Volturi élén

4. rész

Egy hónap telt el az óta, hogy elvállaltam a küldetést, nem akarom magamat dicsérni, de sokat fejlődtem és gyorsan. Végül átálltam emberi vérről állati vérre, így szerintem könnyebb lesz közéjük a beilleszkedés, mert hát mégiscsak. Nehezebb csak állati vért inni, mert hát végtére is vámpír vagyok, de elviselem. Egyébként az emberek között is könnyedén vagyok, könnyebben megy mint mikor elkezdtem ezt gyakorolni. Küzdeni meg már több mint felső fokon tudok, elméletileg Jasper nevű vámpír a legjobb harcos, Emmet pedig a legerősebb, de hát mit ér az ész ha nem vagy gyors mint a villám és gyors ész járású. Edward meg ha megtámad én leszek főlényben, mert már megszokta, hogy mindenkit legyőz, mert olvas a gondolatokban, Alicet meg az erőmmel tompítani tudom és így nem nehéz legyőznöm ha arra kerül a sor, meg hát egyébként is sokkal jobb harci technikám van, ezzel meg Carliset, Esmet és Reenesmet is le tudom győzni. Ellenben ha egyszerre támadnak, nem nyerek, de remélem nem kerül ilyenre sor.
A legfontosabb, hogy ki kell ismerni az ellenfeled így a legegyszerűbb legyőzni, persze az is kell, hogy koncentrált és kitartó legyél. Mindenki hibázik és azt az alkalmat kell megragadni, hogy győztes legyél. Ha elhiszed magadról, hogy tökéletes vagy fizikailag is és lelkileg is, akkor már nem vagy hibátlan, szóval sose mondhatod tökéletes vagy, csak törekedhetsz a tökéletességre . A magabiztosság is rendkívül fontos, mivel az egészet először fejben kell eldönteni, aki ezt nem tette meg vesztesként indul, mindig. Ha pedig háborút akarsz nyerni nem hibázhatsz. Ha ezeket betartod, nem vagy még vesztes. A koncentráció is egy alap, enélkül minden összedől.

 
Holnap indulok Forksba, tulajdonképpen azzal a céllal, hogy elrontsam egy klán életét. Kicsit fura ezt így kimondani, de a hatalomnak akkor is ára van, lehet kegyetlenség kell a megvalósításához.

Hirtelen Jane jött be a szobámba.

- Megtanulhatnál kopogtatni! - szidtam le barátnőmet - Néha olyan gondolat meneteimet tudod megszakítani.

- Hát először is bocsi. De tudom, hogy örülsz nekem -vigyorodott el, én meg felnevettem.

- Ja, igen. Nyilván! -hangsúlyoztam ki az utolsó szót cinikusan.

- Aucs, ez fájt! - tette a szívére a kezét.

- Jane, Jane, Jane... az igazság néha fáj - mondtam tök komoly arccal. Aztán mindketten elröhögtük magunkat.

- Egyébként azért jöttem, mert holnap elutazol, és az utolsó napot a legkedvesebb barátnőddel kell töltened. Nincs tiltakozás, csak beleegyezés.  Tudod már mit szeretnél felvenni holnap az utadra? Meg úgy milyen ruhákat akarsz majd hordani? Mert csuklyában nem mutatkozhatsz!

- Hát fogalmam sincs, de úgy érzem, egy vásárlásnak nézünk elébe - jelentettem ki.

Annyira bírom Jane-t, mivel tudja, mikor kell komolynak lenni, és mikor úgy felszabadulni együtt röhögcsélni, és kiadni mind azt, ami csak úgy jön.

Először ruhaboltba mentünk. A Volturi színeihez híven, csak fekete, szürke és piros ruhákat választottam tulajdonképpen mindent megvettünk ezekből amiben dögösen mutattam, plusz pár pulóvert meg kabátot mert már mindjárt elkezdődött a szeptember. Ezek után a cipőbolt felé vettük az irányt, itt vásároltunk rengeteg cipőt, amikből valószínű csak 1-et fogok hordani. Majd bementünk egy sport boltba, ahol vettünk még egy pár sportcipőt és edzéshez való felsőt és gatyát. Végül még meglátogattunk egy optikust, ahol vettem 2 szemüveget, és 5 pár kontaktlencsét és utolsónak hagytuk a táska boltot, mert mégis csak női nem táborát erősítjük. Vásároltunk egy szürke-fekete hátizsákot iskolatáskának, mivel iskolába fogok járni. Két nagyobb fajta tornazsákot és rengeteg táskát, mert hát abból sose elég. Nagyjából délután 3-ig vásárolhattunk, aztán vissza mentünk a Volturi Palotájába.

