Miért? ~ Ereri

~9.rész~

Levi szemszöge

Itt áll mindenki előttem és várják az utasítást a gyakorlatra. Ősszehívtam a csapatot, hogy kikupáljam őket, hiszen mégis csak, nem egy lusta banda miatt ismerik a nevem. Végig mértem őket. Szemükben a félelem és izgatottság keveredett. Rengetegen vannak. Vannak új és régi arcok is, ráadásul Hange benyögte, hogy edzem őt is, hogy legyek kicsit keményebb, plusz kíváncsi rá, hogy mennyit fejlődtem kiképzés ügyileg. Eren is köztük van, annak ellenre hogy egy hete arról győzködöm hogy ne jöjjön, mert megszivatom őket, ő erölködött, hogy ő bizonyítani akar. Sóhajtottam és elkezdtem agyalni. Mi az amivel megtudnám szivatni a népet, és majd könyörögni fognak. Nem érdekel kinek milyen sérülése van, a győztes egy lyukkal a gyomrában is talpra áll, nem? Jó lehet ez kicsit beteg, de ezek az én elveim. Számomra nincs olyan hogy ,,juj fáj a lábujj körmöm nem edzek", nem tud meghatni, ha csatlakozol, tűrd a kínokat. Hange izgatottan, de mégis kérdően figyelt, hogy még miért nem adtam ki az utasítást.

-Jólvan kölykök -csaptam össze a két tenyerem, majd felvettem a komor, és hidegrázós arcom. -és pápaszem -néztem Hange felé. Hange jót mulatott rajta, hisz majdnem hogy ő az egyetlen Farlanon, Isabelen és Erwinen kívűl akik át tudnak rajtam látni. -Mint tudjátok, az edzés miatt vagyunk itt, mint mindig, és nem azért, hogy majd szépen elfeküdjünk a füvön, és nézegessük a felhőket.

-Az a felhő olyan mint egy krumpli. Baszki most éhes lettem -fintorodott el Sasha a szavamba vágva. 

-Sasha ha még egyszer beleszólsz a szavamba, nem húsz fekvővel indítasz hanem a duplájával. Ha rosszabb kedvem lesz, triplázunk. Na tehát folytatnám. Annyi a lényeg, hogy a mai edzés egész napos, persze szünetekkel, hisz én se vagyok barbár. A nap végefelé rohadt nagy zivatart mondanak, így a legszivatósabb feladat akkorra kerül, majd meglátom ki lesz annyira tökös és erős, hogy azt is kibírja. Nem lesz nagy szám. Annyi benne a nehéz, hogy ti egész nap terhelve lesztek, és mivel ez a nap végén van, ti hulla fáradtan fogjátok megcsinálni. -vágtam zsebre a kezem. Hangera pillantottam, aki most tátott szájjal figyelt. Túl vetettem volna a sújkot? Már mindegy. Lesz kaja szünetük, pisi szünetük és egyebek. -Valami ellenvetés? -kérdeztem, mire rengetegen feltették a kezüket -tehát semmi, akkor kezdjünk bele. Mivel ez a terület nem a legnagyobb, így ekörül fogtok futkosni, én figyelem az egyik felét, Erwin a másikat. Mindkettőnk mindent fog látni, így a csalás lehetősége ugrott. 15 kört szeretnék kérni, akit lassítani látok, plusz köröket fog futni. Készüljetek, tapsra indultok. -Amint kimondtam, mindenki elkezdett felkészülni. Volt aki gyorsan elmotyogott egy miatyánkat, volt aki az égre merengett és voltak azok, akik hát... csak voltak. Megvártam míg mindenki elintézi a kis dolgait, majd egy hatalmas tapsal kezdetét vette az edzés. Jó napnak nézünk elébe.

Kimentem a házon kívülre ahhol a kölykök már nagy beleéléssel futkároztak. Intette Erwinnek hogy minden okés, majd beálltam a helyemre. Volt egy két gyerek akinek vagy háromszor szóltam, így a 15 körükből lett 18, de volt olyan akinek sokkal de sokkal több lett. Eren is köztük volt. Rengetegszer szóltam neki, mert nem ért a szép szóból, de ő mindig kérlelően néztem rá.

-Eren, nem szeretnék többször szólni, így is ez a negyedik köröd amit elengedtem, és nem nyomom ráád, hogy fusd le. Nem tudom mit terveltél ki, de a nap végére kupáld ki magad, kérlek. Én tényleg szeretlek, de kivételt nem tehetek senkivel

-Tudom, tudom, többször nem kell szólj -motyogta. -és én is szeretlek -majd elfutott.

Végre az utolsó ember is lefutotta az összes körét és nem kellett senkire sem várni. Mindenki visszaált vagy ült oda, ahonnan kijöttünk, és figyeltek. Hange teljesen kivolt dőlve, pedig nem is erőltettem meg őket. Az állóképességen kéne fejleszteni.