Volturi élén

3. rész

Előző részből:
- Isabella, én tudok várni...- mondta - de egyre jobban nő az ereje a klánnak, szinte minden perc számít. Ha nem kell ez neked, küldök valaki mást.

Valaki mást elküldeni? Mi van? Nem! Azt már nem!

De valószínűleg az arcomról lerítt mit gondolhatok, mert nem nagyon tudom elrejteni az érzéseimet, ha tanácstalan vagyok, és hirtelen jönnek érzelmi hullámok.  Aro elmosolyodott, győzött, meggyőzött. Kínomban nevettem, Aro tudta, hogy megfelelő motivációval mindent el lehet érni, taktikáját mocskos, de hasznos módon mindig alkalmazta.

-Vállalom!- mondtam. Aro mosolya pedig elégedett lett. Mindig is tudta, hogy kell engem manipulálni, mindenki manipulál. De én tényleg nem engedhettem meg, hogy más menjen helyettem, épp ezt használta ki Aro. Nem szeretnék otthon ülni, miközben bármi is történik, jellemhibám, hogy nagyon kíváncsi vagyok, egyszerűen nem tudom elengedni. Rosszul vagyok a gondolattól, mi van ha háttérbe szorulok?

-10 perc múlva az edzőteremben, Jane és Alex oktat téged- ezt is elégedetten mondta.

Túl könnyű befolyásolni, piszkos játék az élet, de nincs vész! Ezt is meg kell tanulnom, ne tudjanak manipulálni, de Aro mindig tudni fogni, mi a tökéletes észérv, ahhoz, hogy elérje azt, amit akar. Elindultam vissza a szobámba, lassabban mentem mint ahogy a vámpírok szoktak, a gondolataim csak úgy cikáztak a fejemben. Nyilván a legjobban azt kell megtanulnom a legjobban, hogy hogyan legyek emberek közelében, de sokkal fontosabb, hogy fejben mindig meglegyek, hogy tudjam hova tartozom. Talán ha jó benyomást akarok kelteni akkor, azt is, hogy táplálkozzak állat vérrel, mármint gondolom ha a szívükbe kell engem zárniuk, akkor az könnyebben menne ha alkalmazkodok, nem fogok kitűnni közülük. Bár túl sok esély van rá hogy elszúrjam, elsősorban nem az hogy nem fogadnak el, hanem feltűnik másabb vagyok náluk, vagy esetleg teljesen rájönnek a célomra, bármi történhet... Túl sok esetben lehet elszúrni úgy, hogy még konkrét terveim sincsenek. 

Elmentem a könyvtárba, angol tudásomat felfrissíteni, 10 perc sok idő. Lepakoltam kb. 15 darab szótárat a polcokról és nyelvtanos könyvet, túl hamar végeztem vele, így utána amerikai youtubereket néztem, hogy elsajátítsam a helyes akcentust.

Egy perc múlva kezdődött a kiképzésem. Elindultam az edzőterembe. Alex és Jane egy másodperccel előbb érkeztek mint én.

-Fuh, Bells ez egy kicsit komoly feladat - kezdte Jane - ugye amerikai akcentussal az angol nyelv megy?

- Azzal nincs problémám - jelentettem ki maga biztosan.

-Azért kérdezek párat tőled!- jelentette ki Alex. Kikérdezett, próbáltam összpontosítani, hogy a tökéletes hanglejtést is összehozzam, kicsit lassabban beszéltem, de szerintem jól...

-Oké ezzel képben vagy- mondta Alex- szituációban mit kezdesz? Nehezen megy a hazudás, kezdjük ezzel!

Upsz, fején találta a szöget, de ezért vagyok itt, hogy elsajázítsak pár taktikát.

-Szóval mivel ők vámpírok, ezért nem lesz annyi gondolkodási időd, a kérdések után átlagosan fél másodpercet kapsz, hogy belekezdj a válaszba, utána már feltehetően már gyanús vagy, ha nem válaszolsz egyszerű kérdésekre. Illetve feltűnik, hogy hazudsz. Kivéve ha valami komolyat kérdeznek és ezért neked meg kell fontolnod a választ, de ebben az esetben pedig az nem jó ha azonnal rávágsz valamit, szóval mindig figyelned kell a beszélő gesztusait. Ha hazudásra kerülne a sor akkor fontos, hogy ne pislogj. Ha még nyomatékosítani akarod akkor néz a szemébe hosszan. Bemutatom: kérdezd meg esik-e a hó! - utasított Alex. 

-Esik a hó? - kérdeztem és felvettem vele a szem kontaktust.

-Igen! - jelentette ki határozott hangon, majd még utána is tartotta a szem kontaktust. Bár hazudott, de hatásosan, mégis a magabiztossága miatt át kellett gondolnom, hogy tényleg így van-e.

-Az is segít ilyenkor, ha megvárod míg a másik pillant el más merre- adott tanácsot Jane.

