Boku No Hero Academia: Star Knight Deku

3. Évad. 7. Fejezet: Megfigyelés és kémkedés!

Mindannyian a vonaton voltunk és a jel irányába haladtunk. Tényleg szépen fogta a nyomkövető jeleit. Senki nem szólalt meg. Még Ochako sem, pedig sejtettem, hogy neki is van terve. Csak hozzám bújt és nézett ki a fejéből. Biztos voltam benne, hogy ő is fél. Nem tagadom, hogy bennem is volt bőven aggódás a tervvel kapcsolatban. Urahara is velünk tartott, nehogy eltérjünk az eredeti küldetéstől.
- Mester, lehetne egy kérdésem? – súgtam halkan, ám mindenki hallotta.
- Persze.
- Hogy sikerült megtudnia, hogy hol van az edzőtábor? Még magának se mondtuk el.
- Ez egyszerű. Kenshiro megadta a koordinátákat és az első naptól kezdve figyeltelek benneteket a biztonság kedvéért. Álmomban nem hittem volna, hogy ennyire el fognak fajulni a dolgok. – vallotta be mesterem. Mindenki figyelte a beszélgetésünket, de senki nem szólalt meg. Mikor a végállomáshoz értünk, ami az egyik külvárosi részben állt meg, leszálltunk.

Eközben a gonoszok búvóhelyén.
Az egyik gonosztevő beszerzett minden alapanyagot. A térkapus fazon még egy tűzhelyet is hozott. Bakugo időközben újabb időhúzást eszelt ki. Megtanítja őket főzni. Noha csak magára szokott főzni, másra nem. (Meg néha a szüleire, ahogyan a kérdezz-felelekben elmondta. – R.)
- Srácok és Himiko! Megtanítalak titeket, hogyan kell Wellington bélszínt csinálni.
Direkt olyan ételt választott, ami ennyire hosszan készül el. Lassan, lépésről lépésre mutatta meg az étel elkészültét. Magában hálát ad az égnek, hogy elég sok Gordon Ramsay főzőműsort nézett meg, így minden lépését tudta. Mindenki csodálkozva nézett. Himiko még gyermekiesen meg is tapsolta a látványosabb mutatványokért.
- Betesszük a sütőbe és 180 fokon sütjük körülbelül harminc percig. Addig, megfőzzük a krumplipürét.
Magában remélte, hogy ennyi idő elég lesz a srácoknak ahhoz, hogy ideérjenek.

A jelet követtük egy darabig. Ám, volt egy kis gond. Túlságosan felismertek a hírek miatt. Ideje volt álruhát ölteni egy eldugott sikátorban.. Mindannyian bő gatyába öltöztünk és én még egy szakállat is felvettem hozzá. Mire végeztünk, komplett popzenekarnak néztünk ki. Ennél tökéletesebb álca nem is nagyon kell. Folytattuk a jel követését. Közben hallottam néhány ember beszélgetését, hogy egy furcsa kinézetű alak vásárolt a közeli Tescoba és egy elhagyatott hely felé vette az irányt. Egy félreeső helyen gyors kupaktanácsot tartottunk. Megállapodtunk abban, hogy kétfele szakad a csoport, és amelyik elsőként találja meg Bakugot, jelez a többieknek. Ehhez Momo még fülbe rakható kommunikátorokat is alkotott Quirkje segítségével. Urahara meghagyta, hogyha nincs ott Bakugo vagy harc lehetősége áll fent, húzzuk fel a nyúlcipőt.

