Boku No Hero Academia: Star Knight Deku

7. Évad. 12. Fejezet. Gracefieldi eset! Beépülés.

Ugorjunk vissza időben oda, ahol az első tárgyalás befejeződött. Mikor elköszöntem a többiektől, rögtön indultam Mirioval együtt az SoP főhadiszállására. Mikor a konferenciaterembe értünk, akkor csapattársaim vártak már, néveszerint Tsuyu és Ochako. Mikor leültem barátnőm mellé, kezemet megfogva kérdezett.
- Eddig jól halad a megvádolt szamuráj sorsa?
- Igen. Sarada nagyon jó munkát végzett...
- Elhiszem, hogy nagyon kíváncsiak vagytok a történetre, de most eligazításon vagytok, nem kaszinóban. – szólalt meg Gentle.
- Igaza van. Most elég fontos feladatot kaptok, úgyhogy figyeljetek.

Mirio lekapcsolta a fényeket és lehúzta a rólót, hogy ismét a diavetítőre fókuszáljunk. A srác úgy folytatta, hogy a képen egy átlagos árvaház tűnt fel.
- Ez a Grace Field House. A megbízonk, Takada Kyomi oktatásügyi miniszterasszony szerint ezen a helyen törvénytelen oktatás folyik, ami miatt elég sok bűnöző került ki az elmúlt tíz évben.
- Ha hihetünk a statisztikáknak, akkor az elmúlt hetekben elfogott bűnözők fele ebben az intézetben nevelkedett. – folytatta La Brava. Nem akartam elhinni a dolgot, lévén voltam már ott. Eri rendszeresen beszélget az árvákkal és külsőre elég átlagosnak tűnik, de a nővérek viselkedése miatt szinte átjárja a falait a családias hangulat. Tsuyu gyorsabb volt kérdés tekintetében.
- Hallottam arról a helyről, de nekem cseppet meredeknek tűnik a kijelentés.
- Nekem is. – sóhajtotta Mirio, de visszatért a hivatalos hangjához. – A feladatotok, hogy elvigyétek ezt a levelet az árvaház vezetőasszonyának, Isabellenek. Ebben benne van a felmondó levele.
- Értem. Mit lehet tudni erről az Isabelleről? – érdeklődött Ochako La Bravatól, aki gyorsan belenézett az adatbázisba.
- Isabelle Profunda, 36 éves. Spanyolországból jött és minden álma egy árvaház létrehozása volt, mert szereti a gyerekeket és jómaga is árvaházban nőtt fel. Jelenleg a Grace Field House vezetője társával, Krone Gimlaggal, aki Afrikából jött. Mindketten tiszta előéletűek.
Első gondolatra sem volt tiszta az ügy. A képen látható két nő, egy aranyos mosolyú, szikár, fehér nő és egy nála fiatalabb, de testesebb barna bőrű hölgy nem igazán tűntek fenyegetőnek, sem pedig hidegvérűnek. Ám, könyvet sem a borítójáról szoktuk megítélni (Ahhoz képest Tomurát úgy szidod, mint rendes Star Wars rajongó a Skywalker Korát. – R.). Az teljesen más (Miben? – R.). Hát... mindegy, ne tereljük a témát. Ochakoban felmerült egy pont a tervben.
- És akkor hogyan fogjuk ezt kivitelezni? Nem mehetünk oda és nyújthatjuk át a felmondó levelet.
- Igazad van, de én nem azt a feladatot adom nektek, hogy menjetek el és rúgjátok rá az ajtót. Előbb figyeljétek meg, hogy mi az igazság. Erre van is egy remek ötletem. Az árvaház önkénteseket keres, hogy segítsenek az ház körüli munkákban. Csak kevés emberrel operálnak, lévén az állam már eddig is meg próbálta megfúrni őket eléggé keményen. Emiatt hivatalosan bejegyzett emberekből van öt.
Ekkor ugrott be, hogy anno Eri és Kyoka a tehetségkutatóból nyert pénznyereménye és a stand fél bevétele náluk landolt. Így már megvan a kezdeti bizalom.
- Akkor indulunk. Majd jelentkezünk telefonon, ha van valami jelentenivaló. – szólaltam meg és feláltam. A két lány követte példámat. Noha nem jókedvvel, de neki kellet állni a melónak.