Jane-nel nagyon sokat beszélgettünk, mert kellett, és tudtam, hogy ezt egy jó darabig nem pótolhatjuk be, mégis úgy beszéltem vele, mintha már ez a kárpótlás az elkövetkező hónapokra. Emiatt keserűség volt bennem. Sajnos a beszélgetésünknek is egyszer vége szakadt, mivel indulnom kellett a reptérre ahol, egy magán gép várt. Még búcsúzóul szorosan magamhoz öleltem barátnőmet és ezzel az ölelés végeztével, megkezdődött a feladatom.

- Tudom, hogy ügyes leszel, de tartsd észben, nem minden az, aminek látszik - mondta búcsúzóképp.

Repülés közben a tájat figyeltem, nem tudtam vele betelni. Csodálatosnak találtam a felhőket melyek semmihez nem voltak párosíthatók. A repülés 5 óráig tartott, majd a repülő leszállt Vancouverben. Várt az autóm egy Volvo XC60, elég nagy autó volt, de most jól jött mivel rengeteg csomagot hoztam magammal. Eredetileg 5 óra volt az út, de én nem kíméltem a gázt úgyhogy 20 percet spóroltam meg.

Forksba érve, furán éreztem magam, de arra gondoltam ez csak a feladatom miatt van.

A házam a városon kívül volt, szinte bent az erdőben. Maga a ház hatalmas volt amelyet a Volturi emberei -nem vámpírjai, mivel ezzel is gyanút lehetett kelteni- rendeztek be. Az egész nagy összhangulatban volt és az egész házban a sötét szürke volt a domináns szín. Az egész nagyon hangulatos volt, bár azt nem értem miért kellett egy könyvtár meg egy uszoda is a házba. Annak külön örültem, hogy a föld alatt edzőterem volt kialakítva, ráadásul boxzsák is volt, ami eléggé különleges, mert nem 90-100 kg ,hanem egy két tonna. A edzőterem felett volt a parkoló a Volvomon kívül volt egy ezüst Lamborghini Aventador, meg egy BMW K 1200 S motor állt benne. Hálószobát is kaptam, benne ágy is volt, bár nem tudom minek. A konyha és a nappali egyben volt, bár a főbejárat után is volt egy nappali. Fürdőszobából három is volt, mindegyik csoda szépen festett. Ezeken kívül volt meg két darab raktár az egyik a Föld alatt volt a parkoló mellett a másik pedig az első emeleten. A ház körül egy hatalmas kert volt kialakítva, a főbejárattal szemben volt a az üvegajtó ami egy hatalmas teraszra nyílt. A teraszt még egy medence és egy dzsakuzzi díszítette.
Semmi szükségem nem volt ekkora házra, de ha már van egy ekkora ház, akkor lesz itt a háznál is nagyobb party.

Este 8 felé járt az idő, ezért úgy döntöttem lemegyek edzeni. Mint ahogy lenni szokott, most is kavarogtak a gondoltatok a fejemben. - Egy nagy kérdés volt? Vajon észrevették, hogy érkezett egy idegen vámpír? És ha igen, akkor nem-e fognak megtámadni? Vagy hogy fog történni az első találkozás? Mivel mindig az első benyomás a fontos, nem? Valószínű az iskolánál lesz... Hát először mindenképp bemutatkozok, hisz az illem ezt követeli. Biztos felfogják vetni ki is vagyok valójában, mert ha bízni akarnak bennem meg kell ismerniük. - nem akartam ezen többet agyalni ezért betettem egy zenét, meg amúgy is zene mellett sokkal jobb edzeni.

Hamarosan csörgött a telefonom, túlságosan hamar. "Ébresztő" volt rajta beallítva, másfél órám volt becsöngetésig.

Kis gyomor görccsel ugyan, de elvégeztem a reggeli teendőimet, és már pattantam is be az autómba.

_oO*0*Oo_

Köszi, hogy elolvastad! Vote-lj és kommenelj ha tetszett!