Eldarya - Angyali örökség

7. Rész

A következő napok nagy részét a könyvtárban töltöttem kisebb nagyobb megszakításokkal ugyanis Miiko úgy gondolta hasznosítja fölös energiáimat és beosztott pár küldetésre is. Leiftannal hamar végeztünk az ilyen kiruccanásokon, egyik sem volt túl nagy kihívás. Ugyanakkor észrevehetően közelebb is kerültünk egymáshoz, csapatmunkánk javult és mellette másokkal is emberibb módon tudtam kommunikálni, mint például Valariannal. Vele viszonylag hamar megtaláltam a közös hangot, jó harcos volt és ügye stratéga. Persze Leiftan volt a főnök a küldetéseken. Erikával ritkán találkoztam, inkább csak a familiárisaink segítségével váltottunk pár levelet. Kivéve azt az incidenst. Ugyanis bekövetkezett Ashkore jóslata és tényleg kitörölték minden emlékünket a Földről. Engem nem igazán érdekelt a dolog, Erika viszont kiakadt. Nem szóltam neki a bájitalról, hupszika. Mondanom sem kell visítottam a röhögéstől amikor felpofozta Miikot. Az volt eddig az ittlétem fénypontja. Kár, hogy nem tudtam megörökíteni. Bizonyára még mindig duzzog a szobájában. Cöhh, persze mondom ezt én aki már a könyvtárban lakik. Lassan kifogyok a kifogásokból, hogy itt lehessek, de szinte alig találni valamit a démonokról. Mintha az emléküket is el akarták volna tüntetni. Bosszantó.
 - Valerie, te már megint itt vagy? - nézett be hozzám Kero. Na jól van lássunk egy újabb kifogást.
 - Aha, tudod nem megy ki a fejemből Erika álma arról a lényről, így hát elkezdtem a leírás alapján beazonosítani, hogy mivel van dolgunk.
 - Értem, de tudod, hogy ezt senki nem várja el tőled. - mosolygott Kero elismerően.
 - Tudom, de talán mégis találok valami lényegeset.
 - Hát jól van, de ne itt éld le az életedet - azzal karon ragadott és kitessékelt az ajtón.
 - Hékás... - néztem rá döbbenten.
 - Fogd fel baráti jótettnek. Indíts szórakozni, mert még bekönyvesedsz. - mosolygott, majd az orrom előtt csukta be az ajtót.
Na remek, és most mit csináljak? Nymeria felfedezőúton van, Leiftan megbeszélésen, Erika duzzog, a fiúk.. lövésem sincs.
 - Valarian! - láttam meg hirtelen egy ismerős arcot.
 - Valerie? Hát te? - állt meg mikor észrevett.
 - Kero kirúgott a könyvtárból, hogy menjek szórakozni címszóval. Te mit csinálsz?
 - Épp edzeni készültem. Velem tartasz - borzolta össze a hajamat. Másnak ezért már leharaptam volna a kezét, de neki kifejezetten elnéztem.
 - Még jó - feleltem izgatottam és elindultunk a gyakorló pálya felé.
Meglepődve láttam, hogy nem leszünk egyedül. Valkyon látszólag edzést tart a gárdája újoncainak. Mikor megláttak minket, Valkyon intett, az újoncok pedig meghajoltak Valarian előtt. Nem lepődtem meg. A férfi az én tiszteletemet is kivívta a küldetések során.
 - Csak nem edzeni ti is? - kérdezte félmosollyal a gárda vezér.
 - De igen. Ránk fér a testmozgás - felelte Valarian miközben elkezdte bemelegíteni az izmait.
 - Valarian egy lány ellen? Nem tűnik fair küzdelemnek.
 - Szerintem is.
 - A lánynak esélye sincs - hallottam hogy az újoncok lebecsülnek, de majd megmutatom nekik.
 - Ejnye nem illik bárkit is lebecsülni - hallatszott egy ismerős hang mögülünk és megéreztem egy puha szőrgombócot a lábamnak dörgölőzni.
 - Amaya? - néztem meglepetten a panalulura.
 - L-Leiftan?! - döbbentek le kórusban az újoncok. Vigyorogva fordultam az újonnan érkezett felé.
 - Haló fönök, remélem nem tervezi megzavarni az edzést, különben kénytelen lesz kiállni ellenem. - Leiftan csak nevetett és a fejét rázta. Az obsidian gárda csak hüledezett. Nyilván nekik elképzelhetetlen volt, hogy valaki így beszéljen Miiko jobbkezével.
 - Nem mernék ilyet tenni Valerie, de a kihívást elfogadom.
 - Na azt már nem! Várj a sorodra Leiftan! - kiabáltam felcsigázva és visszafordultam Valarian felé. - Na gyerünk, nem várakoztathatom meg a főnököt - az ellenfelem csak bólintott és villámgyorsan támadott. Felkészültem vártan és hárítottam. Mindig ezzel a mozdulattal kezdett. Alaposan volt időm megfigyelni őt az edzéseken és a küldetéseken. Nem először hívtam már ki, de eddig mindig vesztettem ellene, és én utálok veszíteni. Így hát felkerestem Jamont, és adott pár tippet és különórát. Ennek eredményeképp meglepően könnyen álltam most a sarat Valarian ellen. Egy két ütést még mindig sikerült bevinnie. Nem elég, többet kell gyakorolnom, de volt egy titkom. Nem akartam most leleplezni, mert akkor Leiftan ellen esélyem se lesz, de az ő kihívása most csak egy futó ötlet volt. Egy ugrással hátráltam Valariantól, közbe elkezdtem levenni a kabátomat.