Az út elején kaptunk egy-egy táskát, amibe a váltóruha volt. Emellé még extraként, az alaprajzokat is. Odaúton beszámoltam Kenji ügyéről. Noha örültek a helyzet alakulásán, nem adtak bíztató okot a mostani megbízásra. Megérkezésünkkor már láttuk, hogy az árvák kint játszottak a játszótéren, Isabelle pedig már integetett.
- Sziasztok! Ti lennétek az önkéntesek? – kérdezte mosollyal az arcán.
- Igen. Midoriya Izuku a nevem. – köszöntem és gyorsan kezet fogtunk. Ochako és Tsuyu is bemutatkoztak.
- Áh! Az a fehér hajú kislány, akit ha jól emlékszek Erinek hívnak, mesélt rólad. Te vagy az a jóképű lovag, aki fehér lovon megmentette a gonosztól. Alkalmasint beszélni kéne vele, hogy ne vigye túlzásba a félrebeszélést.
- Igaza van, asszonyom. Majd beszélek vele, mert a fehér ló kiüt a képből. Drága a tartása és lovagolni se tudok.
- Bezzeg Ochako tud. – súgta nekem Tsuyu. – Mesélte, hogy múltkori lovaglós balesetnél megfejelte az éjjeliszekrényt.
Ezt a főnővér is meghallotta, aki elnevette magát.
- Megmutatom, hol tudtok átöltözni. Aztán kiosztom a feladatotokat.
Egy valamit bizton állíthatok: Amennyire egyszerűnek tűnik a Grace Fields House, legbelül annyira keszekusza, mint a Roxfort. Már az öltözőnek számított hálószobákig kellet húsz perc. A munkaruhánk egy fekete melegítőnadrágból és felsőből állt. Miután átöltöztünk, Isabelle várt minket a folyosón.
- Akkor kedves Tsuyu! A te feladatod az ágyak bevetése az ebéd utáni szunyókáláshoz. Ochako és Midoriya! Ti segítetek Krome nővérnek az ebédben és a megterítésben.
Én és a barátnőm útba vettük a konyhát. Ám, egy nem várt meglepetés fogadott az első emeleti lépcsősorban. Egy négykarú, nagymellű, apáca ruhás lányon akadt meg a tekintetem, amint épp két karjával vitte lavórban a frissen kimosott ruhákat a gyerekeknek.
- Nem lehet... Ai? Te mit keresel itt?
A lány megállt és felém fordult. Itt látszott meg, hogy eltévesztettem a házszámot, mert ő soha nem hordta a haját két copfba. Emellé tekintete eléggé lágy és igéző volt.
- Nocsak, összekeversz a húgommal? – kérdezte selymes hangon és letette a vödröket. – Az én nevem Kumoro Kokoro. De az egyszerűség kedvéért Ko.
- Az én nevem...
- Midoriya Izuku, eltaláltam? A barátnőd, aki melletted van, meg Ochako Uraraka.
- Igen.
- A húgom imád titeket, ahogyan az egész osztályt. Bárcsak én is az osztálytársatok lennék. Mint az egyik kedvenc otome hárem játékomban, a Fortune Loverben.
- Áh, én addig nem veszem meg a játékot, amíg ki nem jön a Catarina Claes DLC hozzá. – vallotta be Ochako.
- Jogos a pont. Öröm veletek beszélgetni, de nekem mennem kell.
- Semmi gond, de érdeklődhetnénk, merre van a konyha? – kérdeztem.
- Itt lementek és balra a második ajtó. Azt már nem téveszttethetitek el.
- Köszönjük a választ.
- Szívesen. – mondta Kokoro és visszakapva a két vödröt, dúdolva indult tovább.