Volturi élén

2. rész

Megváltás! Gondoltam majd szóltam :
-

Gyere be nyugodtan!

A szobába a Volturi egyik alkalmazottja lépett be  személyes, jelenleg elég rendetlen lakrészembe. Kissé fáradt tekintettel rám nézett.
-Engedélyemmel megszólalhat! - kaptam észbe, hogy csak indokolt esetben hagyhatja el az alsóbb rangúak száját szó.
- Aro hívatja, nem kéne megváratni - javasolta a barna hajú szolga . 

Ennek következtében elhagytam szobámat és a nagy terem felé vettem az irányt. A nagy terem felől már érezni lehetett a folyosón a feszült hangulatot. Mielőtt beléptem volna az ajtón mély levegőt vettem, mert éreztem, nem kis pályás dolgokról lesz szó. Majd beléptem.

Aro rám emelte tekintetét. Majd gondterhelten belekezdett mondani valójába.

- Köszönöm Isabella, hogy megtisztelsz a jelenléteddel - kezdte, majd hatás szünetet tartva folytatta - Küldetést ajánlok a számodra, ahol teljesen egyedül kell dolgoznod.

Nem létező vérem felpezsdült az ajánlat hallatára, ugyanakkor nyugalmam megőriztem, nem mutattam érzelmeim, nem akartam befolyásolhatónak tűnni, gyengeség jeleit nem a Volturiban kell mutatni. Ennek ellenére már nagyon vártam, hogy egy igazán megbecsült tag legyek, amit nagy valószínűséggel egy sikeres bevetés után elismernének.

- Tudomásom szerint már hallhattál a Cullen klánról, vagy ahogy magukat nevezik családról - olvastam már róluk a könyvtárban, a vegetáriánus vámpír cikkszó alatt, lényeg, hogy ők teljesen tiszták, mármint nem isznak ember vért - Mára már igen nagy családnak vallhatják magukat, már-már veszélyesen nagynak, amely veszélyezteti a Volturi hatalmát. Nem követtek el szabálysértést, tudomásunk szerint, viszont a te feladatod lenne felügyelni őket, ha ne tán-tán valami történne tudjunk róla. Természetesen te úgy lennél ott, mint "civil vérszívó". Beolvadnál, majd kegyeikbe férkőznél, majd megosztanád őket. Mind ezt úgy, hogy észre veszik. Küldetésed célja: az oszd meg, és uralkodj. 

Nem jutottam szóhoz, ha egy küldetést vállalhatok teljesen egyedül, minden dicsőség az enyém, de nem szabad rögtön az eredményre gondolnom, nem szabad, hogy megrészegítsen az esetleges győzelem, hisz ennek kockázata van, nem kicsi. Akár az életembe is kerülhet. Nem tudok róluk semmit. Nem lehet őket becsapni, mint egy ajtót. Sokkal bonyolultabb az egész. Egyetalán, hogy képzelem az egészet. Mert ez nem egy vagy két nap, akár egy két év, vagy akár több évtized. Nem hiszem, hogy túl suták lennének ahhoz, hogy ne ismernék fel a szándékaim egyből, akkor mi lesz velem 10 év alatt? Ennek ellenére egy egyedül álló alkalom, amely talán nem kívánkozik újra soha.

- Át kell még gondolnom - szólaltam meg végül, mert tényleg fogalmam se volt, hogy s mint legyen. Nem, hogy igennel vagy nemmel válaszoljak, most azonnal. 

- Isabella, én tudok várni...- mondta- de van egy tény, hogy egyre jobban nő az ereje a klánnak,  minden perc számít. Ha nem kell ez neked, küldök valaki mást.