Boku No Hero Academia: Star Knight Deku

5. Évad. 20. Fejezet: Vihar előtti csend

Kai Chisaki rezidenciájánál minden a szokásos mederben folyt. A tulaj éppen reggelizett, ahogy Erit is ilyenkor szokták megetetni. Egyszer bolond módon fejébe vette, hogy koplalásba fog és ezzel rontja vérének minőségét annak reményében, hogy végre békénhagyják. Ám, viszályára sült el a dolog, mert majdnem belehalt a csapolásba. Azóta erőszakkal vagy intravénásan nyomják belé a tápanyagokat.

Mimic éppen a jelentést olvasta fel a tegnapi bevételekről, az asztal túloldaláról. Kai étkezés közben mindig levette a maszkot és akkor legalább 20 méteres körzetében senki nem tartózkodhat.
- Tehát, a mostani bevételünk a drogokból 5 millió yen. Eléggé szegényes bevétel, ha érdekel a véleménye, Uram!
- Nem igazán izgat, mit gondolsz. – válaszolta Kai, amint befejezte a reggelit és megtörölte szája szélét egy szalvétával. – Még így is többet keresünk, mint az elődöm, aki volt olyan hülye, hogy a fülembe súgja, hogy megszerezte Erit és a vére mekkora hasznot termel.
- Csak azt nem értem, hogy miért hagyja életben, amikor a csatájukban kis híján beledöglött? – kérdezte az apró testőr érdeklődve. Kai kis idő után bökte ki.
- Ne érts félre, nem azért, mert megsajnáltam. Egyszerű az oka, hogy gépekre kötve életbe tartom: Lássa, hogy mennyire meggondolatlan volt, hogy megbízott egy olyanban, akiről a vak is láthatta, hogy hátba fogja szúrni.
- És akkor extra só a nyílt sebére, hogy egyesítetted a Yakuza csapatokat. Azok a nyomorultak nem mernek neked ellentmondani, mert tudják, mi lesz a vége. – jelentette ki Chronostasis, aki az ajtófélfának támaszkodott. – Mégis az a legszebb húzás, hogy új drogokat dobtál a piacra.
- Abban semmi különös nincs. – vonta meg a vállát Kai, majd hátradőlt. – A régi drogok idejétmúltak. Kokain, heroin, speed stb. Azokra még van ugyan kapás, de egyre csökken a piacuk és a drogelhárításért felelős rendőrök és hősök gyorsabban kapcsolnának le minket.
Egy darabig néma csend volt. Aztán ismét Kai szólalt meg.
- Más jelentenivaló? – kérdezte hidegen.
- Van. Amit a mostani tag mondott, aki Erit védelmezi, az megint előjött a szokásos történetével a pedofil felszolgálóval.
- Nem érdekelnek a pletykák. – jelentette ki határozottan Kai, majd felállt. – A tényeket közöljük mindig is. Én mentem üzletet kötni.
- Igen. Persze, Uram! A Nighteye hősügynökség végleg bezárta kapuit a Lyome incidens után. – mondta Mimic, mire Chronostasis felröhögött.
- Hát, a lefejezett kollegájuk után nem csoda.
Kai mosolyt sem engedett meg.
- Várható volt. Nighteye elvesztése már alapjaiban rengette meg az egész korhadt vacakot. Ez a lépés volt az utolsó fújás a kártyavárukra, hogy összedőljön. – dörmögte Kai nyugodt hangon, majd elindult a szobája felé. Egy óra múlva egy ügyfele jön megbeszélésre. Amikor felért az emeletre, akkor egy öregemberrel futott össze, akinek a vállán puska volt.
- Üdv, Albert! Hogy ment az éjszakai őrjárat? – kérdezte kíváncsian.
- Unalmas volt, mint mindig.
- Amúgy, van egy kérdés, ami böki a csőrömet: Tudtál arról, hogy a kislány a szobádból szökik ki. Akkor miért nem akadályoztad meg?
- Egyszerű a válaszom: A ház védelme a feladatom, amit még az előző tulaj hagyott rám. Semmi közöm a többi dologhoz.
Meglepő dolog történt. Kai meghajolt.
- Köszönöm a válaszát, Uram. Kellemes pihenés kívánok. – súgta, majd felemelkedve távozott. Ő volt az egyetlen személy, akihez valaha is alázattal állt hozzá. Nem ok nélkül: Ő volt The End, vagyis a Végzet. Egész Japán ismerte a hírnevét, mint háborús túlélő és a legkiválóbb mesterlövész.

