Volturi élén

8. rész

_oO*0*Oo_

A természetfeletti, magába foglalja különlegességet, de a furcsaságot is, a nem képbe illő elemeket is. Azt, hogy mi mások vagyunk, mint a világ.

_oO*0*Oo_

Mikor rádöbbentem, a ház égése akár megrendezett színjáték is lehet, összedőlt bennem valami... Talán az a kép, amit világról alkottam, az a valótlanság, az a mesebeliség. Ugyan mindig is éreztem, fel voltam készítve az élet kegyetlenségére, de valami megrendült bennem.

Ideges lettem, talán a lehető leggrosszabb dolgokat teszem ilyenkor, de most nem ki megállítson, se egy személy, még a lelkiismeretem se. Kutakodnom kellett ez ügyben, foglalkoztatott. Próbáltam józan ésszel gondolkodni így miután kikövetkeztettem a házszámot a rendőrség felé vettem az irányt. Tudtam ott kell valamit találnom. Főleg akkor, ha nincs semmi köze a magam fajtához. Az már önmagában gyanús volna, ha teljesen szemet húnynának egy bizonyára nagy baleset felett, hisz Forks nem olyan nagy város, csak feltűnt valakinek egy rettentő nagy tűzvész. Ha pletykát elmond itt az ember, azon a beszélni nem képes, fogakkal nem rendelkező csecsemő is csámcsogni fog.

Az őrsre beérve kicsit se éreztem magam rosszul, amiért tilosban járok. Már-már úgy gondoltam jár nekem a magyarázat. Nem számított nekem most tényleg semmi, meg akartam győződni arról, hogy igaz-e a feltételelezésem, miszerint szándékosan lett felgyújtva a ház és ezt vámpírok tették vagy tetették. Ugyan az emberek is tehetnek ilyen undorító dolgokat, de gyakran a vámpíroknak az erejük miatt, amiatt, hogy könnyebbnek érzik magukat, elmenekülhetnek az emberi törvények alól, sokkal könnyebben és többször teszik ezt meg. Lehet sokak felelőtlenségnek hívnák, azt, amit teszek, de én így éreztem helyesnek.

Először felmerült bennem, hogy kérdezősködök, de túl visszakövethetőnek találtam ezt a megoldást, úgyhogy máshoz folyamodtam. Elbújtam egy takarítószertárba és ott hallgatóztam.

Végig hallgattam, ahogy az valaki az esküvőjét tervezte, és ezzel kapcsolatban kikérte a másik véleményét. Aztán egy főnök alkalmazott beszélgetést. Majd azt is, hogy rólam illetve a már elterjedt partimról beszélgetnek, jó jelnek fogtam fel, és ezek szerint sikerült pont egy olyan társaságot kifognom, akiket az egész város ismer, és ők is ismerik az egész várost.

Valaki idegesen felvette a telefont de annál nyugodtabban szólt bele - Jó napot kívánok rendészet! - egy ijedt és sokkolt hang szólt bele a telefonba, majd a diszpécser gyorsan reagálva, két egységet küldött ki a 110-es és a 101-es út kapcsolódásánál történt balesethez. *

Nem ez érdekelt engem, de jobb is volt így, mert kevesebb ember maradt az épületben. Esetleg, ha egy számítógépet találnék akkor talán tudnák valamit kezdeni. De nem tűnt megvalósíthatónak, a számítógép visszakövetését illetőleg, illetve a gép lassúsága miatt, és az esetleges jelszó miatt. Ellenben a papírok raktára jó megoldásnak tűnt.

Elfutottam, egészen ajtajáig mikor rádöbbentem, zárva van. Egy halk káromkodás után, rögtön a portára mentem. Ahol könnyebben mentek a dolgaim mint eddig, a pótkulcs, mintha csak nekem lett volna kikészítve ( persze nem nekem volt). Felkaptam és rohantam is vissza. Majd rögtön az idei esetek között kezdtem el keresgélni. Hamar szembe találtam magam a keresett lappal.

775 K St, Forks, WA 98331, Egyesült Államok

Bejelentés a szomszédoktól érkezett 20:13-kor - Siessenek! A szomszéd háza ég, nem tudni van-e benne valaki. - privát szám. - A számot nem lehetett lekövetni, műholdas eszközön keresztül történt a hívás