 - Miaz, feladod? - kérdezte elszántan az ellenfelem.
 - Ugyan kérlek, csak most kezdek belejönni, Leiftan kapd el! - dobtam felé a kabátomat. Elkapta, de ledöbbent amikor a karját lehúzta a többletsúly. Mikor mindenki kitágult szemekkel nézett a kabátom, csak mosolyogtam.
 - Fejezzük ezt be. - hallattam a hangomat, majd egy új sebességre kapcsoltam. Valarian hárított ugyan, de a meglepettségtől lelassult és mindig volt egy pillanat a mozgásában mikor kibillent az egyensúlyából. Ezt kellett kihasználnom. Most. Teljes erőből elkaszáltam amitől hátraesett. Próbálta összeszedni magát, de a következő pillanatban már a derekán ültem és egy kést imitáló vékony fadarabot szegeztem a mellkasára. Néma csend uralkodott, senki nem mert megszólalni.
 - Nyertem - mosolyogtam, miközben felálltam és a kezem nyújtottam neki.
 - Hát ez... wow. Gratulálok. - nyilatkozott elismerően miközben felsegítettem. - mégis mióta készülsz te erre? - karolta át a nyakamat, mintha legjobb haverok lennénk és úgy közeledtünk a többiek fele.
 - Egy ideje, kaptam pár jó tanácsot - tekintetemet végigfuttattam a kis közönségünkön. Az újoncoknak az álla a földig ért, Valkyon nem mondott semmit, de szemei elismerően követtek. Leiftan pedig mosolyogva bólintott. Az újoncokon volt a sor, de ahogy rám néztek az olyan furcsa volt. Mintha...
 - Hékás! Csak nem betojtok egy lánytól? - kiabáltam oda nekik mire mindegyik megugrott és lefagyott. De igen. Félnek. Lemondóan sóhajtottam, miközben leheveredtem Valarian és Leiftan közé.
 - Sajnálom Valkyon, ha tudtam volna, így megrémülnek tőlem akkor direkt vesztettem volna.
 - Hékás, az nem lett volna vicces. - bökött oldalba Valarian olyan erővel, hogy Leiftannak dőltem. - Bocs főnök.
 - Ácsi! Nekem fájt te tulok! - tettem a sértődöttet, de kis idő múlva mindketten nevetni kezdtünk.
 - Ne sajnáld Valerie...  nem véletlenül kerültek az én gárdámba. - hallottam meg Valkyon és felé néztem. - Jók a harci adottságaid.
Megdicsért? Mi a szösz? Némán bólintottam és figyeltem ahogy lesétál és ráncba szedi a bandát. A délután további részét beszélgetéssel töltöttük, miközben figyeltük az edzést. Valarian alaposan kifaggatott a Földről, de szerencsére semmi személyeset nem kérdezett. Legalábbis eddig úgy volt.
 - Mondd csak Valerie... mi újság az ellenkező nemmel?
 - He...? - fontam fel szemöldökömet.
 - Biztosan sok udvarlód volt mielőtt ide kerültél
 - Ha volt is szerencsére tartották a távolságot. - legyintettem, és vágyakozó szomorúsággal az eget kezdtem kémlelni. - Mindig egyedül voltam.
Valarian összenézett felettem Leiftannal, aki csak megfogta a vállam, és magához húzott. Készségesen bújtam meleg ölelésébe. Szerettem, hogy ennyire közvetlen és megtaláltam mellette a béke parányi szigetét.
 - De nekem még van pár elintéznivalóm, később találkozunk. - intett Valarian és elment a főhadiszállás felé. Gondolataimat lefoglalta az előbbi téma.
 - Sose volt könnyű beszélni az egyedüllétről, eddig bele sem gondoltam, hogy magányos lennék. - mondtam magam elé alig hallgatóan.
 - Mind egyedül vagyunk, amíg meg nem találjuk a lelki társunkat. Most már soha többé nem kell egyedül lenned. - szavai megmosolyogtattak és felnéztem rá.
 - Ezt úgy mondod, mintha a lelki társad lennék - azt hittem csak viccel, hogy jobb kedvem legyen, de a szemei mást mondtak.
 - Kitudja, talán így van... Ezt majd az idő eldönti  - éreztem, hogy karja szorosabban fogja át a derekamat.  Bakker, Leiftan nem viccel, komolyan gondolja. De ha igaza van akkor... választanom kell majd közte és a fajtársam között? Najó, most áljatok le hülye gondolatok! Azt a démont még életembe nem láttam és semmi garancia, hogy ne akarná az én halálomat is és mégis úgy gondolkodok róla mintha minimum a jegyesem lenne. Ezt most ki kell vernem a fejemből, de ezeket leszámítva. Meg kell találnom! De hol kezdjem?