Volturi élén

7. rész

Jackson baktatott mellettem és magyarázott a történelem órájáról.

- ... Én meg csak így néztem, ez most így, hogy is gondolja?...- nyomta a szöveget tovább.

Kicsit kezdtem sajnálni, hogy rá se bagózok, lelkiismeretem megszólalt. De a gondolataim több ezer irányba szárnyaltak. Mintha az égen madarak vonulnának és röptük fekete felhőként hatna. Minden egyes madár külön gondolatot hordoz a többi száz meg száz között. Néha jön egy ragadozó madár és elragad közülük egyet vagy kettőt, de vannak olyanok akik csatlakoznak, ezzel bővítve a rajt, ami megintcsak egy újabb dolog amin rágódhatok, egészen addig amíg el nem ragadja a nagy termetű madár.

Megint megérkeztünk a már reggel összegyűlt csapathoz.

-Láttatok az új tanárt? Olyan helyes - kérdezte Anna, majd vihogva Terryhez fordult.

-Olyan mintha épp most töltötte be volna a 18-at, pedig 26-nak kéne lennie ha tanít - folytatta Terry.

Újabb vámpír? Vagy csak egy egyszerű ember? Vagy csak paranoiás vagyok? Újabb kérdések melyek megoldásra várnak. Mindenesetre jobb lesz utána járni.

- Valami gond van? - kérdezte aggódva Mike. - Mire barátnője szúrós szemekkel kezdett el engem majd Mike-ot vizslatni.

-Csak gondolkozok... -mondtam.

- Mi van? Csak nem a tanár úrral akarsz jóban lenni? - szivatott Mike, a "jóban" szócskát idézőjelbe téve. Mire a barátnője vonásai kicsit nyugodtabbak lettek.

- Lebuktam - nevettem el én is magam.

Jobb előbb utána járni, mint elhalasztani amely talán katasztrófák sorozatába is fulladhatna. Ha sejtéseim valósak veszély fenyegeti Forksot és a küldetésemet egyaránt.

- Ohm nekem most mennem kell - mondtam komolyan.

-Máris a tanár "bácsihoz" mész? - kérdezte Jack. Mire csak egy szemforgatással válaszoltam. Majd rámosolyogtam, értékelve humorát.

- Ki tudja? - tettem fel a költői kérdést mosolyogva.

Tényleg odamegyek... Mindegy...

Beleszagoltam a levegőbe, de Cullenék szaga nehezebbé tette a dolgom. Elsiettem a tanári felé. Kopogtattam az ajtón, majd vámpírként kínosan sokat várva végre kinyílt az ajtó. Így újra beleszagolhattam a levegőbe, de nem éreztem bentről vámpír szagot.

-Miben segíthetek? -kérdezte egy idős nő tőlem.

- Nem tudom hol lesz a következő órám - rögtönöztem - nem tudja véletlenül merre van a...

Gyorsan előkaptam az órarendem.

- ...A fizika terem?

- Black tanár nővel vagy Hopper tanár úrral van az órája?

- Hopper tanár úr, azt hiszem.

-Hogy hívnak angyalom, megkereshetem a rendszerben, ha nem vagy benne biztos - javasolta.

-Isabella Swan, de nem kell ezzel fáradnia, megoldom - mondtam mert mentem volna már a tesis tanáriba.

- Jajj dehogynem - majd tiltakozásom ellenére betessékelt, a tanári kérdő, megvető tekintetekkel nem is foglalkozva.

Én égő fejjel követtem a nőt egy számítógépig. Majd kínosan hosszú perceket várva, próbáltam nyugton maradni. Míg a nő felvette szemüvegét és száját kissé eltátva hunyorítva kezdett kattintgatni a képernyőn, lassan. Nagyon-nagyon lassan.