Dan a gyűlés végeztével egy nyugis, napsütötte helyre feküdt le. Pihenni akart délutánig. Fegyverek tekintetében nem kellet aggódnia. Momo elkérte az általa alkotott puskát, mondván fejleszti. Lehunyta a szemét és csak élvezte a csendet. Nem is vette észre, hogy valaki odament hozzá és elkezdte a fülét vakargatni. Csak öt perc után realizálta, hogy meglepően sima a keze. Felnézve Mina Ashidot látta, aki mosolygott.
- Pinky! Válaszolj őszintén: Miért simogatsz folyton? – kérdezte morogva.
- Sajnálom, ha zavartalak. – szabadkozott a lány. – A válaszom meg biztos nem érdekelne.
- Attól függ. – mondta érdeklődve.
- Imádom a farkasokat. Amikor kicsi voltam, volt nekünk egy farkaskutyánk. Nagyon imádott engem, ahogy én is őt. Együtt nőttünk fel. Ő volt az egyetlen barátom hosszú ideig. Amikor beiratkoztam a U.A.- be, sajnos elhunyt, mert öreg volt. Egy napig sírtam miatta és a mai napig szomorú leszek, ha rá gondolok. Van is egy fotóm róla.
Mina kivett egy fotót a tárcájából, amin még nyolcéves volt és a kutyára rádőlve aludt. Az állat csak a kamerába nézett, mintha azt mondaná: Hagyd békén a barátomat pihenni, ha jól akarsz magadnak. Dan elmosolyodott.
- Értem. Logikus, hiszen a kutya számára a gazdi igazi isten és soha nem hagyja cserben. Nem olyanok, mint az emberek.
- Igaz. Tényleg sajnálom, hogy ezt csinálom, hiába szereted a férfiakat.
A farkas féri megsimogatta Mina fejét, aki elpirult.
- Nem kell. Igazságszerint, eléggé gyengéd kezeit vannak. Élvezem, csak az elmém közbeszól. Cserébe, kérdezhetsz tőlem egyet, amire őszintén válaszolok.
- Nem félsz a bevetéstől? – kérdezte aggódva a lány.
- Miért tegyem? 24 vagyok és több, mint öt éve ezt a szakmát űzőm. Pár év, és ezalatt kihal bárkiből ez az érzés. Az, hogy most egy rakás maskarás hőst támogatok, az semmit nem nyom a latba. Voltak ennél sokkal durvább ügyeim.
- Attól függetlenül... Remélem, siker koronázza a feladatotokat. – súgta Mina és hozzábújt Danhez. Ekkor Eijiro és Bakugo jöttek feléjük.
- Nocsak. Azt mondtad, hogy meleg vagy. Erre meg azt látom, hogy egy lány bújik hozzád. – mondta Eijiro szokásos cápafogazatú vigyorával.
- Vörös riadó! A nemi irányultságom nem gátol meg abban, hogy egy lány megöleljen. – válaszolta Dan mosolyogva, majd rájuk nézett. – Kosárlabdázni mentek?
- Még szép. Lehet, hogy a fogadáson megvertél, de ebben a játékban a barátommal együtt legyőzhetetlen párost alkotunk.
- Én is sokat kosárlabdáztam régen. Pinky! Leszel a csapattársam? – kérdezte Dan.
A lány csak bólintott. Egy óra kemény meccs után mindannyian kifáradva, de mosollyal az arcukon távoztak a pályáról. Valóban, a két férfi párosa profin nyomták és alig lehetett rést találni a védelmükön.