Egy év a faluban

4. rész

Az ősz végétől már gyorsan kezdett el hűlni az idő. A tél úgy jött meg, hogy észre sem vették. Koppány minden héten átment a faluba Annához, így Annának a hetek még gyorsabban teltek. Napközben édesanyjával és húgával átmentek a fonóba. Énekeltek, beszélgettek, meséket mondtak és természetesen munkálkodtak, fontak. A legények az apjukkal az erdőbe mentek fáért, majd haza mentek hasogatni. Néhány ünnepnap kivételével minden nap fontak vagy varrtak.
December negyedikén, Borbála napján, azonban otthon maradtak. Nem fontak, nem sepertek csak beszélgettek. Ha tették volna, bevarrták volna a tyúkokat, így azok nem tojtak volna annyi tojást, és kiseperték volna a szerencséjüket. Ezen a napon, hajnalban jöttek kisfiúk is. Anna édesanyja beengedte őket. Leültek a szalmára, énekeltek és jókívánságú mondókákat mondtak, hogy a tyúkok majd sok tojást adjanak, majd szét szórták a szalmát, amit hoztak magukkal. Anna édesanyja almát vagy aszaltgyümölcsöt adott nekik, aztán miután elmentek a szalmát Anna segítségével behordta a tyúkok alá.
December tizenharmadikán, Luca napján szintén nem dolgoztak. Anna édesanyja és a többi gazdasszony ültek vagy feküdtek egésznap, hogy a tyúkok is ülősek legyenek. Fiúk ezen a napon is jöttek kotyolni, hogy a tyúkok tojjanak.
Karácsonykor betlehemeseket néztek, adományoztak nekik. A család ekkor együtt volt, este pedig templomba mentek megünnepelni Jézus Krisztus születését.
Újév napján a lányok gombócot főztek. Papírra fiúneveket írtak, majd gombócba gyúrták őket. Amelyik gombóc először jött fel a víz tetejére, úgy fogják hívni a lány jövendőbeli férjét. Anna, Katica és Bori aznap annyit nevettek, hogy már mindhármuknak fájt az arca és a hasa. Julcsi, Bori húga, és Csenge is velük voltak, őket is érdekelte, mi lesz majd a férjük neve.
Az egyik nagy nevetést pont az okozta, amikor Katicának jósoltak férjet és várták, hogy a gombóc feljöjjön. Amint felbukkant az egyik, Katica azonnal kikapta a vízből, és izgatottan tépte félbe. Katica azonban ügyetlen volt és a papírdarab a földre hullott. Anna azonnal leguggolt, hogy felvegye, de Bori kikapta a kezéből, amikor felállt.
- Na, mit ír? - kérdezte Katica izgatottan. A másik lány csak egy hatalmas mosoly kíséretében kimondta a nevet, mire a három lány olyan hangosan kezdett kacagni, hogy Anna édesanyja még rájuk is szólt.
Farsangkor fánkot sütöttek, beöltöztek, álarcot húztak, táncoltak, énekeltek, mulatoztak, szinte minden héten volt a csárdában zene és tánc. Koppány a legtöbb mulatságba eljött Annához. Még farsang elején, az egyik ilyen mulatságban rohant oda hozzá Bori.
- Anna! - ért oda mosolyogva. - Anna, végre, hogy megtaláltalak.
- Mi történt Bori? - kérdezte élénken Anna. A barátnője izgalma őt is azzá tette. Türelmetlenül nézte, ahogy a leány kifújja magát, majd belekezd.
- A Levente megkérte a Katica kezét - mondta végre kipirulva. Anna szája leesett.
- De hát mikor? - kérdezte végül boldogan.
- Tegnap. Átment hozzájuk. Én nem is tudtam róla, de az édesapám beszélt előtte a Katica apjával. Aztán a Levente ment és megegyeztek - mesélte izgatottan.
