Boku No Hero Academia: Star Knight Deku

8. Évad. 6. Fejezet: Beszélgetés a családdal.

 Mikor felkelt Touya felkelt, az első dolga volt körbenéznie és megtapogatnia arcát.
- Áh! Furcsa ismét élnem és éreznem. Az ember soha nem becsüli meg a legalapvetőbb dolgokat, egészen addig, amíg nem tűnik el.
Kiment a fürdőszobai tükörhöz és belenézett. Még félhomályban is kiválóan látta arcképét. Elmosolyodott.
- Milyen jóképű is vagyok. Hozzám képest Aizen és Obito csak múzeumi darabok. -súgta és elnevette magát. -De elég a poénkodásból. Ideje visszatérnem az életcélomhoz: Megölni azt az érzéketlen tetű apámat és minden olyan családtagomat, akik meg próbálják őt védelmezni.
Egyetlen szemhunyásnyit sem aludt. Végigkutatta az összes családtagja tartózkodási helyét és azt, hogy hol beszélgethet velük négyszemközt. Végül hajnalban indult útnak.

Todoroki Natsuo éppen végzett az éjszakai műszakkal. Kilépve a munkahelyéről mélyet szívott a hideg levegőből. Végre eljött az utolsó műszakja és holnaptól egy új munkahelyen kezdhet. Már éppen azon agyalt, hogy melyik étteremben egyen, amikor valaki megszólalt előtte.
- Öröm látni téged, kisöcsém.
Natsuo azonnal meglátta Touyát, de nem akart hinni a szemének. Tulajdon testvére áll vele szemtől szemben, kezeiben egy szatyor, tele kajával.
- Honnan vegyem azt, hogy nem egy imposztor vagy? -kérdezte gyanúsan, mire Touya elmosolyodott.
- Akkor miért hoztam volna neked kaját? Pontosabban, sajtburgert, mielőtt kérdezed. Ezt szereted, nemde?
- És mit akarsz tőlem? -kérdezte Natsuo, immár valamennyire nyugodtabb, de még gyanakvó hangon.
- Csak néhány szót váltani veled. Természetesen, ha szeretnéd.
Natsuo és Touya egy parkban ették meg a kajákat. Addig nem sok szó esett köztük. Mikor befejezték, Touya a tárgyra tért.
- El tudnád nekem mondani, hogy milyen lett az élet, miután én... eltávoztam közületek?
- Hát, nem a legjobb. Gyűlölöm apámat azért, mert egy arrogáns pöcs. Mikor kiderült, hogy nem vagyok a céljának megfelelő, levegőnek nézett. Mikor Fuyumi is hasonló sorsra jutott, akkor szerencsétlen anyánk kis híján összeomlott. Amikor meg Shotoban felébredt a két képesség keveréke, akkor talán neki jutott a legrosszabb sors. Az a rohadék elvette tőle a gyerekkorát és kegyetlen edzésekbe fogta. Anyánkal ezekután meg úgy bánt, mint a szeméttel. Apa látta, hogy a legkisebb fia mennyire kötődik anyához. Amikor meg egyszer berúgott, anyát totálkárosra tette és hosszú ideig a rehabilitáción kötött ki. Ha nem lett volna Shoto két barátja, talán soha nem épülne fel.
Touya kezeiben a lángok fellobbantak, elégetve a csomagolózacskót, de hamar ki is aludt. Hangjában viszont semmiféle változás nem állt be.
- Szóval azt mondod, hogy az eltűnésem után apa úgy viselkedett, mint annak előtte?
- Ha ugyanezt élted át, akkor igen.
- Mocskos féreg. Japán előtt ő a példakép, a legendás hős, akit csak All Might szárnyalt felül. Ám a falak mögött egy önző, lélektelen, alamuszi, feleségverő hiénaszenny. Eltaláltam?
- Igen. Legalábbis így volt. A helyzet az...
- Nem hiszem el, hogy megváltozott. Az ilyenek megérdemlik a halált... lassú tűzön égetve.
Natsuo ekkor látta Touya szemében a mértéktelen bosszúszomjat.
- Bátyám! Kérlek, hallgass meg. Apa tényleg megváltozott. Elveszített mindent, legalábbis az én részemről biztosan. Anya elvált tőle és Shoto se az ő nyomdokait követi. Szerintem szenvedett eleget.
- Mindez szép és jó, de csak olcsó színjáték! Úgyhogy felteszem a legfontosabb kérdést: Amennyiben megölöm Enji Todorokit, azt a férget, akivel a világ könnyebb és jobb lenne, akkor te az utamba lennél, vagy félreállnál?
Natsuo ösztönből hátrált, amikor a válaszát mondta.
- Nem hagyom, hogy megöld apát! Senki nem fizethet az életével a bűneiért. És apa lehetett akármennyire seggfej, most már tényleg megmutatta, hogy megváltozott.
Ekkor Touya teljesen teleszívta a tüdejét, mintha ordítani akarna. Ám, ehelyett csak egy nagyot sóhajtott és megfordult.
- Látom, ennyire nem tisztelsz. Részedről akár maradhattam volna megdögölve, mint az úton elütött kutya. Még találkozunk, de akkor már ne várj tőlem ilyen barátságos fogadtatást.
- Kérlek várj...
Natsuo ennyit tudott kinyögni, amikor Touya a szeme láttára kékes lángokban tűnt el. Kivette telefonját és tárcsázott.