Volturi élén

5. rész

Út közben feltűnt egy elég érdekes dolog, egy ház teljesen leégett a többi között. Valószínűnek tartottam, hogy az elmúlt napokban történhetett, hisz voltak kisebb törmelékek az épület körül amiket még nem hordott el a szél.

Az iskola elé érve egyre jobban elfogott a gyomorgörcs. Hogy izgultam-e? Igen, de elképzelhetetlenül... Egyre csak az járt a fejemben mi van, ha egyszerűen elrontom az első benyomást ha nem sikerül... Próbálkoztam száműzni ehhez hasonló gondolatokat és teljes pozitívítással gondolkodni.

Leparkoltam, majd levegőt véve vártam egy percet az autóban, majd kiszálltam, csak pár diák lézengett az udvaron, szinte mindegyiktől kaptam egy "ő az új lány" pillantást.

Még rengeteg időm volt becsengetésig, ezért rászántam magam a szociállódásra.

Odamentem egy 6 fős társasághoz.
Az egyik fiú teljesen feketében volt és elegáns keretű szemüveget viselt. Sokan társítják együtt a fekete színt és a gyászt, de annak ellenére, hogy feketét viselt, mosolygott egyfolytában. A második fiú teljesen hétköznapinak tűnt, egy sport cipőhöz egy kék farmer és egy fehér pulcsi hordott. A harmadik fiú, egy bézs színű pulóvert viselt és hozzá egy barna kockás nadrágot hordott. A bézs pulóveres mellett egy hasonló stílusú, fekete hajú lány állt. Valószínűnek tartottam, hogy együtt vannak. Ezen kívül még két lány álldogált még ott, mindketten Ariana Grande- s pulcsit viseltek, nagy valószínűséggel barátnők. Elmosolyodtam. Önkéntelenül eszembe jutott Jane. Ohh, hogy mennyi mindent köszönhettem neki, szinte felsorolni is nehéz.

-Sziasztok! - köszöntem, és egyben nyitottam a társaság felé.

-Hello!

-Szia!

A fekete öltözékű felém nyújtotta a kezét, fél másodpercen belül realizáltam mire is készül, gyorsan összedörzsöltem a kezem, hogy melegebb legyen a bőröm. Persze ezt ők nem látták, mivel rettentő gyorsan mozogtam.

- Jackson Royston, Jack-nek szólíts! - mutatkozott be.

- Isabella Swan - mosolyodtam el a gesztusán - de mindenkinek, csak Bella.

Sorra bemutatkoztak.
A sportcipős fiút Maxnak hívták. Bézs pulcsisat Mike Newtonnak* hívták, mint kiderült barátnőjét Magdalena Idoneának. A két barátnőt Annanak illetve Terrynek hívták. Mint kiderült egy évfolyamra járok mindannyiukkal, így közös óráink is lesznek.

-Egyébként honnan költöztek ide? - tette fel a kérdést Max. Örültem, hogy nem kell hazudnom ezzel kapcsolatban.

-Olaszországban, Firenzében - válaszoltam, kicsit tágabban a feltett kérdésre, hisz mindjárt feltűnhet egy gondolat olvasó, és csak az kéne nekem, valaki arra gondoljon, hogy Volterrában éltem... Egyébként pedig semelyikük sem jegyezte meg, hogy egyébként az csak egy megye és milyen városban éltem egyébként. Következtetés és képpen pedig levontam, hogy semelyiküknek sem a kedvenc tantárgya a föci.

- Sai parlare italiano? - tette fel Terry a kérdést, miszerint tudok-e olaszul.

-Certo. Még szép, hisz anyanyelvem az olasz - feleltem mosolyogva - Hol tanultál meg olaszul?

-Anyukám anyanyelve, tőle tanultam - vonta meg a vállát.

Beszélgetünk mindenről, főleg felőlem kérdeztek, de azért én is megtudtam róluk ezt-azt...

Kis idő elteltével megéreztem a vámpírok jellegzetes illatát. Tehát már elindultak...

7:45-kor leparkolt egy piros BMW, oda se kellett fordulnom már tudtam, hogy benne ül egy szőke egy barna göndör hajú vámpír.

