Boku No Hero Academia: Star Knight Deku

7 Évad. 37. Fejezet:Ellentétes nézőpontok!(évadzáró)

 Hatalmasat ugrunk az időben. Két hét telt el Mirio felépülésétől. Az akadémiai napok a szokott mederben teltek. De közben a külvilág eseményei eléggé azt sejtetik, hogy a jelenlegi középpárti kormány kezd összeomolni. Ennek fő oka nem az egészségügy vagy az oktatás, hanem a kormány tettei a hősök ellen, ami valós vagy valósnak vélt atrocitásokból alakult ki.

Kowareta Tamashi, Japán Miniszterelnök a magángépén való leszállását követően a luxus járgánya hátsó ülésén foglalt helyet és várta, amint a sofőr beindítja a járgányt. Az ilyenkor megszokott megkönnyebbülés azonban most csak megfáradt, üres tekintetként vetítődött a visszapillantó ablakaira. Három hét alatt ennyit még hivatalba lépése óta nem kellett güriznie. Hol meg magyarázta a teljesen nyilvánvalónak hitt dolgokat, hol pedig eloszlatnia azon tényállást, miszerint, Japán kormánya a hősipar megszüntetését akarja. Soha nem akarta ezt tenni és ezt próbálta elmagyarázni a népnek, de mindig ugyanazzal jöttek. „Mivel magyarázza azt, hogy egy becsületes hőst az állam be akarta sarazni?" „Ha ez így van, akkor miért kente Tsukimasha a katasztrófavédelem inkompetenciáját az éppen őket segítő mentésre szakosodott hősökre?" Továbbá, ehhez hasonlóak. Miközben Kowareta a gondolataiba mélyedt, az autó rég elindult. A sofőr hallgatta a rádiót, amiben éppen mondták a mai híreket. Noha elég halk volt, a miniszterelnök füle mindig éles volt.
- Ma Mishiki Kaniji beszédet tartott a Kyumetsu téren. Így nyilatkozott: „Saját szemünkkel láthattuk, mi az eredménye Kowareta kormányzásának. Elkényeztették a hősöket, miközben minket, állampolgárokat fokozatosan fosztottak meg minden jogunktól. Ha ez így megy tovább, akkor hamarosan térdre kell borulnunk a hősök előtt? Kik ők?! Nem istenek, hanem ugyanolyan hús-vér emberek, mint ÉN! Nem tűrhetjük tovább eme vérlázítást...
Ezekután a miniszterelnök gondolatai ismét eltompították a külvilág zaját. Mishiki pártja két hónapja lett aktív és törvényes és azóta folyamatosan őt állítják be hibásnak. Bármi, ami a hősökkel történik, akkor ki se kell mondani, hogy ki a felelős. Lassan tényleg ott tart, hogy az idegei felmondják a szolgálatot. Két héttel ezelőtt ráadásul egy újabb trend kezd kialakulni, hála egy fiatal hősnek. Mirio Togata ugyanis nyilvánosan kitálalta az Ishigaki szigeten történt balhét és azt, hogy a katasztrófavédelem több, mint 100 cserben hagyott civil halálát akarta a nyakába varrni és emiatt kiválik a hősügynöksége az állami fenntartásból. Azóta minden második ügynökség követte a példáját, ami ismét az ellenlábasának hozott szerencsét.
- Uram! Megérkeztünk! -kiáltott a sofőr. Valószínű, hogy sokadjára szólalt meg.
- Köszönöm. -morogta Kowareta és kiszállt.

A borongós időnek hála, nem volt vakító a kinti fény. Kinézve látta, hogy Gentle és La Brava fogadta őt.
- Üdvözletünk! Örömmel látjuk magát. -köszöntötte Gentle és meghajolt.
- Mirio már várta magát. Elkísérjük az irodájába. -csatlakozott La Brava és meghajolt.
- Köszönöm a fogadtatást. Kísérjenek oda, ha szépen megkérhetem.
A miniszterelnök válaszára, ketten felegyenesedve indultak el. Ő csak követte a társaságot, míg egy földszinti irodához nem értek. Mirio azonnal ajtót nyitott.
- Üdvözöllek, ifjú Togata. -köszöntötte Kowareta, elhanyagolva az etikettet. -Örülök a találkozásnak.
- Én is. Fáradjon beljebb. Kér egy kávét esetleg?
- Köszönöm, elfogadom.
Mirio jelzett Gentleéknek, hogy távozhatnak. Noha ez semmiféle kihatással nem volt arra, hogy ne tudnák meg, miről fognak beszélgetni.
- Hallom, immár sikerrel felépült a betegségéből, ami nemrég halálközeli élményben részesítette.
- Ahogy mondja, Uram. Csak még a rehabilitáción nem estem végig és eléggé nehézkes a mozgás még. Ám, ahogy a mondás tartja: Ami nem öl meg, az lootot és xp-t ad. -nevette el magát Mirio a végén. Valóban nehézkesen mozgott és a Quirkjeit is csak fokozatosan vetheti be.
- Értem. -sóhajtotta Kowareta. Kínos csend töltötte be a szobát, míg a kávé el nem készült és nem lett szervírozva. Mirio ezekután leült és a miniszterelnök szemébe nézett.
- Milyen céllal jött el, ha szabadna megtudnom? -kérdezte szokásos mosolyával.
- Mielőtt elmondanám, szeretném őszinte sajnálatomat kifejezni a mentőakció közbeni atrocitással kapcsolatban. Sose hittem volna, hogy miniszteri jobb kezem egy nap efféle aljasságra vetemedik.
Mirio belekortyolt kávéjába és bólintott. Kis csend után Kowareta megszólalt.
- Nos, eléggé nehéz időket élünk, ahogy te is tudod. Hamarosan össze fognak csapni a hullámok a fejünk felett és csak közösen evickélhetünk át a túloldalára. Ha széthúzunk, akkor elsüllyedünk.
- Mire akar kilyukadni? -kérdezte kicsit türelmetlen hangon Mirio, de gyorsan visszaváltott udvariasabb hangnemre. -Bocsánat, csak nem vagyok az időhúzás híve.
- Arra, hogy vond vissza az ötletedet és legyen az SoP... vagyis a hősügynökséged ismét állami pénzen.