- És ezt még csak most mondod? - kérdezte nevetve Anna. - Hol van a Katica? - nézett körbe a csárdában. - Biztos a Leventével táncol.
- Nem - ingatta fejét Bori, tekintetével Katicát keresve. - A Levente még nem jött meg.
- Keressük meg! - ragadta meg Anna Bori csuklóját, majd gyorsan Koppány felé fordult.
- Menj, Angyalom! - intett mosolyogva. - Majd később táncolunk.
Anna Bori kezét szorongatva indult körbe. Fejét kapkodta, nézelődött, hátha kiszúrja a lányt. Pár perc keresgélés után Bori megszorította a kezét. Anna feléje fordult, Katica pedig ott állt Bori mögött.
- Katica! - kiáltott fel Anna, és beleborult a nyakába. - Hát akkor a gombóc jól jósolta - nevetett fel Anna. - Tényleg Levente lesz a férjed neve.
Nevettek és beszélgettek egy darabig, aztán Borit felkérték táncolni és mikor Koppány látta, hogy már csak Katicával beszélget, felkérte Annát táncolni.
Három hét elteltével, szombaton meg is tartották a lakodalmat, amire a fél falut meghívták, Katicát elbúcsúztatták családjától, leánybarátaitól, a menyasszonytáncnál a legények és férfiak adományoztak, aztán egész éjjel táncoltak és mulatoztak. Anna szomorúan vette észre, hogy Misi egyre kevesebbet táncolt vele, és egyre többet másokkal. A többi mulatságban nem figyelt fel rá, hisz akkor szinte csak Koppánnyal szokott táncolni, de most, a lakodalmon, így, hogy Koppány nem volt ott, Anna nagyon sokszor érezte magát egyedül, pedig Bori mindig mellette volt, ha épp nem táncoltak.
- De hát miért baj az, ha a Misi nem csak veled táncol? - kérdezte Bori, amikor Anna elmondta neki bánatát.
- Nem baj - tiltakozott Anna azonnal, de Bori hitetlen és komor arcát látva hozzá tette: - Csak az a baj, hogy velem szinte már nem is táncol - hajtotta le fejét.
- Talán azért nem, mert nem akarja, hogy csalfa légy - válaszolta vállát vonva Bori.
- Csalfa? - vonta fel a szemöldökét a szőke. - Mégis kihez lennék én csalfa, Bori? - mosolyodott el kínjában.
- Hát kihez, hát kihez? - csapott felé kendőjével. - Hát a Molnár Koppányhoz - bólintott egy nagyot.
- De hát a Molnár Koppány... - kezdte el védeni magát Anna, de Bori közbe vágott.
- Ugyan már Anna! Minden héten átjön a faluba, minden mulatságon itt van, és mindig csak vele táncolsz - világosította fel. - És Angyalomnak hív téged - tette még hozzá mellékesen mutató ujját feltartva.
- És ha Angyalomnak hív? - kérdezte vállát vonogatva Anna. - Akkor mi van? Téged is becézget a Zalán.
- Pontosan - nézett rá mosolyogva Bori. - És kim nekem a Zalán? - kérdezte pimaszul.
- A szeretőd - hajtotta le fejét Anna. Ezzel kimondta, hogy bizony Koppány és ő szeretők.
- És a Misi is becézgetett téged - súgta oda Bori pár perc múlva Annának. - Mindig Virágszálamnak hívott téged. És nagyon sok mulatságon féltékeny volt a Koppányra.
Anna erre már nem tudott válaszolni, mert Borit felkérték táncolni. Újra egyedül üldögélt, a legjobb táncosokat nézve, és azon merengve, vajon Koppány el fogja-e kérni őt. Egyszer-egyszer Misivel összetévedt a tekintetük, de mikor Anna rá mosolygott volna, Misi elfordult és felkért valakit táncolni.
Pár óra elteltével, és néhány tánccal később Anna végül elköszönt az ifjú pártól és haza ment. A farsang megmaradt pár hetében még mulatoztak, legvégén hatalmas máglyát raktak.
