláltunk mindent, hogy mit fogunk csinálni. - mosolygott a fiú. - Na induljunk Kei-chan mert elkésünk az első óráról.

-Huhh? Óra? Ma nincs reggeli edzés? Mennyi az idő? - össze vissza kapkodtam a fejem. Azt hittem minden reggel van edzés. Mennyi lehet az idő.

-Negyed 8 van Keiko. Induljunk. - nevetett a fiú, majd elindult az ajtó felé. Elindultunk suliba majd elkezdtünk beszélgetni. Megköszöntem neki, hogy segít a holnappal kapcsolatban és meséltem neki egy kicsit arról, hogy hogy érzek Tsukishima iránt.

A nap elég unalmasan telt. Rettentő hosszúak voltak az órák. A legtöbb órán rajzolgattam a füzeteim szélére mivel unatkoztam, de szeretek rajzolni. Lassan de eljött az ebédszünet. Szokásosan Tsukkival ebédeltem, de most csatlakozott hozzánk Yamaguchi is. Meséltek nekem a gyerekkorukról és én is meséltem nekik, hogy mi miket csináltunk Yuuval. Yamaguchit is jobban megismertem és Tsukkival is együtt lehettem. Valahogy Yamaguchj felhozta az "ex" témát és neki is elmeséltem, hogy mi történt.

-... És miután hivatalosan is kiiratkoztam a suliból volt barátom ikertesója találkozni akart velem. Én meg bele mentem. Találkoztunk és bocsánatot kért. De csak annyit nyögött ki, hogy bocsi. Én meg így állok előtte hegekkel teli karral és megtört szívvel és csak annyit mondtam neki, hogy "köszi a sebtapaszt a lőtt sebemre, ami még mindig vérzik" aztán nevetve ott hagytam. - meséltem a sztori végét, de picit elnevettem magamat.

-Elég menő vagy Chibi-chan. - nevetett egy aprót a szőke.

-Woooow Keiko-san. Te aztán sok mindenen mentél keresztül. Engem még általánosban bántottak, de Tsukki egyszer megmentett és utána békén hagytak. - mesélte Yamaguchi.

-És én erre a mai napig nem is emlékszek. - tette hozzá Tsukki. - Csak arra emlékszek, hogy elkezdtél követni mindenhova. De végülis szimpatikusnak találtalak ezért összebarátkoztunk.

-Akkor nektek is érdekes gyerekkorotok volt. - nevettem egy aprót.

-Hát igen. - válaszolt Yamaguchi.

Ebéd után ismételten jött két tanóra aztán az edzés. A fiúk ma játszottak pár meccset, amit nagyon jó volt nézni. A piros csapatban volt Suga, Tanaka, Tsukki, Yamaguchi, Ennoshita és Daichi. A fehérben pedig Kageyama, Hinata, Asahi, Yuu, Kinnoshita és Narita. Végig jegyzeteltem az észrevételeimet és a szünetekben meg a meccsek között adtam pár tanácsot a srácoknak. Ma nem húzódott el annyira az edzés szóval naplementekor sétáltunk haza a srácokkal. Tsukkival megint egy öleléssel búcsúztunk majd mentünk tovább Noyával. A kapuban elköszöntünk és bementem a lakásba. Anyám épp készülődött valahova. Gyönyörű vörös estélyiben volt, nyaklánc, szép fülbevaló és magassarkú.

-Na hova mész anya? - kérdeztem miközben ledobtam a táskáimat a szobámba, majd kimentem hozzá a konyhába.

-Találkozok ma valakivel. Későn jövök. Kaja van a hűtőben. Szia Keiko! - intett egyet majd kiviharzott az ajtón. Remélem nem valami csávóval találkozik. Na mindegy, azt csinál, amit akar.