Egy év a faluban

3. rész

A csárádban már ment a mulatozás. Annyian táncoltak, hogy alig volt szabad hely, az asztaloknál szinte mind ültek. Csak néhány leány álldogált szabadon és beszélgettek barátnőikkel, de Anna úgy sejtette, hogy azok a leányok is csak nem rég érkeztek. Annának alig volt ideje körbe nézni, mikor már elé is állt egy legény.
- Szóval az első táncod, Virágszálam? – nyújtotta felé kezét Misi. Anna természetesen azonnal elfogadta a felkérést.
Egyrészről, mert mindennél jobban szeretett táncolni. Akárcsak szülei, ő is minden percét kiélvezte egy-egy ilyen mulatságnak, és ha épp nem táncolt akkor is a legjobb táncosokat nézte és tanulta a számára új lépéseket.
Másrészről, mert illetlenség visszautasítani egy felkérést. Ha egy leány visszautasított egyet, akkor utána a legények alig kérték fel az este folyamán. Persze az asszonyok csak uraikkal táncoltak, így mindig csak a leányok álldogáltak a fal mellett, de általában a legények egy perc pihenőt sem hagytak, hacsak nem verbunkost táncoltak, de némelyik idősebb gazdasszony még a legényesnél sem pihent, hanem táncolt úgy, ahogy csak bírta. Anna mindig is szerette nézni, ahogy az asszonyok verbunkost járnak, és ő is mindennél jobban szeretett volna egyszer táncolni egyet.
Harmadrészről, mert Misi igazából nagyon jól táncolt. Anna nagyon szeretett vele táncolni, és nem csak azért, mert Misi jó táncos. Élvezte, amikor együtt táncoltak, de az is tetszett neki, amikor csak beszélgettek néha napján. Arról nem is beszélve, hogy ha még tavasszal vagy nyáron megkéri az apjától, akkor nem kell Annának egy év múlva, ősszel a leányvásárba mennie.
Anna pont megfogta Misi kezét, mikor a zenekar lehúzta a muzsikát. Mindenki tapsolt, de a zenekarnak csak kevés ideje volt pihenni, mert Misi behúzta Annát az emberek közé, majd elkiáltotta magát.
- Sebes fordulót húzz! – fordult a prímás elé, aztán mikor a férfi elkezdett játszani, Anna felé fordult és táncolni kezdtek, ahogy velük együtt a többi ember is.
A muzsika először lassú volt, kicsit felvenni a ritmust, a dallamot, átélni a zenét, énekelni. Az elsőhegedűs éppen csak az első hangot kezdte el énekelni, Anna azonnal bekapcsolódott.
- Akkor szép az erdő, mikor zöld, mikor a vadgalamb benne költ. Olyan a vadgalamb, mint a lány, sírva sétál a párja után – énekelte Anna az első versszakot. Hagyta a hegedűt játszani, majd elkezdte a következő versszakot. – Erre gyere, erre nincsen sár – messzebbről ki tudta venni Bori és Katica hangját is, de jól hallotta, hogy rajtuk kívül még páran folytatják vele. – Az ajtómon nincsen semmi zár. Az ajtómon van egy fakilincs. Jaj, Istenem, még szeretőm sincs.
Újabb szünet után Misi kezdte el énekelni a következő versszakot, ami az eszébe jutott.
- Ezt a kerek erdőt járom én. Ezt a szőke kislányt várom én. Ez a szőke kislány viola, én leszek a vigasztalója – Anna mosolyogva nézte, ahogy Misi énekel.
Az elején, a lassú zenénél, Misi még csak lassan forgatta Annát, de még pár versszak eléneklése után a zenekar gyorsítani kezdett. Misi elkezdte a cifrább lépéseket, amiket Anna tökéletesen lekövetett.
- Hej Vargáné káposztát főz – kezdte a prímás énekelni. – Kontya alá szökött a gőz. Sej-haj hányja veti fakanalát, kinek adja Zsuzsa lányát.