Aztán eljött a hamvazószerda. Anna kedvenc ünnepe volt a húsvét, és nem csak azért, mert keresztényként azt tartotta a családja az év legnagyobb ünnepének Krisztus uruk feltámadása miatt. Szerette az húsvéti ételeket, a locsolkodást, a tojásfestést a húgával és a barátnőivel. De az előtte lévő nagyböjt.
Az elcsendesedés, a bűnbánat időszakában nem voltak mulatságok, sötét ruhákat hordtak, csak nagyböjti énekeket énekeltek, a templomba is csak fekete ruhában mentek és persze alig ettek. Bár a húsvét, a feltámadás mindent megért, mégis ez volt a legnehezebb időszak az évben.
Talán az idei még nehezebb volt. Misi még mindig nem beszélt Annával, Koppány nem jött minden héten meglátogatni őt, sőt egyre kevesebbszer jött, és Katicával és Borival is alig találkozott.
A nagyhéten templomba mentek, imádkoztak, átélték a nagyheti liturgiákat, húsvét vasárnap pedig ünnepeltek. Miséztek, sonkát ettek, aztán hétfőn már kezdődhetett is a mulatság. Persze előtte átmentek Boriékhoz tojást festeni. Csenge és Bori húga, Julcsi egy másik házhoz mentek.
Anna nagyon örült, hogy végre barátnőivel beszélgethet, nevetgélhet, énekelhet, úgy, hogy egy legény sem hallja őket, hiszen Levente is a többi fiúval volt.
Már majdnem delet ütött az óra, amikor a kerítéstől nagy hangzavar hallatszott. Bori anyja gyorsan ki is ment, aztán rózsavíztől illatozva visszadugta a fejét.
- Gyertek lányok, titeket keresnek - hívta magához Borit és Annát. Katica szomorúan mosolyogva nézte, ahogy barátnői kimentek, aztán utánuk sietett, nehogy lemaradjon bármiről.
Anna és Bori nevetgélve álltak ki az utcára. Levente, Misi, Zalán és még pár legény a faluból eléjük állt aztán Zalán előre lépett és hangosan mondani kezdte közös versüket.
- Már eljött az idő, hogy megújuljatok - kezdte hangosan -, a Szentlélek Isten szálljon tireátok! - mutatott rájuk. - No, ti cimboráim, csuporra, vederre - fordult a többi legény felé -, adjuk meg a lányoknak a tisztet reggelre! - bökött a háta mögé, mire Misiék felemelték a vizes vödröket. - Hanem egy szót szólok ezen szép leánynak - lépett Bori elé, majd egészen közel hajolva hozzá, halkan folytatta a verset -, adjon egy pár hímest! - majd hátralépett, megfogott egy vödröt és elkiáltotta magát - Szívemből kívánom, kegyelem magának!
- Szabad-e locsolni? - kérdezték egyszerre a legények.
A két lány kórusban kiabálta vissza, hogy nem, aztán már szaladtak is. Katica és Bori anyja nevetve nézték, ahogy a legények a leányok után erednek. Borit előbb kapták el, így ő pár másodperc múlva már csuromvizesen, nevetve nézte, ahogy Anna karját Zalán és Jancsi megfogják, és Misi, Előd és Gyuszi elé húzzák. Anna hangosan kacagott és kapálózott, de a legények erősebbek voltak.
- Szabad-e locsolni? - kérdezte újra Előd.
A szőke leánynak válaszolni sem volt ideje, azonnal háromvödörnyi víz zúdult rá. Zalán és Jancsi az utolsó pillanatban engedték el a kezét, hogy ők ne legyenek annyira vizesek. Anna nevetve törölte meg arcát, majd a Katica karján lévő kosárból kivettek néhány hímestojást, és mindegyik legénynek adtak egyet-egyet, végül beinvitálták őket néhány pálinka erejéig.