Boku No Hero Academia: Star Knight Deku

7. Évad. 35. Fejezet: Mentőakció! A hátteres csapat!

 A vacsoránál a délutáni atrocitás miatti utóhullám teljes mértékben kiütközött. Toru, Oijiro, Kokoro egyáltalán nem nézett se Kumiko, se Akira szemébe. Ai és Mineta külön étkeztek, mondván, hogy a szőlőpofát megfigyelik. Elfogadták, noha erre semmi szükség nem volt, mert eddig Recovery Girl nem vallott kudarcot, ha gyógyításról van szó.

Az egyetlen ember, aki jelenleg pozitív hangulatba volt, az Aqua. Sose szokott a társasággal étkezni, mert lehetett utána takarítani a nedves lábnyomokat. Továbbá, egy új barátra is szert tett, mióta a Hősügynökség átköltözött: La Brava. Amióta felvették a kapcsolatot, folyton beszélgettek egymással, történeteket osztottak meg, vagy épp Starcraft 2-n nyomták egymás oldalát fogva vagy egymásnak feszülve. Este tíz órakkor fejezték be ma a csetelést, mert Aqua őrizte a házat, mióta Zetet elvitték. Fél szemmel a ház kameráját nézve merült bele a medencébe. Mindenki alszik a szobájában, kivéve Minetát és Ai-t, akik a kórházi szárnyban töltötték az estét. A srác arca belemerült barátnője hatalmas mellei közé és úgy tűnt, hogy az egyik mellbimbó a szájában van.
- Minden a legnagyobb rendben. -súgta Aqua és a tévében bekapcsolta a Netflixet. Ám, mivel nem volt most semmi, ami az érdeklődését megfogná, ezért lekapcsolta és a gépéről választotta ki a Blue Remains című okádmányt.
- Ideje megvakulni. -jegyezte meg halkan Aqua. Éjfélig lement a film és addig semmi említésre méltó dolog nem történt. Egyszercsak megcsörrent a telefon tíz perccel éjfél után.
- Igen, La Brava! Nem tudsz aludni? -kérdezte Aqua.
- Szia! Azonnal hívd össze a teljes csapatot! Vörös kód lépett érvénybe! Hamarosan ott leszek én is.
- Micsoda?
- Azonnali segítség kell az SoP-nek. Gentle ebbe az akcióba belevonta Endeavort és Hawksot is!
A lány számára nem volt több kérdés, megnyomta a riasztó gombját. Az egész lakásban felhangzott a vijjogó hang és vörös fényárban úszott minden szoba. Öt perc múlva mindenki a tanácsteremben volt, teljesen értetlenül. La Brava e tájékon érkezett a tanácsterembe. Teljesen zihált.
- Mi történt?
- Ma éjflékor bejutott egy azonnali kérés az Okinawa prefektúrában található Ishigaki szigetről az ügynökségünkre. Az ottani szeizmológiával foglalkozók 10,4-es földrengést jósoltak be szombat hajnalra. Ha tényleg igaz a hír, akkor megismétlődik a múlt.
- És? Mi fejvadászok vagyunk, nem mentős hősök. -nyögte Kumiko.
- Mirio arra kért titeket, hogy segítsetek neki a hátteres munkába. -zihálta La Brava, majd elfogadott Aquatól egy pohár vizet és megitta. -Tsukimasha a vezetője a csapatnak.
- Akkor segítünk. -vágta rá Akira, mire mindenki kérdő tekintete vetült rá. -Ti nem néztek híreket? Nem furcsa nektek, hogy annak a pöfeteggomba pofájú seggfejnek minden küldetése úgy végződött, hogy a hősök a hibásak? Legutóbb a Wild Wild Pussycats csapatot próbálta befüröszteni a Fuji hegy lábánál történt omlás esetében. Nem ismerem személyesen őket, csak Tigret. Róla bármit mondhattok, de egyvalamit nem: Otthagyja meghalni a civileket.
- Még szerencse, hogy van hajónk a kikötői részbe és a tengerpart mellett élünk. -mondta Kokoro és elrohant a kulcsaiért.
- Csapat! Mindenki legyen tíz perc múlva hősi ruhában a hajó előtt a kikötőben! -adta ki a parancsot Kumiko. Most nem követi el ugyanazt a hibát, mint az előző megbízásnál.
- Akkor szólok Hisashinak, hogy parkoljon le a motorjával és jöjjön a kikötőbe.
Mindenki elindult átöltözni egyenruhába, amilyen gyorsan csak tudott.

