Egy év a faluban

7. rész

Majd végre eljött az esküvő napja. Anna olyan izgatottan pattant ki az ágyból, hogy egy pillanatra meg is szédült, de mit sem törődve vele ment ki a szobába. Anna anyja már előkészítette a ruháját, amit a gyónásra kellett Annának felhúznia. Miután felöltözött, Misivel elmentek a templomba gyónni és áldozni, beszélgetni kicsit a plébánossal.
- Te is annyira izgatott vagy, mint én, Virágszálam? - kérdezte a visszaúton, Annáék felé Misi. A lány felnézett a legényre, aki nem tudta eltakarni mosolyát, de nem is próbálta leplezni mennyire boldog.
- Talán még jobban is, mint te - nevetett fel Anna. Heves szívverése igazat adott neki, bár nem volt benne biztos, hogy Misinek nem ver ugyanilyen gyorsan a szíve.
Miután visszaértek Annáék házához, közösen megreggeliztek, majd Anna is és Misi is neki látott a nagy készülődésnek. Az arának Anna édesanyja és keresztanyja segített a legtöbbet, de a szomszédasszony, Katica és Bori is ott voltak, Csenge pedig egész végig ott ült Anna közelében, nővérét csodálta és remélte, hogy egyszer ő is olyan szerencsés lesz, hogy ahhoz mehet hozzá, akibe szerelmes.
Az asszonyok felhúzták Anna lábára a kötött harisnyát, az összes alsószoknyát ráadták, aztán jöhetett a buggyos ujjú, fehér színű blúz, a kék, díszes, ünneplő, legfinomabb anyagból készült felsőszoknya, a piros színű, rózsa mintás mellény, legvégül pedig a hófehér rakott kötény, utoljára pedig belebújt a fekete bársonycipőjébe. Haját ezután kifésülték, tökéletes fonatba fogták, majd ráadták a rozmaringkoszorút, aminek hátulján két, széles selyemszalag lógott le, egészen Anna derekáig. A babonának megfelelően volt rajta valami régi, ugyanis azt a nyakláncot viselte, amelyet még édesanyja kapott az ő anyjától, aki az ő szüleitől kapta, volt rajta valami új, hisz majdhogynem az egész ruhája most volt rajta életében először, de nem utoljára, mert asszony korában ez lesz az ünneplőruhája is, volt rajta valami kék, elvégre a díszes felsőszoknyája gyönyörű kék anyagból készült, valamint volt rajta valami kölcsönkért, ami a rozmaring koszorú volt, melyet a szomszéd gazdasszony biztosított. Öltöztetés közben Anna, Bori és Katica végig beszélgettek és nevetgéltek, a szőke lány édesanyja egyszer majdnem ki is küldte őket, mikor Anna nem bírt nyugton ülni, annyira nevetett.
- Jajj, hagyjad őket! - kiáltott fel Anna keresztanyja, mikor az asszony kiküldte volna a két leányt. - Emlékszem még a te lakodalmadra - nevetett fel, majd belekezdett a mesélésbe. - Képzeld szép Annám, édesanyád a lakodalma napján annyira ideges volt, hogy majdnem megszöktünk. - Amikor Teréz, Anna keresztanyja ezt elárulta, mindenki elhallgatott egy pillanatra. Még a menyasszony sem hitt a fülének.
- De hát édesanyám! - kacagott fel a szőke leány, mire az asszony leintette.
- Teca, az nem is úgy volt - kiáltott fel a háziasszony, majd megállította kezében Anna fehér alsószoknyáját.
- Hát akkor, hogy volt - nevetett fel újra a keresztanya -, ha nem úgy, hogy az öltöztetés közben te azt mondtad, hogy még nem akarsz gazdasszony lenni és mulatozni akarsz még a falu összes legényével? - Erre Anna édesanyja már nem tudott mit mondani, a két Csikós lány és Anna barátnői pedig csak nevettek, mire a szomszédasszony is megszólalt.
