Miért? ~ Ereri

~1.rész~

Eren szemszöge

  Ma van a nap. Semmi kedvem nincs hozzá, mivel tudom hogy ezzel Leviéket árulom el, és fordítok nekik hátat, de Eren majd megoldja nem?  Miért fogadtam el mikor Floch felajánlotta hogy a lemondása után vegyem át a helyét? Féltettem az életem. Ennyi az egész. Ha nem fogadom el, rám küld olyan embereket, akiket nem is ismerek, pedig én konkrétan mindenkit ismerek. Talán Levi megérti majd, talán Levi elfogadja a helyzetet majd. Én sem tudom jelenleg mi tévő legyek. Csak annyit tudok hogy most ezt meg kell tennem. A többi az csak a jövő -gondoltam.

  Ahhoz képest hogy nyár van, eléggé esett az eső, én meg szarrá áztam kint. Nem foglalkoztam senkivel és semmivel, csak próbáltam minél hamarabb a megbeszélt helyre érni, ahol is Flochal lebeszélünk majd mindent, és véglegesen lemond. Lassan oda érek, viszont nem akarom elsietni a dolgokat. Van még időm. Akár az utolsó percekben meg is futamodhatnék, és beállhatnék Leviékhez, de ennek már mindegy. Az emberek akiknek közük van bármi féle bandához, azok között mind elterjedt az hogy Floch lemond, én meg a helyére megyek. Ez a Yeagerista dolog is az ő terve volt. 

 Óvatosan kinyitom az ajtót és belépek rajta. A lakásban pár ember sürög forog, de semmi komoly. Nem sok mindenkit ismerek. Sőt ha jobban belegondolok, ezek közzül senkit nem ismerek. Felmentem az emeletre, ahol Floch várt.

-Szevasz Eren -nyújtotta karját egy kézfogásra. Mintha akkora nagy cimborák lennénk. Mikor csatlakoztam nem tudtam kiaz az Levi, aztán mire észbe kaptam hogy ki is ő, már késő volt. 

-Mi még mindig nem vagyunk haverok -fogtam vele kezet -Ne tegyél úgy mintha szívlelnénk a másikat. -néztem rá komolyan.

-Hidd el tudom, csak kettőnk közzül te tettél nekem igéretet miszerint... 

-Mert megfenyegttél hogy kinyiratsz olyan emberekkel akiknek minden és mindenki a kezükben van -akadtam ki teljesen. -legyünk túl az egészen. Add oda amit kell, húzz innen nyaralni vagy tudja a bánat, csak siessünk. 

-Ahogy akarod -vonta meg a vállát.

Nem volt semmi felhajtás, de nem is akartam. Kaptam már papírlapot, ami az ő elintézetlen ügyeiről szóltak, és megkért rá, hogyha lehet, fejezzem is be őket. 

***

Pár hét múlva

Otthon a papírlapokat fürkésztem amiket Floch adott nekem pár héttel ezelőtt. Igen, rengeteg teendőm van még, és ezeket mind Flochnak és a zseni terveinek köszönhetem -gondolkodtam hangosan. Gondolkodásomat viszont a telefonom erős csörgése zavarta meg, így ennek következtében kicsit megrezzentem és a papírokat is szétszórtam az asztalra.

-Haló? -szóltam bele a telefonba.

-Eren kibaszott Yeager -üvöltött a telefonba Mikasa. -Neked teljesen elmentek otthonról? -kiabált még mindig mint egy nem normális.

-Miért? Mit tettem? -pásztáztam a falat.

-Találkozunk nálunk. Átjössz vagy nem leszek kegyelmes az életeddel. -majd kinyomta a telefont.

Minden Ackerman iyen? A bátya, Levi is ez a fajta. Csak mondjuk ő nyersen közöl dolgokat és nem üvölt le. A papírlapokat az asztalon szétszórva hagytam, majd felálltam a székemről, és megindultam Mikasaék házához. Valahol reménykedtem abban hogy nem mindenkivel kell beszéljek, csak Mikasával. 

Befordultam a sarkon, és láttam hogy Levi kocsija a verandán parkol, Mikasa pedig a kocsi mellett várja az érkezésem. Egyre több gondolatom támadt arról, hogy mi lenne ha én itt és most visszafordulnék, és csak úgy itt hagynám ezt az egészet. 

De mióta is vagyok ilyen beszari -gondoltam - Csak megértik, nem? Minek futamodsz meg? Ha meg magadra hagynak, hát tegyék. 

Miközben ezeken agyaltam Mikasa észre vett és felém igyekezett. Amint elém ért egy oriási pofon érte az arcomat. Nem lepődök meg, de azon már igen, hogy ezek után miért ölelt meg.

-Ez most mire volt jó? A pofont értem, de miért öleltél meg? 

-Mert nem láttalak egy ideje te vadbarom. -láttam a szemeiben a haragot, és a bánatot is egyben -Levi is itt van..

-Tudom -vontam vállat majd bementünk a házba.

Levi ahogy meglátott nekem indult. Amilyen kicsi egy teremtés, olyan ilyesztő tud lenni. Megfogta a vállát a ruhámnak majd a falnyak nyomott, és elkezdett velem ordibálni. 

-Levi elég lesz -jött oda Hange. -Had üjön le.

-Hange nem érted? Oda küldtük hogy kémkedjen, erre mit csinál? Itt hagy minket, semmi információnk nincs arról mi zajlik, majd kapunk egy fülest hogy kinevezik Floch helyére. Köszöntünk köreinkbe -nézett rám egy gúnyos mosollyal. 

-Elhiszitek hogy nem önszántamból tettem? -fakadtam ki

-Akkor meg? -szorított meg mégjobban -Mire véljük hogy eltűnsz csak úgy, de még arra se méltatsz hogy kilépj. Neem eltűnsz. 

Látszódott rajta az a mérhetetlen düh, és a fájdalom. Nem tudtam mire véljem, hisz ők is kereshettek volna, de belátom, hogy amit tettem, az nem éppen a legfairebb dolog velük szemben.

-Ki vele. Minek köszönhetjük hogy ilyen hírek mellett kell újra találkoznunk.

Elmeséltem nekik mindent. Azt hogy mindenre Floch kényszerített, tény én meg hülye módjára bele mentem. Azt már nem mertem elmondani hogy lehet most is megfigyel. Mikasa és Armin csak pislogtak. Nem tudtak mit hozzá szólni a témához. Levi rezzenéstelen arccal hallgatta meg mind azt amit mondtam. Hange meg Erwin meg valamin agyaltak szokásukhoz híven.

-Tényleg sajnálom, legalább is azt amit én csináltam felelőtlenül. Viszont még mindig vannak olyan dolgok, amiket Floch befejezetlenül hagyott, és nekem kell elintézni. -pásztáztam a cipőm orrát. -és köztük van az is hogy a Szabadság Szárnyainak is... -néztem fel Levire. -a lehető leghamarabb kersztbe kell tennem, véglegesen. -sóhajtottam.