Miért? ~ Ereri

~15.rész~

Eren szemszöge

Reggel Levi mellett ébredtem. Enyhén alkohol szagot árasztott magából, hiszen az előző este kicsit megborította az alkoholos üvegeket. Kikászálódtam az ágyból, majd óvatosan lementem a konyhába, hogy rendet rakjak. Mázlim volt, ugyan is nem hagyott nagy rendetlenséget maga után. Egy üres üveg volt, azt is kidobtam. A többi alkoholos üveget viszont vissza tettem a helyére, majd letöröltem a kis asztalt, és elmosogattam. Végül bementem a fürdőbe, hogy össze kapjam magam. Mikor belenéztem a tükörbe, szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy a tegnap este kapott nyomok, igen is meglátszódnak, és azt soha a büdös életbe nem fogom tudni eltakarni. Végül beletörődtem a dologba, majd letusoltam, és összekaptam magam. Mivel Levi még aludt, így lementem a nappaliba, és elkezdtem tv-t nézni, hogy elüssem valamivel az időt.
Már lassan tíz perce váltogatom a csatornákat de semmi jót nem adnak.

-Jó reggelt -vánszorgott le Levi a lépcsőn.

-Neked is -mosolyogtam rá. -Hogy aludtál?

-Jobban mint szoktam. -vakarta meg a tarkóját, majd leült mellém. Én csak a vállára döntöttem a fejem, és úgy néztem tovább a tv-t.

-Elég szépen megmaradtak a foltok a nyakadon -mosolygott büszkén.

-Ez mind szép és jó, csak ha meglátják a többiek, kérdések hadát fogjuk kapni -motyogtam majd felkeltem. Végül a nagy beszélgetésünket a telefonom csörgése zavarta meg.

-Mikasa, mi a baj?

-Siessetek hozzám, van egy kis szar -mondta majd rám csapta a telefont. Levi csak kérdően nézett rám, én viszont felrohantam és magamra kaptam valamit.

-Levi kurva gyorsan készülj el -ziháltam.

-Mert?

-Mikasa hívott, nagy szar van állítólag. -Levi erre a kijelentésemre felpattant, majd neki iramodott a szekrénynek, és felöltözött. Perceken belül ott is voltunk Mikasa házánál, ahol már Erwin, Hange és a többiek is vártak.

-Üzenetet kaptunk Neiltől -kezdte el Erwin. -kurva sokan lettek az utóbbi időben, és az ismerettségi köreit is kiterjesztette. A kezében van mindenki is. Ha nem cselekszünk hamar, úgy el fognak minket taposni mint a hangyákat. Az újakat is be kell vetnünk. Szóljatok Petranak, Marcelnek és a többieknek hogy rájuk is szükség lesz -hadarta Erwin. Levi arcára kiült valami aggodalmasság féle.

2 évvel később.

Neil és a csapata azóta se tűnt fel, mi meg kezdtük feladni, hogy valaha is kinyírjuk őket. Azóta ismét mi lettünk a legerőseb banda. Kétszer annyian lettünk mint voltunk, ráadásul újabb bandák és felütötték a fejüket. Levitól mindenki is fél, és nincs olyan ember, aki ne ismerné. Végezetül a kapcsolatunk. Na igen. Voltak hullám völgyek. Párszor elváltak útjaink, aztán vissza találtunk egymáshoz. De most ez egy kivétel. Jelenleg ismét elszakadtunk egymástól, de ez a szakadás már bő fél éve tart. (Ha nem több) A hitem a kapcsolat felé eléggé hadilábon áll. Mikor szakítottunk, minden szava egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt. Akkor nagyjából másfél hónapra ki is szálltam ebből az egész mizériából, de végül Mikasa és Armin össze szedtek, én meg ismét csatlakoztam. Mivel eléggé elszánt voltam, így amikor csak tehetem Levit messziről elkerülöm, és csak is az edzésekre és egyebekre figyelek. Így sikerült a legjobbak közé bekerülnöm. Visszatérve Mikasára és Arminra. A lehető legtöbb időmet velük töltöm, így újra ugyan olyan a kapcsolatunk mint régen. Jelenleg Mikasát kísérjük jobbra-balra a plázában, mivel randija van Jean-al. Ebben az a vicces, hogy állítólag be sem jön neki a srác.

-Mikasaa -nyöszörgött Armin. -Légyszives, siess már, itt fogunk megpusztulni.

-Ha ennyire nem tetszik, menj el a könyvesboltba, vegyél magadnak valamit. Addig mi Erennel találunk valami ruhát -nézett a szőke srácra. Armin csak falfehéren a lányra nézett, majd inkább csendben meghúzódott, és segített ruhát választani.

-Szögezzük le. Hova mentek randira?

-Még mindig moziba.

-Mikasa, otthon semmid sincs amiből össze tudnál valamit dobni? -kérdeztem felvont szemöldökkel.

-De van, de az mind fekete, és nem akarok úgy kinézni, mint aki egy temetési szertartáson vesz részt -ropogtatta ki az ujjait.

-Akkor tessék, itt vannak ezek, próbáld fel őket. -nyújtottam felé egy bő szakadt farmer nadrágot, és egy sima egyszerű rock bandás pólót. A lány kivette a kezemből a két ruha darabot, majd bement. Mi addig Arminnal leültünk a fülke előtt lévő kanapéra, és neki álltunk beszélgetni. Nagyjából öt perc múlva Mikasa elhúzta a függönyt, és ránk nézett.

-Szerintem rohadt jól áll -dicsérte meg Armin.

-Szerintem is -helyeseltem. A lány boldogan visszahúzta a függönyt, majd ismételt öt perc múlva kijött.

-Mehetünk -mosolygott ismét. Nagyban várakoztunk, mikor feltűnt egy ismerős alak Levi szerepében.

-Skacok, szerintem én kimegyek -mondtam.

-Mert? -kérdezte Mikasa, mire én csak a hátam mögé mutattam. -Éppen minket figyel -motyogta, majd lekapott. Nem tudtam mit szóljak hozzá, így hagytam.

-Mikasa Ackerman, maga egy igazi köcsög -nevetett Armin, mikor elváltunk. Én csak helyeslően bólintottam, majd végül kimentem. A bolttal szembe lévő székek közül az egyikre leültem, majd elkezdtem a telefonomat nyomkodni. Lassan tíz perce ülhettem kint, de ők még mindig nem jöttek. Úgy voltam vele, hogy biztos az előttük lévő ember bénázik, így nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet. Nagyban játszottam valami no name szarság játékkal a telefonomon, mikor valaki elkezdte a vállamat bökdösni.

-Jólvan Armin, értem. Mehetünk? -néztem fel, de realizálnom kellett, hogy nem a legjobb barátom áll velem szemben, hanem Levi.

-Szóval ha nem én, akkor a húgom mi? -kérdezte flegmán.

-Nem, nem állt szándékomban összejönni a húgoddal, neki ott van Jean. Amúgy is, ha esetleg mégis kialakulna köztem és közte valami, téged mit zavarna? Tudtommal kettőnk közül te voltál az, aki tahó paraszt módjára ott hagyott. Nem tudom mennyire emlékszel, de te voltál az. Egyedül te. -köptem felé a szavakat. Idő közben Mikasa és Armin is kijöttek a boltból, így odamentem hozzájuk, majd elhagytuk a boltot.