- Jajj, tényleg, erre emlékszem - kiáltott fel, majd Bori és Katica felé fordult. - Akkoriban még a Villő is a faluban élt, és amikor az Anna azt mondta, hogy megszökik, a Villő, a Teca meg én fogtuk magunkat, felkaptuk a kezünkbe Anna felsőszoknyáját és kiszaladtunk vele. Anna édesanyja és keresztanyja egészen a pajtáig kergettek minket. Mire Anna alsószoknyában, papucs nélkül utánunk jött és azt mondta, hogy csak velünk hajlandó megszökni, de ha nem adjuk vissza a szoknyát, akkor az édesanyja gondoskodni fog róla, hogy ne legyen kivel elmenekülnie. - Bolda, a szomszédasszony, Anna édesanyjának egyik legközelebbi barátnőjének a meséjén annyira nevettek mindannyian, hogy jó pár percig abba maradt a készülődés.
- Látod Annám, még a te vén édesanyád is szórakozott annak idején - nevetett fel utoljára a háziasszony, majd felhúzta a menyasszonyra az utolsó alsószoknyát is.
Nem sokkal később megérkeztek a házhoz Anna vendégei, majd kis idő elteltével odaért Misi násznépe is, hogy kikérjék a menyasszonyt. A vőfély egy verssel kérte el Anna anyjától a szőke szépséget, mire az asszony bement a házba, és a szokás szerint az egyik asszonnyal, Bori édesanyjával ment ki, mondván, hogy ő az ara. Misi nem fogadta el, mint menyasszony, ezért Boldizsár egy másik verssel újra kérte Annát. Anna édesanyja visszament a házba, ám most Anna egyik unokafivérével ment vissza, aki menyasszonynak volt beöltöztetve, amin mindenki nevetett. Anna az ablakból kacarászva nézte végig, ahogy Misi a legényt sem fogadja el, és újrakérik Annát. A lány mosolyogva nézte vőlegényét, aki nevetve állt kék nadrágjában, az Anna által varrt ingben, amire Misi kezdőbetűje volt hímezve, valamint az arától ajándékba kapott mellényben és kalapban, amit egy rozmaringcsokor díszített.
- Készen állsz, lányom? - kérdezte Anna édesanyja izgatott mosollyal gyönyörű lányát. Anna utoljára simított egyet a szoknyáján és a kötényén, majd bólintott és kiment anyjával a tornácra. Mikor kiért, éljenzés fogadta.
- Édesapám! Édesanyám! - fordult szülei felé Anna. - Isten fizesse meg önöknek, hogy felneveltek - kezdett bele a hagyomány diktálta szövegébe az ara -, és bocsássák meg néhai engedetlenségemet.
Rögtön ezután az egész násznép, a vőfély vezetésével imádkoztak, majd Anna szülei odaengedték Annát Misi mellé.
- Kísérjen benneteket szerencse! - mondta Anna édesapja a jókívánságot felesége nevében is.
Ezután a násznéppel együtt elmentek a községházára, hogy megtartsák a polgári esküvőt, innen vonultak át a templomba.
A menet elején a zenészek mentek, hangszereiken a hosszú fehér szalag mutatta az utat az utánuk haladó jegyespárnak.
A mise és az esketés után a násznép kivonultak a templomból, ami előtt a zenekar zenélt, miközben a vendégek aprópénzt és gabonát dobtak a nézelődők felé, majd soraikat rendezve elindultak a lakodalmas ház felé.
A menet elején Anna és Misi mentek, hangosan nevetve, jólérezve magukat. A lakodalmas házban megebédeltek hatalmas lakomát csapva, majd kezdődhetett a mulatozás. A zenészek rákezdtek a muzsikálásra, a násznép pedig táncolni kezdett.
Később este felé megvacsoráztak, utána pedig folytatták a szórakozást. Anna olyan jól érezte magát, hogy fel sem tűnt neki, hogy repül az idő. Csak táncolt, nevetett, beszélgetett és újra táncolt. Egy pillanatra sem volt ideje elmerülni gondolataiban, ahogy Misinek is csak néha akadt egy-egy szabad perce, hogy rácsodálkozzon gyönyörű menyasszonyára és rájöjjön mennyire szerencsés is valójában.
