Volturi élén

6. rész

Leültem a fiú mellé. Igaz kis gyomorgörccsel, de azért megcsináltam. Jó pont nem? Az arcomon rendeztem vonásaim, póker arcot vettem fel.
Hirtelen De sa vu érzésem támadt. Nem maradt sok időm foglalkozni hirtelen jött érzésemmel, beszélgetést kezdeményezett a padtársam, persze olyan halkan hogy azt csak mi hallhassuk:

-Hello! Edward vagyok, Edward Cullen - Köszönt mély férfias hangon, amitől libabőrös lettem. 

Azok a gondolatok, meg elgyakorolt jelenetek amiket még Volterrában tanultam, mintha épp Hermione Granger  idejött volna elmondani egy Oblivio-t.

Ránéztem... Jesszus hogy lehet ilyen éles az állkapocs vonala? Ezzel még kenyeret is lehet vágni. A szemébe néztem. Azt aa... miért ilyen??? Nyugalom, nyugalom.
Befúj! kiszív! -kezdtem el magamat nyugtatni - Mármint kifúj beszív - javítottam magam gondolatban. -Miért vagyok ilyen szánalmas? - Az én éles logikámmal megállapítottam, ha meg se tudok szólalni, akkor ez még csak a bajok eleje.

-Isabella Swan - mondtam teljes nyugodtsággal a hangomba, de ugyanakkor rettentően izgultam.

- Ki vagy te? - kérdezte. Tette fel a kérdést, amire az előbb már válaszoltam.

Hangjától ismét összezavarodtam. Lehunytam a szemem, ezzel próbáltam összeszedni elveszett gondolataimat. Több kevesebb  sikerrel...

-I... Sa...Bella!? - mondtam akadozva mert nem értettem mit nem értett az előbb - Bár gondolom nem vagy nagyott halló, de ha mégis, akkor ez esetben szívesen beszélek hangosabban... De lehet a visszamaradtottság gond, de akkor nem itt lennél, szóval akkor a "veled egykorúak szintjét nem ütöd meg" az kizárva. Bár ha belemennénk a részletekbe, akkor ezen lehetne vitatkozni - jöttek belőlem a szavak, a kezdeti sokk után felszabdulva.

Az értetlenség kiült az arcára. Majd elkezdte keresni a szavakat:

- Én... Én... - kezdte akadozva- se vagyok elmebeteg... De ha már OlyAn ÉlEs a LOgikÁd - mutatott az idézőjelet az a kezével - akkor gondolom egyet s mást megtudhattál már rólam, illetve a családomról...-vágott vissza úgy mintha csak egy szellemileg elmaradott embernek magyarázott volna.

-Tereled a témát... - célozgattam.

-Talán hallgass végig mert nem fejeztem be!? - mondta kicsit idegesen - Szóval mivel már tudsz egy s mást, nem alaptalan volt a kérdésem - érvelt sajnos túl logikusan.

- Jó akkor elnézését fogom kérni, de ennek még időpontot kell keresnem a naptárban, talán holnap után kiskedden!? Mind ezt, azért, mert formalitásokat betartottam- mondtam erős szarkazmussal a hangomban.

Miért kérjek bocsánatot, ő viselkedik és beszél úgy mintha az  agy, az, a gondolkodásra alkalmas szerv hiányozna  a fejéből.

-Most nem én terelem a témát -  mondta.

Miért kaptam ilyen sorsot? Egy ilyen elcseszett világban ezzel együtt!?

- De hát nyilván nem úgy fogalmazok megelőző egy kérdést, hogy: Ciao! Amúgy te mi vagy? Tök mindegy, hogy magamtól is tudom a választ... - invitáltam az ő hangját - Hallani tetszett már a körülbeszélés vagy rávezetés kifejezést?

-Oké, oké igazad van - mondta megadóan, de annyira hallatszott a hangjában, hogy nem akar velem veszekedni, mert már unja - Kérlek mesélj magadról.

Mielőtt tudtam volna szólni a tanár ránk szólt, és csak akkor vettem észre, hogy már elég hangosak voltunk ahhoz, hogy a meghalljon minket, akárki. Olasz szokás, észer se veszi az ember, és ordítva beszél a másikhoz.

- Ms. Swan és Mr. Cullen tán zavarom őket? - tette fel a költői kérdést, amelyre felelni csak szemtelenül lehet.

- Igen - suttogta olyan halkan Edward, hogy csak nekem legyen érthető. A szám széle kicsit megrándult.