Boku No Hero Academia: Star Knight Deku

4. Évad. 3. Rész: A volt hős sikeres nyaralója és gazdasága.

Ottani idő szerint 18:00-kor szállt le a gépünk a Ferihegy 2-re. Mindannyian kiszálltunk, felkaptuk a csomagjainkat és elindultunk. Időközben Mitsuki fia haját igazította.
- Mi a francot csinálsz?! – kiabálta dühösen Bakugo, miközben fejével próbált távol maradni a fésűtől.
- Megigazítom ezt a szalmaboglyát, ha már te nem teszed meg. – korholta le anyja, aki megunva a kerülgetést, magához húzta fia búráját és néhány erőszakosabb mozdulattal lenyalta a teljes haját. – Már kész is van.
Tsuyu kishúga, Satsuki ujjal mutatott egy férfi felé, aki egy hatalmas „U.A." táblát lengetett.
- Ki az a bácsi?
- Ő az, aki elszállásol minket. – kapta meg Tsuyutól a választ.

Andor Béla letette a táblát, mikor a két tanár odament hozzá.
- Látom, biztonságban tették meg az utat. – jelentette ki Béla és nyújtotta a kezét Aizawa felé.
- Igen. Zökkenőmentesnek lehet mondani. – mondta Aizawa, miközben kezet fogtak.
- Ha meg nem, a fél hetes hírekből tudtam volna meg. – nevetett fel Béla, majd felénk fordult, hogy velünk is kezet foghasson. Meglátszott rajta, hogy ex hős volt. A keze kemény, arcán egy kis heg és testalkata is eléggé izmos volt, noha némi szalonna réteg már eltakarta azokat.
- Fiatalok! Mielőtt elindulunk, szeretném, ha pihentek és kajáltok. Még kb. 3 óra van az útból és nem akarom, hogy a buszomat összemorzsázzátok.
Így is tettünk és megettük a maradék hideg élelmet. Aztán mind buszra szálltunk és elindultunk Balatonfüred felé. Most anyum ült mellém.
- Látom, eléggé jól bírtad a kollégiumot. – jegyezte meg mosolyogva.
- Igen. Nagyon hiányoztál, attól függetlenül. – mondtam hozzábújva.
- Nekem is. Amióta apa nem üzent semelyikünknek sem, csak te maradtál nekem.
- Biztos alapos oka lehet, hogy nem csinálta. Elvégre, mindig is hűséges volt a családjához.
- Annyira aranyos vagy. – mondta Inko elérzékenyülten és magához ölelt. Mögöttem valaki megrúgta az ülést, amit egy pofon összetéveszthetetlen hangja követett. Bakugo próbált elcsendesíteni vagy csak spontán csinálta, azt nem tudom, de az biztos, hogy az anyja nem hagyta annyiban.
- Ugyan már, Inko. – hallatszott anyám mögött Mitsuki hangja. – Ismered Hiashit. Lehet, hogy buta és szerencsétlen volt fiatalon, de ha van valami, ami téged megfogott, az a hűsége.
- Ismeritek egymást anyával? – kérdeztem.
- Nocsak, valaki kíváncsi, anyuci szeme fénye. – gúnyolódott a riválisom, amire az anyja ismét adni akart neki egy tockost, ám ehelyett felnevetett.
- Igen, Midoriya! Ismerjük egymást, mint a rossz pénzt. És rátok nézve, csak a nemek változtak, minden maradt a régiben.
- Jajj, ugyanmár! Te a fiadnál sokkal vérszomjasabb voltál. – anyám a mondat végén elnevette magát.
- Nem is beszélve, te jól fésült, hogy te is anyuci szeme fénye vagy. – tettem hozzá.
Ekkor Kacchan ismét a torkomnak akart ugorni, ám nem mert, ránézve anyjára. Tényleg mintha két tojás lenne. A többiekre néztem. Egyesek az ablakon nézték a tájat, ami immár erdők és mezők folytonos képe váltogatta egymást a naplementében, amit az éjszaka váltott fel. Béla láthatólag a legrövidebb utat választotta, mert egy dugóba sem gabalyodtunk. Végül, már beesteledett, mikor megérkeztünk, de hála a sok lámpának, így is tökéletesen látható volt a szépsége a helynek.
- Látom, tetszik a társaságnak. – mondta mosolyogva Béla, mikor leparkolt a busszal. – Erre a két hétre csakis nektek foglaltuk le. Érezzétek otthon magatokat.
Mindannyian kiszálltunk és felvettük a csomagjainkat. Követtük a tulajt, aki elvezetett minket a szálláshoz.
- Kettő, három és négy ágyas szobák vannak. Most döntsétek el, ki hol szeretne aludni.
Én és Ochako a két ágyast választottuk, míg Tsuyu a két testvérével a hármasat stb. Szóval megvolt a metódus. A szobánkba érve letettem a cuccaimat. Már most imádom a helyet. Frissek és üdék voltak a szobák és saját fürdőszobával is rendelkeztek. Ochako levágta magát a saját ágyára. Nem volt sok kedvünk beszélgetni, mert az út lefárasztott, ahogy mindenki mást.

Másnap reggel frissen keltem fel. Ochako szokásához híven átkarolva aludt mellettem. Észrevettem, hogy összetolta a két ágyat. Pár perc múlva a hangosbemondóba felhangzott a Republic együttestől a Jó Reggelt Kívánok című szám egy afféle ébresztésként.
- Erre a számra mindig király felkelni.
A hang gazdája Ragna volt, aki már valószínű, hogy felébredt legalább fél órával korábban. Az író totál be volt zsongva, bár meg lehetett érteni. Bekopogott az ablakomnál.
- Mi az? – kérdeztem, mikor kinyitottam.
- Béla most szólt nekem. Fél óra múlva reggeli az étkezőben. – jelentette ki Ragna és átadott két térképet. – Aztán kirándulást teszünk a gazdaságba.
- Köszönöm. – ásítottam el magam. Ochako kivette a kezemből a térképet. Közben Ragna lelépett, hogy mindenkinek kiossza a brossúrát. Ám elég volt ahhoz a szobához érkeznie, ahol Kacchan tartózkodott és kopognia. Egy mocskosul hangos robbanásra lettünk az álmos nyugalmat azonnali feszültséggé tette. Az állatkertje nem kelt igazán rózsásan és zsanérostól robbantotta ki az ajtót, egyenesen az íróra, aki épphogy ki tudta kerülni, de a kilincs megcsapta az orrát.
- Teljesen meghibbantál?! – kiáltott rá az író teli torokból.
- Faszért kell kopognod hajnalok hajnalán! – kiáltott vissza a riválisom, majd kirohant, hogy tovább kötekedjen az íróval. Vészes hiba volt, mert Ragna lefejelte riválisomat, mint kezdő szöcske a harangvirágot.
- Megérdemled. Nem kenyerem az erőszak, de ha valaki egy ajtót robbant rám és még nagyszájúskodik, akkor megérdemli.
Ekkor Mitsuki kevert le egy tockost az írónak.
- Senki sem fegyelmezheti a fiamat, csakis én! Világos voltam? – kérdezte Mitsuki szemében pattogó szikrákkal.
- Jogos. Bocsánatot kérek. – mondta Ragna kezét az ütés helyére téve.
- Neked is illene bocsánatot kérned, fiacskám. – korholta le a fiát is.
Az nyögve, de hajlandó volt rá.