Vissza a Grace Fields Househoz, éjfél után tíz perccel. Ochako, Tsuyu és én már a másik oldalunkra fekve aludtunk. Elég elfoglaltak voltunk egész nap, de mosolyogni volt kedvem egyfolytában. Nagyon örültem annak, hogy az árvaházat nem érheti több támadás. Egyszercsak valaki nagyon erősen megrángatta a vállamat. Krome nővér volt az. Kába fejjel körbenéztem és láttam, hogy a két lány már ébren, de kába fejjel nézett a nagydarab nőre.
- Fiatalok! Egy Gentle nevű tag vár lent titeket a kijáratnál. Azt mondja, sürgősen öltözzetek a hősegyenruhátokba és menjetek le a bejárat elé.
- Csak tíz percet hagyjatok...
- Nem lehet. Vörös kódot emlegettek. Bár, ahogy hadart, csak most esett le.
Ekkor pattant ki a szemem. Azonnal összekaptam magam és kivettem az összecsomagolt egyenruhámat és belebújtam. Azt se zavart közben, hogy meglátnak meztelenül, mert gatyát is vehettem fel. Tsuyu valamit odasúgott Ochakonak, amitől elpirult. Tudtam, hogy mire tett megjegyzést, de jelen helyzetben nem izgatott. Amint készen álltam, mindannyian csendben lementünk a bejárathoz Krome segítségével. Legnagyobb meglepetésemre Endeavor, Hawks és Rei is ott voltak.
- Annyira sürgős a helyzet, hogy más hősöket is bevontak? -kérdeztem köszönés helyett.
- Igen. -felelte Hawks és az órájára nézett. -Asszem a küldetés helyét, avagy az Ishigaki szigetet nehezen fogjuk elérni. Pláne a hajót időben. Marad a számomra kevésbé tolerált módszer.
Ekkor Endeavor elővett három karabinert, amiknek a végén kötél volt. Mikor ránéztem, hová vezet a másik vége, minden világossá vált számomra. A karabineres kötélrészt a derekunkra tettük és Ochako antigravitált minket. Hawks, Endeavor és Rei szinte rögtön felszálltak tűzzel és jéggel, míg Gentle gyakorlatilag a Quirkje segítségével sétált mellettünk.
- Megvan, merre megyünk: A kikötőbe! -kiáltotta Tsuyu.
- Ezt mégis miből szűrted le?!- kérdeztem vissza.
- Mikor Mirio megkért arra, hogy értesítselek benneteket, kibérelt egy hajót számunkra. Már látótávolságban is van! -válaszolt mellettem Gentle. Az utazás rövid volt, aminek hálás is voltam, mert a csontom is kihűlt. Mikor landoltunk, Ochako feloldotta a Zéró Gravitációt, és lecsatoltuk magunkat. Ekkor néztem meg közelebbről a hajót. Egy dolog biztos: Egyáltalán nem volt szokványos, legalább 300 embert képes magával szállítani. Amint felrohantunk a fedélzetre, rögtön kioldottuk a köteleket, amik a dokkhoz kötötték a járgányt. Gentle azonnal kinevezte magát pilótának és egyből beindította a motort. Az hatalmas robajjal beindult és a férfi azonnal teljes gázzal kezdett el hajtani. Nem mint egy őrült, hanem mintha húsz éve vezettet volna már hajókat.
- Nem is tudtam, hogy ennyire profi vagy. -jegyezte meg Ochako.
- Kötöttem már el luxusjachtot, szóval van már benne tapasztalatom. Egyszer statiszta akartam lenne a Disney -féle Atlantiszban, de az a vonat már elment. -sóhajtotta Gentle a végén. Egyikünknek sem volt szándékában tovább firtatni ezt a dolgot, szóval meghallgattuk a bevetés részleteit. Mire a végére értünk, egy másik hajó haladt egyirányba velünk.
- Gentle! -szólalt fel a rádióban La Brava hangja.
- Drágám.. akarom mondani La Brava! Mindenki a fedélzeten van?
- Igen. Nálatok... Az ég szerelmére! Abbahagynátok a kornyikálást? -kiáltotta hátra a nő, mert a háttérben Akiráék éppen énekelték a „Baj van a részeg tengerésszel." című számot.
- Nálunk mindenki kész? -kérdezte tőlünk Gentle.
- Igenis, Kapitány! -kiáltottuk, kivéve Reit és Endeavort (ezeknek se volt gyerekszobájuk. -R.). Az biztos.
- Hangosabban!
- Igenis, kapitány! -válaszoltuk vissza és mi is elkezdtünk énekelni. Senki nem szólt ránk, elvégre, elég gyorsan szedtük össze magunkat és egy óra volt a megérkezésig.