Fél perccel később begurult egy Volvo xc100, belőle pedig egy rövid fekete hajú mosolygós pici vámpír, másik oldalt pedig egy komor szőke vámpír. Rögtön elkezdtem tompítani erejüket.

Az anyós ülés felül egy barna hajú és csoki barna szemű lány szállt ki. Ledöbbentem, ő más volt, más volt az illata, más volt a szeme, dobogott a szíve és melegség áradt a szeméből és a testből egyaránt, gyengébbnek tűnt, mint egy vámpír és egyszerűen nem lehetett eldönteni, hogy inkább emberi vagy vámpíri teremtmény... Furcsa érzés fogott el, amikor rá néztem, megmagyarázhatatlan volt.

  Vezető ülés felől pedig kiszállt, egy magas bronz hajú vámpír, ismét furcsa érzés fogott el de ez más volt mint az utóbbi... Sokkal másabb...

Csak akkor ábrándultam ki a bambulásából, mikor rám nézett , és felvonta a szemöldökét. Én meg lesütöttem a szemem. De nem kellett volna ilyen első benyomást folytatnom mivel, így elkönyvelhetett egy szerelmes kamasz lánynak... -Nem, nem szerelmes, hanem félős - javítottam ki magam gondolatban.

-Ők Cullen-ék, fura népség, olyan, mintha természet felettiek lennének, mármint érted olyan furán viselkednek, mintha nem is emberek lennének, meg úgy összeségében, olyan tökéletesnek tűnnek, hogy az már lehetetlen - mondta Max.

Nem is tudta milyen közel áll az igazsághoz.

- Öhm valaki megmutatja nekem az irodát, kéne az órarendem? - szakítottam meg a csendet, melyet Cullen-ék megérkezése okozott.

-Persze! - vágta rá Jack - Erre! - mutatott az egyik épület bejárata felé - Sziasztok kémián majd látjuk egymást! -köszönt el a többiektől.

-Sziasztok! 

Az iroda felé ismét beszélgetést kezdeményezett, én meg válaszolgattam neki, hol elismerően bólogattam, röhögtem vagy elképedtem, hol azt mondtam: fuh az kemény; ne már; tényleg? ; őszintén mindenre számítottam csak erre nem...

A gondolataim mindenhol jártak, de főképp Cullen-ék körül. Valószínűnek tartottam, hogy még a mai nap folyamán beszélni fogok velük. Féltem, hogy az első benyomást máshogy kellett volna kelteni, mert nem akartam, hogy egy olyan képet alkosson rólam, amiben szégyenlős, kislányos vámpír vagyok. Illetve alkossanak rólam - javítottam ki magam ismét.

-Bella itt az iroda - szakított ki Jack a gondolatmenetemből.

Elkértem az óra rendem és konstatáltam, hogy 10 perc múlva biológia órám lesz. Jack elkísért a teremig, az óra előtt beszélgettünk még egy keveset de becsöngőkor, továbbállt.

Vámpírillatra lettem figyelmes a teremből jött, eddig is éreztem de el voltam mélyülve a beszélgetésben.

Beléptem a tanterembe.

-Jó reggelt tanár úr! Isabella Swan a nevem!- köszöntem hangosan.

-Jó reggelt kisasszony! Engem Logwood tanár úrnak  szólíthat! Egy üres szabad hely van, foglaljon helyet ott! - mutatott a szabad helyre.

Kicsit eltorzult az arcom, amikor megláttam ki mellett fogok ülni, az egyik Cullen mellett. A bronz hajú srác padtársa lesz szerény személyem.

Isabella nyugalom csak 45 perc- biztattam magam gondolatban - csak, hogy három negyed óra az örökké valóság, főleg egy vámpírnak... - elkeseredve realizálódott bennem, hogy az rengeteg idő és muszáj lesz beszélnem, ha nem akarok kínos szituációt.

_______
*ifjabbik Mike Newton

_oO*0*Oo_

Köszi, hogy elolvastad ha tetszett voteljál vagy kommenteljél. Nagyon szépen köszönöm a 700 megtekintést álmaiban sem gondoltam, hogy pár ismerősömön kívül még valaki el fogja olvasni!