-De ezeket a praktikákat akkor használd, ha komolyabb dologról van szó a másik szemében, vagyis aki hozzád beszél komoly szándékkal végzi - fűzte hozzá Alex.

- Szóval ha hazudok akkor legyek, magabiztosabb, mint bármikor- foglaltam össze röviden. Bólintottak.

- Szerintem az is jó ha egy dologról beszélsz, és látod rajta, hogy nem hiszi el a dolgot akkor mond azt egyszerűen; Akkor ne hidd el! Nem leszek tőle kevesebb és én akkor is fogom tudni, hogy mi történt velem, ha te nem hiszed el... Ha vágsz hozzá egy flegma grimaszt és megvonod a válad nyert ügy vagy, legtöbbször. Ez általában hatásos szokott lenni. Szerintem  a személyiségedet ne játsszd meg, mert rendkívül sok dologra kell már így is odafigyelned, ha például megpróbálod a személyiséged szöges ellentétét eljátszani előbb-utóbb belezavarodnál. Nekik több évszázados gyakorlatuk van a hazudozásban, ezért kitudják nagyon könnyen szűrni a hamiskás szöveget, ezért kell téged rendesen felkészíteni, bár a gondolatolvasó mellett ellazultak a hazugság szűrésben, ezért vagy te a megfelelő személy. - monológolt Jane. Én így is, úgy is rá lettem volna véve az egészre. Bár be is válhatok, meg nekem a legnagyobb valószínűséggel több százalékkal jobban teljesítenék, de az elszúrás veszélye mégis csak nagyon magas...

Egy hétig még a hazudozást gyakoroltam, majd mikor az a tökélyre lett fejlesztve, jött az önvédelem. Természetesen elméletileg jól teljesítettem, bár fárasztó volt, nagyon kimerülten éreztem magam... A gyakorlatiasságban, már volt egy harci kiképzésem, amit a Volturi biztosított már jóval korábban. Itt már megtanultam az alapokat, de ezenkívül még kaptam egy plusz kiképzést, nem azért mert az alapok nem mentek jól, csak azért mert fontos szerepet kaptam a klánban, és ezért a harci képességeimet tovább kellett fejleszteni. Egyébként meg a kiképzés előtt is napi rutinom volt az 5 órás edzés, ezzel együtt 10 órás volt a napi rutinom ami edzéssel ment el. 10 órát a nyelv gyakorlásával töltöttem, és a maradék két órát magamra fordítottam.

Két héttel később elkezdődött annak a gyakorlása, hogy maradjak emberek mellett.

-Oké, teljes nyugalom - kezdte Jane - maradj nyugodt, először nem kell lélegezned, csak próbálj egy légtérben lenni vele!

Egy ájult embert hoztak be hozzám, legalább nem kell neki végig néznie a kínlódásomat, és nem érez semmit ha netán történne valami... Összeszorítottam az álkapcsomat, oly erősen, hogy egy gyémántot szétroppantottam volna. Vártam a kínzó égető érzést a torkomban, mely pillanatokon belül megcsap. Ehelyett egy enyhe egy kis gyufaszál volt a torkomban, mikor egy egész egő erdőre számítottam, többre vártam. Ezt letudtam viselni... Oké valószínű beszélnem is kell majd, a levegőbe szippantottam, az égés fokozódott de ezt még mindig eltudtam viselni, hisz vagy már 3 hete nem ittam. Alex kérdőn nézett rám, majd egy kicsit olyan arckifejezést vett fel, amely kicsit aggódó volt. Jane tényleg aggódott értem, az arcáról ezt olvastam le, mivel neki tükrözte az arca érzéseit, mikor velem volt.

- Nincs bajom - szólaltam meg egy kis idő elteltével. Jane látványosan sóhajtott a megkönnyebbüléstől. Alex elmosolyodott egy nagyon picikét, majd az arca értetlen lett.

- Wow! Könnyen megy neked, jó az ön uralmad! Gyakorlott vagy? - kérdezte meglepődve Jane.

- Tulajdonképpen én sem tudtam hogy ilyen erős vagyok...

- Érdekes...- mormogta Alex. Hát én is az érdekes szavat tudtam magam a leginkább jellemezni. Mit mondhatam volna, adottság? Én is meglepődve tapasztaltam mennyire jó az önuralmam? Mennyire képes vagyok magamon uralkodni?

Alex néhány pillanat múlva távozott, mondván dolga van. Arcán a mély barázdák még akkor is borították, mikor elhagyta a gyakorló termet.

_oO*0*Oo_

És ennyi! A sztori már rég megszületett, kisebb jelenetek is, de az írással nem tudok haladni, gyorsan, és nem akarom összecsapni, nem mondok idő pontot mikor rakom ki a következő részt mindig akkor lesz amikor úgy érzem ez így jó! Köszi a kommenteket, jól esik ha valaki reagál rá. 🙃