Bakugo kivette a három kész Wellington bélszínt és felszeletelte. Már a sütés során olyan illatok keletkeztek, ami a társaságot megbódította. Egyenlő szeletekre szelte és tányérokra rakta. Aztán szedett hozzá krumplipürét és mindenkinek adott belőle egy tányérral. Végül, magának is szedett.
- És most láttátok, hogyan kell Wellington bélszínt csinálni. Jó étvágyat mindenkinek.
Azok viszonozták és elkezdtek enni. Követte a példájukat és mosollyal hallgatta az elégedettség minden formáját. Himiko egyszerűen imádta az ételt és immáron csábós pillantásokat engedett meg Bakugo felé evés közben. 20 perc után mindenki befejezte az étkezést és már egy üveg bort bontottak.
- Te nem vagy még kiskorú? – kérdezte a sebhelyekkel átszabdalt tag, mikor látta, hogy Bakugo elfogadja a pohár vörösbort.
- És ezt egy S osztályú bűnöző vágja a fejemhez. Mik vannak? – adta meg a frappáns választ Bakugo, majd beleivott a borba. Himiko úgy dörgölőzött a szakács fejéhez, mint egy simogatást kérő kiscica. Nem volt ehhez kedve, de együtt kellet ezekkel a gengszterekkel játszania.
- Egy valamit nem értek. Ennyire kitűnően főzöl, akkor miért akarsz hős lenni ebben az ostoba és céltalan társadalomban?
- Ez egyszerű. Unalmas és lapos lenne az egész életem, ha folyton a tűzhely felett görnyednék. Én igazi akcióra vágyom. – mondta és megsimogatta Himiko fejét, csak azért, hogy lenyugodjon.
- Pedig neked igazán jó helyed lenne a szövetségemben. Igazán kemény gonoszt faragunk belőled. Jól gondold át. Kávéval várunk. – mondta Tomura és nyújtotta a kezét.

Néhány embert megkérdezve egy lepusztult helyiség fele vezetett utunk. Óvatosan haladva megtaláltam a keresett helyet. Ugyanis, a legtöbb szomszédos épülettel ellentétben, itt őrök is voltak, akik nagyban zabáltak. Jeleztem Ochakonak, hogy üssünk rajtuk, mikor ő egy dobozba bújt, amit a közeli szemetesből csencselt el.
- Te mit csinálsz? – kérdeztem tőle halkan, miközben ránéztem.
- Álcázom magam. Ez a doboz kitűnő erre a célra. Hiszen Hideo Kojima és Solid Snake is ezt ajánlja, ha lopakodnod kell.
Kételkedtem az ötlet nagyszerűségében, de bólintottam. Odalopakodott a két őr háta mögé, míg barátnőm elölről közelítette meg őket. Mikor valamelyikük odanézett, akkor megállt.
- Figyelj! Ez a doboz nem volt itt előzőleg. – jelentette ki az egyik.
- Nem azért fizetnek minket, hogy holmi dobozokkal foglalkozzunk.
- Nem is fizetnek minket. Ingyen gürizünk. Azt még megeszed?
A két balfácán elkezdett civakodni, mikor Ochako rajtuk ütött. A dobozból kivágódva mindkét tag halántékát telibe találta a hüvelykujjaival. Azok a találat után némán, bamba pofával néztek előre.
- Kyomu Shidan, vagyis az Üresség Támadása. Ettől most kicsit kikapcsoltak egy ideig. – mondta vigyorogva, majd az ajtóhoz ment hallgatózni. Én is így tettem. Hallottam Tomura mondatát, hogy felajánlja a gonosz oldalt. Ez tényleg ennyire ostoba? (Szerintem túl sok Narutot olvasott vagy nézett. Azt hitte, hogy ami ott működik, itt is működni fog. – R) Akkor megfogadta a tanácsomat, de nem szó szerint értettem. Egyetlen vitális tényen bukik meg az ostoba teóriája. Mégpedig, hogy Sasukének volt oka elmenni Konohából és Orcsimarcsihoz csatlakoznia. De mi oka lett volna riválisomnak elfordulnia a hős léttől?
- Szarba nem csapok, pofátlan féreg! Ha ez lett volna a nagy terved, te tényleg zéró aggyal születtél! Méghogy én olyan legyek, mint az elődöm?! Én mindig is All Mightra nézek fel! És szentül megesküdtem, hogy riválisomat, Midoriya Izukut egymagam fogom legyőzni! Viszont, arra vetemedni, hogy ehhez a töketlen, rézfaszú, ostoba bagázshoz csatlakozzak, akik egy ilyen agyhalott vezetőt követnek?! Akkor inkább a tűzhely felett görnyedés!
Le a kalappal előtte. Ezt hívom én evidens jellemfejlődésnek. (Vagy inkább teljesen nyilvánvalónak. – R.) Lényegtelen. Ránéztem társamra, aki bólintott, hogy kész a behatolásra. Ám ekkor kopogás hallatszott.
- Meghoztam a pizzát! – kiáltotta egy ismerős hang és ajtócsapódás követte a hangját. Mi is betörtünk.

Ekkor találtuk szembe magunkat mind az 5 gonosszal, Tomurával és Bakugoval. Kiderült a másik behatoló kiléte is. Urahara volt az. Mindenki egymást nézte és várta, hogy ki fog először lépést tenni.