Éjfélkor a vőfély elhallgattatta a zenészeket és bejelentette, hogy következik a menyasszonytánc. Anna már épp felállt volna az asztal mellől, amikor Zalán menyasszonyi ruhában belépett a terembe és a vőfély mellett megállt. Mindenki nevetni kezdett, majd a prímás rázendített és a násznép jó néhány tagja megtáncoltatta Zalánt a bolondmenyasszonytánc alkalmával, valamint pénzt is adtak neki, amelyet Zalán a tánc után ünnepélyesen átadott az ifjú párnak. Ezután kezdetét vehette az igazi menyasszonytánc. Boldizsár, a vőfély felkérte Annát táncolni, majd néhány forgatás után átadta Leventének, aki pördült vele párat, kisebb összegű pénzt tűzött Anna ruhájához, és továbbadta a menyasszonyt Elődnek. Ez így ment, addig, míg mindenki meg nem forgatta Annát legalább egyszer. Anna keresztapja végül édesapjának adta a lányt, aki kicsit hosszabb és gyorsabb forgatás után, amit Anna végig nevetett, megállt és a vőlegény felé fordult.
- Feleségül adom neked a lányom a Szentháromság nevében - mondta, majd átadta Anna kezét a lány újdonsült férjének.
- Isten fizesse meg! - válaszolt Misi, majd táncolni kezdett az ő egyetlen Virágszálával.
Miután a muzsikusok lehúzták a zenét, Anna édesanyja és keresztanyja elmentek segíteni Annának átöltözni a menyecskeruhájába. A piros szoknya, amit áthúzott tökéletesen illett ahhoz a mellényhez, amit eddig hordott. A haját ezután kiengedték a fonatból és gyönyörű kontyba fogták fel, amit végül szintén a mellényhez illő, piros alapon rózsamintás fejkendővel takartak el. Misi eközben egész végig hangos szerenáddal szórakoztatta őket, bár a sok bor és pálinka miatt a szavait már igen nehezen tudták kivenni. Miután Anna visszatért a násznéphez folytatódhatott a mulatozás, ami Misiék jómódúságának köszönhetően másnap estig tartott.
Pár nappal később Anna épp vacsorát főzött új otthonában, mikor Misi hazaért a földekről. A szőke lány, annyira belemerült az éneklésbe és gondolataiba, hogy észre sem vette, hogy Misi beosont a konyhába.
- Elvágtam az ujjam, jaj, de fáj, fügefalevelet tettem rá - énekelte Anna, miközben a krumplit szelte.
- Fügefalevele gyógyíts meg - csatlakozott be Misi is jó hangosan, mire a lány annyira megijedt, hogy abbahagyta az éneklést. - Gyere kisangyalom, csókolj meg! - fejezte be nevetve.
- Tóth Mihály! - kiáltott rá Anna szintén nevetve. - A szívbajt hozod rám.
- Bocsáss meg, Virágszálam - kérte kedvesen mosolyogva, mire Anna csak mosolyogva megrázta a fejét és visszafordult a burgonyához. - Min gondolkodtál annyira?
- Csak azon, hogy milyen jó végre úgy főzni, hogy a szalag a hajamból nem lóg be a kezemhez - mondta nevetgélve Anna, majd szomorúan hozzátette: - De azért egy kicsit hiányzik.
- Elhiszem, hogy hiányzik - bólintott együttérzően Misi. - De Virágszálam, gondolj csak bele, milyen jó lesz úgy táncolni a hétvégi mulatságban, hogy nem kell azon aggódnod, hogy mikor esik ki a hajadból.
Annának eszébe sem jutott, hogy a hétvégén mulatság lesz a fogadóban. Kissé meg is ijedt, mikor Misi emlékeztette rá. Nem tudta, milyen érzés lesz asszonyként belépni a csárdába, milyen érzés lesz látni Csengét és tudni, hogy utána este nem beszélhetik ki a mulatság történéseit. Azt viszont tudta, hogy meg kell szoknia ezt az érzést, mert most már ő is asszony.
Végül rá kellett jönnie, hogy sok minden megváltozott azzal, hogy férjhez ment, de a mulatságok egy kicsit sem. A csárda ugyanúgy tömve volt, a zene ugyanúgy szólt, az emberek ugyanúgy táncoltak, Bori és Katica ugyanúgy ott voltak és ugyanúgy Anna nyakába borultak, amikor meglátták, sőt ugyanúgy beszélgettek és nevetgéltek hármasban, mint azelőtt. Az egyetlen különbség csupán az lett volna, hogy csak Misivel táncol, de régebben is annyit táncoltak együtt, hogy Anna még ezt sem érezte változásnak.
A zenekar rákezdett, Misi felkérte, megforgatta egyszer, majd a hátára tette a kezét és táncolni kezdtek. Forogtak, énekeltek, megpörgette, csujogattak és jól érezték magukat.