Két versszak után a zene megint gyorsulni kezdett. A legény követte a dallamot, még gyorsabban forgatta a lányt, csapott, majd megint megforgatta.
Pár perc után a dallam változott, a zene még gyorsabb lett, a táncolók pedig elkezdték a következő táncot. Misi és Anna táncoltak tovább, a legény megint csapott, megforgatta a leányt, aztán elengedte és úgy kezdett bele egy csapássorozatba. Anna ekkor forgott magától, lépdelt párat, újra forgott, aztán Misi újra megragadta és táncoltak tovább. Énekeltek, csujogatott, kiabáltak.
Mikor a prímás lehúzta a muzsikát, Misi átkarolta Anna derekát, egy picit megemelte, aztán visszarakta a földre.
- Köszönöm Virágszálam, hogy nekem adtad az első táncod – mosolygott rá Annára. Anna is megköszönte a táncot, majd visszament Katicához és Borihoz.
- Jól láttam Katica, hogy a Takács Leventével táncoltál? – kérdezte Anna nevetve. Katica fülig pirulva bólintott. – Bori, te kivel? – nézett rá mosolyogva másik barátnőjére.
- A szomszéd faluból jött – mutatott a leány az egyik magas legényre. – Ha jól értettem, akkor Molnár Koppány a neve.
- És hol maradt a Zalán? – kérdezte szomorúan Katica. – Milyen csalfa vagy te, Bori – nevetett fel aztán hangosan.
- A Zalán még meg sem érkezett – védte meg magát és szeretőjét Bori. A három lány hangosan nevetgélve beszélgettek tovább.
A zenekar már pár perce húzta, amikor valaki megbökte Anna hátát. Mikor a leány megfordult, azzal a magas legénnyel találta szembe magát, akivel az előbb Bori táncolt. Koppány a kezét nyújtotta Anna felé, aki mosolyogva elfogadta azt. Messziről Anna nem látta rendesen, de Koppány igazán jóképű volt. Az este további részében Anna szinte csak a legénnyel táncolt. Misinek csak néhány tánc erejéig sikerült megszereznie újra a lányt, pedig szeretett volna többet az ő Virágszálával lenni.
- Ki az a fiú, aki az Annával táncol? – kérdezte Misi mikor végre sikerült Katicával táncolnia.
- Molnár Koppánynak hívják – magyarázta Katica tekintetével őket keresve. – A szomszéd faluban él.
- Molnár Koppány – ismételte Misi. – Érthető, hogy észrevette az Annát. Az a Virágszál a legszebb a faluban – szomorkodott a legény. – Persze a második te vagy és a Bori – mosolygott rá Katicára, aki csak felnevetett.
- Ugyan Misi – csapta meg kendőjével egy kicsit a fiú hátát. – Mindenki tudja, hogy tetszik neked az Anna. A te Virágszálad – nevetett. Misi nem válaszolt, csak jól megforgatta a lányt, aki a tánc végére már alig állt a lábán.
A mulatság közben Anna többször is látta édesanyját és édesapját táncolni, és Csengét is látta az egyik legénnyel. Amikor észrevette őket csak mosolygott, aztán táncolt tovább. Természetesen a szülei és Csenge korábban mentek el, de Anna egészen az éjszaka közepéig maradt. Végül Koppány kísérte haza. Útközben sokat beszélgettek, nevetgéltek, Anna is és Koppány is meséltek.
- Jó éjszakát, Angyalom! – köszönt el Koppány Annáék kapujában. Anna elmosolyodott, jó éjszakát kívánt, majd bement a házba.
- Csenge! – lépett be a szobájukba Anna. – Csenge! – ébresztgette húgát. Csenge először csak forgolódott, majd felült az ágyán. – Segíts – kérte, ruhájára utalva.
Amíg Csenge segített neki átöltözni, Anna elmesélte neki a mulatság történéseit, majd Csenge is beszámolt nővérének, hogy kikkel táncolt. Végül fáradtan feküdtek be az ágyukba és aludtak el.